Shattuck elnök úr, Balázs professzor úr, diplomata kollégák, tisztelt vendégek, köszönöm szépen. Örömmel jöttem ide, hogy része legyek fontos előadássorozatuknak. Mindig kellemes a CEU energikus közösségének társaságában lenni. Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetek Önökkel.
Nagyon jól ismerem azt a szerepet, amelyet a CEU játszik azzal, hogy helyet biztosít a vita és a párbeszéd számára Budapesten. Magyarország és az Egyesült Államok hálával tartoznak Önöknek mindazért, amellyel elősegítik a nyílt párbeszédet. Osztozunk abban a feltevésben, hogy a válaszok ritkán egyszerűek, hogy a kritikus kérdések alapvető fontosságúak a demokráciákban, és hogy egymás nézeteinek vitatása a politikai egészség jele. Örömmel tekintek ma közös céljaink előmozdítása elé, ami lehetővé teszi, hogy együtt tekintsük át az ügyeket és folytassuk a válaszok keresését.
Néhány aktuális kihívásról szeretnék beszélni, olyan témákról, amelyek a világ különböző tájain gyökereznek, de amelyeket, nézetem szerint, összeköt egy rendkívül fontos elv, amelyben osztozik mind az Egyesült Államok, mind Európa: a jogállamiság elve. Érinteni fogom az ISIS-t, Ukrajnát, a migrációs válságot és a korrupció globális problémáját. Remélem, az, hogy a jogállamiságra összpontosítok, tisztán meg fogja világítani ezeket a témákat.
A jogállamisággal kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmüket egy olyan dologra, ami gyakran elsikkad. A törvényi kérdések gyakran technikai természetűnek és unalmasnak tűnnek – mert gyakran azok is –, de a jogállamiság, mint ideál, igazából lenyűgöző dolog. Bele van építve az izgalom, a hatás és a következmény. Ez késztette II. János Pál pápát a következő megállapításra: “Amikor a szabadságnak nincs célja, amikor nem akar tudomást venni a jogállamiságnak férfiak és nők szívébe vésett elvéről, amikor nem hallgat a lelkiismeret szavára, akkor az emberiség és a társadalom ellen fordul.”
Obama elnök a múlt hónapban Münchenben azt mondta, hogy a transzatlanti közösségben ez a “valódi demokrácia” három pillére közül az egyik, ugyanakkora jelentőségű, mint a tisztességes választások és a szabad sajtó. A jogállamiság része közös alapjainknak. Korlátozza a hatalom önkényes gyakorlását, és megtartatja velünk a tisztesség, az igazságosság és az emberi jogok elveit. Mindannyiunkkal betartatja a törvények olyan rendszerét, amelyet mi magunk fogadtunk el, nyíltan és konszenzussal, és amelyet mindenkire egyformán alkalmazunk. Ahogy azt John Adams mondta: “Nálunk nem emberek, hanem törvények kormányoznak.” ?? A mienk a törvények kormánya, nem pedig egyeseké”.
A jogállamiság segít értelmezni a nehezen érthető ügyeket. Választ ad kérdésekre. Megszabadít minket a felületes gondolkodástól. Ez a demokrácia legnagyobb eredménye: van benne egy olyan mechanizmus, amely szabályozza a szélsőségeit. A jogállamiság sokkal forradalmibb dolog, mint bármely, nyers nemzeti akaraton, a nyers többség akaratán alapuló rezsim.
Azt hiszem, ez az ideál az, ami segít megvilágítani az ISIS-re, az Ukrajnára és a migrációs válságra vonatkozó politikánkat. Közös elkötelezettségünk a jogállamiság iránt megmutatja nekünk az igazságos megoldásokat nagyon különböző külpolitikai kihívásokra és fenyegetésekre. Továbbá abban is megerősít minket, hogy felvegyük a harcot a korrupció ellen, mert bár a jogállamiság nem tudja garantálni, hogy nem lesz korrupció, azt azonban igen, hogy azoknak, akik megsértik a törvényt, legyen bármilyen társadalmi státuszuk vagy kapcsolataik, következményekkel kell számolniuk.
