David J. Kostelancik ideiglenes ügyvivő beszéde a Roma Holokauszt emléknapi megemlékezésen,
a roma áldozatok emlékművénél
Nehru part, 2017. augusztus 2.
— elhangzott változat —
Kedves barátaim, tisztelt meghívottak, hölgyeim és uraim. Vadászi István úr, köszönöm a meghívást. Köszönöm mindnyájuknak, hogy eljöttek, hogy megemlékezzünk erről a borzasztó és értelmetlen tragédiáról, és hogy tegyünk róla: soha ne merüljön feledésbe az áldozatok emléke.
Ma azokra emlékezünk, akik nincsenek itt, de itt kellene lenniük, akiktől ellopták az életüket, és azzal együtt minden reményüket, minden álmukat, és jövőbeli terveiket. Most, amikor rájuk emlékezünk, azt is határozottan meg kell fogadnunk, hogy nem engedjük, hogy a roma holokauszthoz hasonló tragédiák megismétlődjenek.
És ha szándékunkban áll az effajta gonoszság megakadályozása, akkor jó emberekként sosem maradhatunk csendben. Ha embertelenséggel szembesülünk, nem maradhatunk passzívak. Együtt kell fellépnünk, egymást védelmezve, és sohasem engedve, hogy a gyengéket, a sebezhetőeket, a peremre szorítottakat üldözzék, áldozattá tegyék vagy dehumanizálják. Nem csak a toleranciát kell gyakorolnunk az életünkben, hanem az elfogadást és a megértést is, minden egyes napon.
Ki kell nyújtanunk a kezünket azok felé, akik különböznek tőlünk, és közösséget kell építenünk velük. Meg kell tanítanunk a gyermekeinknek, hogy mit jelent másokat szeretni, és meg kell tanítanunk őket arra, hogy meglássák azt, ami közös bennünk, emberekben, egy idegen arcán is. Ki kell terjesztenünk az egyenlőség ígéretét minden férfire, minden nőre és minden gyermekre, függetlenül attól, honnan jöttek, milyen a külsejük vagy a vallásuk.
A mi feladatunk az, hogy gondoskodjunk róla: a jövő nemzedékek sohase feledjék, milyen rettenetes árat kell fizetni olyankor, amikor egy társadalomban félelmet gerjesztenek azokkal szemben, akik mások, amikor egyes embereket kevésbé értékesnek vagy kevésbé emberinek nyilvánítanak. Egyetlen reményünk egy igazságosabb, gazdag és békés jövőre az, hogy elfogadjuk egymást fivérként és nővérként. Hogy elutasítjuk a szélsőségességet, az idegengyűlöletet és a gyűlölködést, bármilyen formát is öltsenek.
Ma ünnepélyes és megtisztelő kötelességem, hogy megkoszorúzzam a roma holokauszt áldozatainak emlékművét. Legyen az emlékezés e leírhatatlan bűnre egyben világos és hangos felhívás a cselekvésre. Soha többé ne engedjük meg, hogy a gyűlölet, a tudatlanság, vagy a félelem uralkodjon rajtunk. Építsünk olyan világot, amelyben mindenkit elfogadnak és mindenkit értékelnek. Amelyben ráébredünk, nincs olyan, hogy jelentéktelen személy, és hogy mindannyian Isten képére teremtettünk.
Köszönöm, hogy itt vannak, és köszönöm elkötelezettségüket egy jobb világ mellett, és szeretnem megköszönni a meghívásukat.