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata azóta érvényes, mióta az Európai Unió létezik, és ennek jó oka van. Az EU Lisszaboni Szerződése ugyanezekat az eszményeket hangsúlyozza – “az emberi lények sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait, a szabadságot, a demokráciát, az egyenlőséget és a jogállamiságot”. Mint Frans Timmermans európai biztos mondta: “A jogállamiság nem csupán inspiráció, hanem aspiráció is – egy olyan elv, amely mind külső, mind belső cselekedeteinket irányítja.” Vagyis a jogállamiság az, ami vagyunk, és az, ami lenni akarunk. Az, ahogyan a világban bárhol válaszolunk a kihívásokra és a fenyegetésekre, otthoni demokratikus elveinknek a tükröződése. Benne van a DNS-ünkben.
Először tehát érdemes szemügyre venni egy olyan csoportot, amely ezeknek az elveknek a teljes hiányában működik. Mint Eisenhower elnök mondta: “Úgy tudjuk legvilágosabban megmutatni, mit jelent a jogállamiság a mindennapi életünkben, ha felidézzük, mi történt akkor, amikor nem érvényesült.”
Az ISIS nem ismer törvényt. Ez a meghatározó tulajdonsága. Államnak hívja magát, de nem az, mert az alapjainál, ott, ahol törvényeknek kellene lenniük, erőszak van, kényszerítés és terror. Egy baltimore-i mecsetben februárban mondott beszédében Obama elnök rámutatott, hogy az ISIS szervezett szélsőségesek egy olyan csoportja, akik szelektíven hivatkoznak Iszlám szent szövegeire és csúsztatva értelmezik őket, hogy ezzel igazolják önkényes, gonosz gyilkosságaikat és terrorjukat. Az ISIS-hez hasonló csoportok mindennél jobban vágynak a legitimitásra. Vallási vezetőknek és szent ügyért küzdő harcosoknak próbálják beállítani magukat, akikaz iszlám nevében beszélnek. De az Elnök hozzátette: “Soha nem szabad megadnunk nekik ezt a legitimációt. Ők nem az iszlámot védelmezik. Nem a muszlimokat védelmezik. Az általuk megölt embereknek túlnyomó többsége ártatlan muszlim férfi, nő és gyermek.”
Az ISIS legyőzésére megszerveztük az ISIS-ellenes Koalíciót, egy 66 országból, köztük Magyarországb=l és az összes NATO tagországból álló csoportot. Szerencsések vagyunk, hogy Magyarország is jelentős hozzájárulásokkal segíti a koalíciót. 2014-ben az ISIS kezdett területeket foglalni Szíriában és Irakban, ahol lerohanta a nagyvárosokat és elmondhatatlan atrocitásokat követett el.
A koalíciós légicsapások – most már csaknem 12 ezer ilyen történt – felszabadították az ISIS alól Kobanit, Tikritet, Ramadit és más kulcsfontosságú városokat és falvakat. Az általuk egykor ellenőrzött területek 40 százalékáról kiszorítottuk a terroristákat Irakban, és 20 százalékáról Szíriában. Meggyengítettük a vezetésüket, támadtuk a bevételi forrásaikat és szétziláltuk az ellátási vonalaikat. Jelenleg pedig, amint az Önök mind tudják, szerepet vállalunk egy diplomáciai kezdeményezésben, amelynek célja, hogy megpróbálja megállítani a háborút Szíriában. Ez a polgárháború táplálja az ISIS-t, és azzal, amit most kollektíven teszünk – együtt: az Egyesült Államok, Magyarország és a koalíció valamennyi partnerországa –, igyekszünk elszigetelni, meggyengíteni és legyőzni őket.
Az ISIS-től olyannyira távol áll a jogállam, hogy Kerry külügyminiszter népirtás – a legsúlyosabb háborús bűntett – felelőseként nevezte meg. Az ISIS jazidik, keresztények, siíta türkmének, valamint bizonyos szunnita muszlimok, kurdok és más kisebbségek sérelmére elkövetett etnikai tisztogatásért és emberiség elleni bűncselekményekért felelős. Az ISIS azért gyilkolja a keresztényeket, mert keresztények; a jazidiket, mert jazidik; asiítákat, mert siíták. Az ISIS világnézete azon alapul, hogy kiirtják azokat, akik nem teszik magukévá az ő pusztító ideológiájukat. Ezek az emberiség elleni bűntettek szolgálnak alapul az ENSZ Biztonsági Tanácsa múlt decemberben meghozott határozatának, amely elítéli az ISIS-t és kijelenti, felelősségrefogja vonni az általuk elkövetett bűncselekményekért.
A jogállamiság lényege az, hogy a törvény minden állampolgárt, legyenek bármilyen kevesen, egyforma védelemben részesít. Nincsenek törvényen kívüli személyek. Végső soron a jogállamiság győzedelmeskedni fog – és az ISIS bűncselekményeivel, a kínzásokkal, tömeggyilkosságokkal, nemi erőszakkal és rabszolgaságban tartással kapcsolatos tények napvilágra kerülnek a független nyomozás és egy törvényszék által formálisan meghozott ítélet révén. Az Egyesült Államok határozottan támogat minden erőfeszítést, amelyek gyűjtik, dokumentálják, őrzik és elemzik az atrocitások bizonyítékait, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az elkövetőket bíróság elé állítsák. Ez a folyamat szavatolja az ISIS atrocitásai áldozatainak, hogy az Egyesült Államok elismeri, hogy bűncselekményeket – és megerősíti, hogy alávaló bűncselekményeket – követtek el ellenük.
A népirtásra adható legjobb válasz nem az erőszak, hanem a bűnvádi eljárás, amely az ISIS áldozatai jogainak ismételt, kollektív megerősítésével jár együtt. Amit az ISISL el akar pusztítani, azt mi megvédjük és megőrizzük.
Ehhez az szükséges, hogy legyőzzük az ISIS-t, de azt is megköveteli, hogy elutasítsuk a bigottságot és a diszkriminációt, amelyek segítették az ISIS felemelkedését, valamint visszaállítsuk a jogállamiságot is. Nem elég elkapni egy háborús bűnöst. Úgy kell ezt tennünk, hogy közben nem sértjük meg a polgári jogait. Nem elég megállítani egy terroristát. Úgy kell ezt tennünk, hogy érvényben hagyjuk szabadságjogait. A jogállamiság, a szabadságjogok és az állampolgári jogok – ezek nem terhek. Ezek tesznek erősebbé valamennyiünket, ezek révén vagyunk nagyobb biztonságban. Mint Samantha Power nagykövet mondta: “A befolyás nagyságát nem a katonai hardverrel meg a GDP-vel lehet legjobban mérni, hanem a többieknek azzal a rólunk formált véleményével, hogy… törvényes módon használjuk a hatalmunkat. Ez a meggyőződés – hogy a világ népeinek érdekében és a jogállamisággal összhangban cselekszünk – az, amire a katonaság azt mondja, hogy megtöbbszörözi az erőt.” Az-ISIS-elleni koalíciónak az ISIS megsemmisítésére irányuló tevékenységben tanúsított szakértelme ugyanaz a szakértelem, mint amelyet a bűnvádi eljárás alá vonásban és azok jogainak visszaállításában tanúsítunk, akik szörnyű szenvedéseknek voltak kitéve. Ez az, ahogyan győzünk.
Ez a következetesség és legitimitás képezi Ukrajnával kapcsolatos álláspontunk alapját is. Meggyőződésünk, hogy Ukrajna szuverenitása elsőrendű fontosságú, és meggyőződésünk, hogy Oroszország illegálisan csatolta el a Krím-félszigetet. Pont. Erről nincs helye vitának.
Az Egyesült Államokban úgy gondoljuk, Ukrajnával kapcsolatban a cél egy európai állam kialakításának támogatása; segíteni kívánjuk demokratikus törekvéseit, és célunk egy egységes, szabad és békés Európa kialakítása. Ha Ukrajna nem egységes, ha nem minden lakosa egyformán szabad, és ha nincs béke – akkor bizonyos értelemben azt mondhatjuk, Európa sem az. De ami ennél is fontosabb: célunk annak a szabályokra épülő, nemzetközi rendnek a védelmezése, amelynek kialakításán együtt fáradozunk. Mindannyian érdekeltek vagyunk ezen alapértékek fenntartásában. Határokat, és egy demokratikus állam területi integritását nem lehet erőszakkal megváltoztatni. Ha ennek a szabálynak nem szerzünk érvényt, a világ bármely országa gondolhatja úgy, hogy érdekeit fegyverhasználattal is érvényesítheti.
Válaszlépésként ezért vezettük be a szankciókat Oroszországgal szemben. Legálisan, európai partnereinkkel egyetértésben jártunk el. A szankciók alkalmazása nem önmagáért való cél. Azt azonban nem felejthetjük el, hogy miért döntöttünk a szankciók mellett: hogy kiálljunk Ukrajna alapvető jogaiért – a nemzetközi jogban gyökerező elvekért, amelyek a második világháború óta érvényben vannak.
Oroszország egyszerű döntés előtt áll: maradéktalanul eleget tesz a minszki megállapodásnak, vagy a továbbiakban is súlyos gazdasági károkat okozó szankciókkal találja szemben magát. A szankciók enyhítéséhez egyértelmű út vezet: Oroszországnak vissza kell vonulnia. Oroszország cselekedeteivel igazolhatja, hogy tiszteletben fogja tartani Ukrajna szuverenitását, éppen úgy, ahogy ragaszkodik saját területi épségének tiszteletben tartásához. Ami kockán forog: egy demokratikus állam polgárainak velük született joga, hogy maguk döntsenek országuk sorsáról és jövőjéről. Ha nem állunk ki ezért a jogért, megnyílik az út a nagy államok előtt, hogy alárendelt szerepbe taszítsák kisebb szomszédaikat.
Ami Ukrajnát és a jogállamiságra fordított figyelmet illeti – van még egy szempont. Most, amikor Ukrajna új kormánya megkezdi munkáját a Központi Tanáccsal, a Radával, új vezetőséggel és egy új kormánykoalícióval, nem szabad elfelejtenünk, hogy Ukrajna hatalmas lépéseket tett előre. Stabilizálta fizetőeszközét, megtisztította bankrendszerét, megteremtette a költségvetési fegyelmet és létrehozott egy új rendőrséget. Sürgető szükség van azonban még további reformokra. Legyen 2016 az az év, amikor Ukrajna valóban visszafordíthatatlan reformokat léptet életbe. Új főügyészre van szükség az országban. Mélyreható reformok kellenek az igazságszolgáltatásban. Itt az ideje börtönbe juttatni mindazokat, akik hosszú időn keresztül meglopták az ukrán embereket, és itt az ideje a mérgező korrupció felszámolásának. És bár a jogállamiság nem garantálthatja a korrupció megszűnését, azt biztosíthatja, hogy a törvényt megszegőknek büntetésben legyen részük.
Obama elnök az 500 millió lakosú, 28 országban 24 hivatalos nyelvvel rendelkező Európai Uniót nemrég úgy üdvözölte, mint a modern kor egyik legnagyobb politikai és gazdasági vívmányát. Az EU valamennyi tagja demokrácia, és egyetlen EU tagállam sem folyamodott fegyverhez másik tagállammal szemben. Ukrajna is ilyen eszmék megvalósítására törekszik, és Oroszország ilyen eszméket próbál legyőzni. Jó kapcsolatokra törekszünk Oroszországgal, de ennek egyetlen demokratikus állam területi épsége sem eshet áldozatául. Kiállunk barátaink mellett. Közös értékeink jelentik kollektív biztonságunk alapjait.
Amint azonban Obama elnök szintén rámutatott: miközben lépéseket teszünk saját biztonságunk szavatolása érdekében, nem fordíthatunk hátat azon embertársainknak, akik azonnali segítségünkre szorulnak.
A migráció és a menekültek soha korábban nem látott áradata Európába évtizedek óta a legkomolyabb kihívás elé állította a kontinens erőforrásait és a szolidaritás szellemét.
A menekültügyi és migrációs válságra sok magyar nagylelkűséggel és együttérzéssel válaszolt: fedelet és biztonságot nyújtottak a migránsoknak és a menekülteknek, amikor égető szükség volt erre. Úgy véljük, a legkockázatosabb tengeri utazásokat és a csempészek általi visszaéléseket leghatékonyabban úgy lehet megelőzni, ha a menekültek számára jobb hozzáférést biztosítunk munkahelyekhez és oktatáshoz azokban az országokban, ahol jelenleg tartózkodnak, hogy ne érezzék úgy, nincs más választásuk, mint vállalni a veszélyeket, hogy jobb életet biztosítsanak családjuknak. Reménykedünk, hogy az Európai Unió által az EU-Törökország közös cselekvési terv keretein belül biztosított többlettámogatás ki tudja egészíteni Törökország hozzájárulásait, ezáltal is megkönnyítve, hogy Törökország befogadhassa az oltalmat kereső menekülteket, és hogy további megoldásokat keressen a menekülteknek szóló munka- és oktatási lehetőségek terén.
A jogállamiság itt is fontos szerephez jut. A második világháború után, a menekültek jogállásáról 1951-ben elfogadott ENSZ-egyezmény, valamint az ezt kiegészítő 1967-es jegyzőkönyv leszögezi, hogy minden személyt, aki Európában jogosult menedékjogra és oltalomra, emberséges körülmények között kell fogadni, és minden ilyen személynek joga van hozzá, hogy ügyét tisztességesen bírálják el a megfelelő jogi eljárás kereteit tiszteletben tartva. Azt is kimondják azonban, hogy azokat, akiknek nincs joguk továbbra is itt tartózkodni, vissza kell küldeni – gyorsan, hatékonyan és biztonságosan – származási országukba. A szolidaritás és a felelősség kéz a kézben jár. El kell érnünk, hogy bízhassunk benne, a közösen elfogadott szabályokat mindenhol és mindenkor hatékonyan és hatásosan alkalmazzák. A szabálytalan migráció Európára gyakorolt hatásai olyan komoly kihívást jelentenek, amelyekkel átfogó és fenntartható módon kell foglalkozni az Európa és az Egyesült Államok által közösen vallott értékek szellemében. Ennek részét képezi a közös cselekvési terv.
Egyesek azt mondják, hogy Európa toleráns értékrendje az, ami a migrációs válság valódi kiváltó oka – hogy igazából az európai tolerenciával van a baj, mert ez megteremtett egy kiskaput. Aki ezt vallja, azt gondolja, a migránsok, amikor ezen a kiskapun keresztül elözönlik a kontinenst, visszaélnek Európa értékrendjével, hogy hasznot húzzanak belőle. Én nem így látom. A tolerancia nem olyan „részletkérdés”, amivel a migránsok visszaélnek. Éppen ellenkezőleg: a migránsok és a menekültek éppenséggel kétségbeesetten azon vannak, hogy osztozhassanak abban, ami tolerenciák fundamentumát jelenti: a jogállamiságban.
A tolerancia, mint érzés jó dolog. A törvény azonban még jobb. Amikor lelkiismeretünk legjobb oldalának előhívására apellálunk, az csak részleges és előzetes megközelítését jelenti a migrációnak. Ha csak késztetések alapján cselekszünk, elveszítjük horgonyunkat. Nem elég pusztán a magasztosabb énünkhöz szólnunk: muszáj ennél kevésbé szubjektív elemeket is bevonnunk: a jogi mechanizmusokat.
A nemzetközi jog rendelkezik arról, hogy mit lehet tenni a menekültekkel. Ezek a törvények lényegében azért születtek, hogy megóvják Közép-Európa polgárai jogait 1945 után. Ezeket a törvényeket tiszteletben kell tartani, bármit is érezzünk – ha közügyeinket a jogszabályok szerint kívánjuk rendezni; John Adams szavait felidézve: törvények, és nem egyének által.
A migrációs válságra adott válaszunk nem csak a tolerancia erkölcsi kötelességéről szól, és messze nem arról, hogy itt egy alkalom, amikor a toleranciáról prédikálhatunk másoknak. Ehelyett egy tényre épül, egy alapvető jogi kötelességre: hogy tiszteletben kell tartani a menedékjogot kérők emberi jogait. Mert ezt mondja ki a törvény. Ha nem védjük meg a menedéket jogosan kérelmezők törvényes jogait, akkor – ahogyan Obama elnök mondta – “elkezdünk ‘mi’-ben és ‘ők’-ben gondolkodni, a kettő szembenállásában, ami azt jelenti, hogy saját gondjainkért olyasvalakit próbálunk felelőssé tenni, aki nem hasonlít ránk vagy másképp imádkozik, mint mi. Országaink erősebbek lesznek, mi pedig nagyobb biztonságban élhetünk és sikeresebbek leszünk attól, ha eltérő hátterű és hitvilágú embereket fogadunk be és integrálunk, és azt éreztetjük velünk, közénk tartoznak.”
Ahogyan már sokszor elmondtam: tudjuk, hogy Magyarországnak kötelessége megvédeni és biztosítani határait. Ez az ország kötelessége saját lakossága felé és a schengeni övezet tagjaként. Ellen kell állnunk azonban minden olyan próbálkozásnak, amely megpróbálja összemosni az erőszakos cselekmények és üldöztetés elől menekülők sorsát azokéival, akik kevesen vannak és akiknek célja a terrorista erőszak ránkszabadítása – ahogyan azt Párizsban, Brüsszelben, Ankarában láttuk. A jogállamiság melletti elkötelezettségünk kötelességünkké teszi, hogy mindkét kérdéssel foglalkozzunk. Mindkettővel. Ezért támogatja az Egyesült Államok továbbra is az EU törekvéseit egy közös, átfogó megoldás kidolgozására.
A világ leginkább veszélyeztetett csoportjai – akik az Iszlám Állam, a szíriai polgárháború és más konfliktus sújtotta területekről menekülnek – oltalmazásra szorulnak. Ha figyelmen kívül hagyjuk a jogállamiságot és az EU-nak egy, a migrációra adandó közös megoldás érdekében kifejtett erőfeszítéseit, egyszerűen nem veszünk tudomást a tényekről. Akkor nem állunk ki meggyőződéseinkért és elveinkért. Nem veszünk tudomást arról, milyen tehetséggel rendelkezünk abban, hogy bármilyen válságra határozottsággal, stabilitással és együttérzéssel reagáljunk. Nem emelkedünk a félelem fölé.
Pár perccel ezelőtt említettem a korrupció rákfenéjét. Annak, hogy mindenkinek, például a menekülteknek is, biztosítjuk a törvényes eljáráshoz való jogot, az a magától értetődő ellenpontja, hogy biztosítjuk, saját állapolgáraink is rendelkeznek ugyanezzel a joggal. Amint azt nyilvános beszédeimben már sokszor kifejtettem, úgy tűnik, a korrupció – ez a legbotrányosabb törvénysértés – veszélyesebb, mint gondoltuk. A korrupció nemcsak a gazdasági növekedésnek árt, hanem elidegeníti és dühíti is az állampolgárokat. A vállalkozók nem tudnak versenyezni, ha a szabályok azoknak a keveseknek kedveznek, akiknek erős a kormányzati kötődésük. A polgárok úgy érzik, becsapják őket, amikor az adójukkal közsszolgák, választott tisztségviselők és családtagjaik zsebét tömik ki, ahelyett, hogy megkapnák azokat a szolgáltatásokat és azt a biztonságot, amelyre szükségük van, és amelyért ért az állampolgárok fizetnek az államnak.
A korrupció megakasztja a növekedést, megfojtja az innovációt és a befektetést, megtagadja az emberektől a méltóságot, és a nemzetbiztonságot is alááshatja. A világ bizonyos részein a korrupció annyira áthat mindent, hogy zavargások, a kormánnyal szembeni ellenállás, sőt még erőszakos szélsőségesség előidézésére is alkalmas környezetet teremt.
A korrupció valamennyiünknek kárt okoz. Ez világméretű probléma. És számszerűsíteni is tudjuk a károkat. Az Európai Bizottság becslése szerint a korrupció több mint 170 milliárd dollárjába kerül az európai gazdaságnak évente, ami az EU bruttó hazai termékének több mint egy százaléka. A korrupció mintegy tíz százalékkal emeli meg a világszerte kötött üzletek költségeit. A korrupció Magyarországon komoly gond, teljesen világos, hogy ez az átlagmagyarok számára az egyik legnagyobb probléma, amint azt a közvéleménykutatások rendre kimutatják. És a korrupció rákfenéje nem ismeri az országhatárokat.
Mindenhol, ahol a rendszerszintű korrupció hatékonyan aláássa az tisztességes kormányzást, sérül a jogállamiság. Ahhoz, hogy visszaállítsák a közbizalmat a jogállamiság iránt és megmutassák, hogy a pálya nem lejt semerre, a kormányoknak világos és átlátható törvényeket kell hozniuk és betartaniuk, amelyek lehetővé teszik a polgároknak, hogy hozzájussanak az őket érintő információkhoz. A kormányoknak engedniük kell, hogy a polgárok lássák, mire költik a pénzüket. A kormányoknak továbbá felelősségre kell vonniuk a korrupt tisztségviselőket, és az erre vonatkozó eljárást nyilvánossá kell tenniük: a neveket, a bűncselekményeket, a vádakat, a konkrét számokban kifejezett és lefoglalt pénzeket, valamint az ítéleteket és a büntetéseket. Mindannyiunknak látnunk kell, kövekezményei vannak annak, ha valaki megsérti a törvényt. Ezt teszi nálunk az FBI.
Amint azt máshol Európában és a világ más tájain láttuk, ott, ahol a cégeket, és a kormányokat korrupt elvek mentén működtetik, azok elkezdenek a szervezett bűnözésre hasonlítani. A drogkartellek és a terroristák korrupcióhoz és megvesztegetéshez folyamodnak, hogy meggyőzzék a rendőröket, hunyják be a szemüket az ellenőrző pontokon, és meggyőzzék a vámtisztviselőket, hogy engedjék át a határon a gyanús szállítmányokat – néha még a gyanús embereket is. A korrupt cégek arra kényszerítik a vásárlókat, hogy többet fizessenek az áruért, mivel a vesztegetés költségei is be vannak kalkulálva az árba. A korrupt kormányok magáncélokra különítik el a közpénzeket — olyan pénzeket, amelyeket a gazdaság fejlesztésére és az állampolgárok életminőségének a javítására lehetne használni. Amikor a kormányokkivételeznek egyes vállalatokkal a közbeszerzések odaítélésénél, a legjobb cégek gyakran otthon is maradnak, és ezáltal megfosztják a gazdaságot és polgáraikat is a legjobb megoldásoktól.
Valamennyien veszítünk.
Mint mondtam, a jogállamiság nem garantálja, hogy nem lesz korrupció – de azt igen, hogy lesznek következmények.
John Tefft, az Egyesült Államok oroszországi nagykövetének néhány megjegyzésével zárnám beszédemet. Mint egy csoport joghallgatónak mondta a minap Ukrajnában, a jogállam minden modern, demokratikus nemzet sikere számára alapvető fontosságú. A társadalomban minden embernek, állampolgároknak és azoknak is, akik nem állampolgárok, tudniuk kell, hogy rendelkezésükre áll az igazságszolgáltatás, amikor úgy érzik, sérelem éret őket. A bűncselekményekkel gyanúsított embereknek hinniük kell abban, hogy a törvényeknek olyan rendszere van érvényben, amely biztosítja az átlátható és méltányos bánásmódot. A vállalkozásoknak tudniuk kell, hogy ha a szerződéseket nem tartják be, van valódi lehetőség a jogorvoslatra. Ezen elemek közül egyiket sem lehet teljes mértékben érvényre juttatni a jogállamiság nélkül. Ha az emberek úgy érzik, nem egyenlő esélyekkel fordulhatnak a bíróságokhoz, vagy kivételező eljárásokat tapasztalnak, arra a következtetésre jutnak, hogy az igazságszolgáltatás rendszere nem tisztességes, hanem átpolitizált, és ez aláása bizalmukat azokban az intézményekben, amelyek elsődleges funkciója, hogy garantálja a jogaikat. Tefft nagykövet azzal a következtetéssel zárta gondolatmenetét, hogy az ilyen garanciák eróziója ellentétes hatással van a társadalom egészének arra a hajlandóságára, hogy tisztelje a törvényt és az elfogadott szabályok szerint cselekedjen.
A transzatlanti közösségben közös munkánk annak biztosítása, hogy minden esetben, mindenki számára nemcsak rendelkezünk az előbbiekben felsoroltakra adott válaszaink keretéül szolgáló törvényekkel, hanem ezeket a törvényeket a gyakorlatban is alkalmazzuk.
Köszönöm szépen.
