Hölgyeim és uraim, jó napot kívánok. Patyi rektor úr, Simicskó miniszter úr, kedves kollégák, hallgatók és barátok. Nagy örömömre szolgál, hogy ma itt lehetek Önökkel és ezen a konferencián beszélhetek a “transzatlanti gondolat” jelentőségéről.
Az is nagy öröm számomra, hogy Simicskó miniszter úrral – és rajta keresztül a magyar biztonsági erőkkel és honvédséggel – állhatatos kollégáinkkal és partnereinkkel együtt – oszthatom meg Önökkel az előadásomat. Ez a harmadik alkalom, hogy Simicskó miniszter úrral találkozom. Egyik találkozásunkra szeptemberben került sor, amikor Mark Bartman vezérőrnagy úrhoz, az Ohiói Nemzeti Gárda főhadsegédéhez csatlakoztam magyarországi hivatalos látogatása során. Az Ohiói Nemzeti Gárda és a Magyar Honvédség most ünnepelte partnerségük 22. évfordulóját, amely a katonai erők közötti egyik legjobb együttműködési projekt, amelyet ismerek, és kiváló példája a fegyveres erőink közötti integráció mélységének és kiterjedtségének.
Amikor a transzatlanti gondolatra és annak fontosságára tekintek, feltűnik nekem, hogyan alakult e 22 év során a “transzatlanti” jelentése, különösen a mi számunkra, akik itt ülünk e teremben. 1993-ban az Atlanti-óceán innenső oldalán sok nemzet, köztük Magyarország, éppen kilábalóban volt a Vasfüggöny mögött töltött évtizedek elszigeteltségéből és traumájából. Sok új demokrácia számára az Európai Unió eszméje csupán álom volt, a NATO-tagság pedig vágy és inspiráció. Ma Magyarország mind az EU, mind a NATO tagja, csakúgy mint az EBESZ és sok más nemzetközi szervezeté. Nemzetekként ezeken a szervezeteken keresztül dolgozunk együtt azon, hogy válaszoljunk a világ legkeményebb transznacionális kihívásaira. Nem azért jutottunk el idáig, mert Magyarországot kikényszerítették az elszigeteltségből vagy belekényszerítették egy csupán nevében partnerségi kapcsolatba, amint az a Varsói Szerződés esetében történt. Hogy ma itt vagyunk, azt a felvilágosult magyar népnek és vezetőinek köszönhetjük, akik ezt az utat választották. Ők időről időre megerősítik ezt az elkötelezettséget, és amikor ezt tették, hálásan köszöntöttük őket.
Amint tudjuk, az Egyesült Államok nem tagja az Európai Uniónak. Itt közbeszól a földrajz – ugyanaz, mint ami lehetetlenné teszi, hogy Ausztráliát becsábítsuk a NATO-ba. De senkiben ne legyenek kétségek: az Egyesült Államok számára igen mély jelentősége van Európa egészségének és sikerének, annak népeinek, gazdaságainak és intézményeinek.
Két évvel ezelőtt kollégám, Victoria Nuland Európáért és Eurázsiáért felelős államtitkár, az Egyesült Államok volt NATO-nagykövete beszédet mondott az Atlanti Tanácsban, ahol a “transzatlanti reneszánszot” sürgette. A következőket mondta:
“Amerikának erős Európára, és Európának erős Amerikára van szüksége. Minél nagyobbak a transzatlanti és a globális kihívások, annál fontosabb, hogy az Egyesült Államok és Európa együtt szálljanak szembe velük. Ha mi nem lépünk, nem lesz más nemzet, hogy megtegye ezt; ám csatlakoznak és csatlakozni fognak hozzánk, ha mi mint a transzatlanti közösség az élére állunk és a rányomjuk a kollektív cselekvésre közös jóváhagyásunk, részvételünk és elkötelezettségünk pecsétjét. A világnak szüksége van a szabad nemzetek olyan közösségére, amelynek megvan mind az akarata, mind az eszközei arra, hogy szembenézzen a legkeményebb kihívásokkal is és a béke, a biztonság és a szabadság érdekében működjön, bárhol is fenyegessék azokat.”
Szavai nemcsak igazak ma is, de szerintem fontos, hogy ne felejtsük el ennek a beszédnek az időzítését sem – akkor hangzott el, mielőtt az események elkezdtek történni Ukrajnában, amikor az ukrán nép csalódottságában felkelt egy olyan kormány ellen, amely megpróbálta elszigeteltségbe kényszeríteni saját népét, valamint Oroszország agresszív reakciója, úgymint a Krím-félsziget annektálása előtt.
Vannak emberek, akik tévesen elfogadják azt a paranoid, hidegháborús nézetet, amely szerint a transzatlanti partnerség csupán egy negatívumon alapszik – vagyis az Amerika, Kanada és Európa közötti partnerség és együttműködés csakis azért létezik, hogy szemben álljon a Szovjetunióval vagy Oroszországgal. De mi pozitív szövetség vagyunk, nem negatív. A transzatlanti gondolat védjegye a következő: a transzatlanti közösség azért létezik, mert a közös értékeink alapján összefogunk és együtt dolgozunk közös céljaink eléréséért. Olyan gondolat – és cselekvés – hagyományából érkezünk, amely világossá teszi, hogy aszerint definiáljuk magunkat, hogy kik vagyunk, és nem aszerint, hogy kik nem.
Akkor tehát kik vagyunk mi, NATO szövetségesek, napjainkban?
2014-ben nagykövet-jelölt voltam, amikor az itteni nagykövetség és NATO szövetségeseink tisztelegtek az ország NATO csatlakozásának 15. évfordulóját ünneplő magyar kormány előtt. Tudom, hogy Önök közül sokan részt vettek azon az eseményen. Mindig megtiszteltetés, amikor összegyűlünk és megünnepeljük nagy események évfordulóit, ahogyan azt tíz nap múlva fogjuk, amikor a magyar nemzet 1956-os bátor erőfeszítéseit ünnepeljük, amelyekkel le akarták rázni a kommunizmus igáját. Ezért különösen helyénvaló Magyarország NATO tagsága, hiszen kulcsfontosságú szövetséges a világ legsikeresebb politikai és katonai szövetségében. Ez igenis olyan project, amely méltó az ünneplésre.
Most, másfél évvel azt az évfordulót követően, a walesi NATO csúcstalálkozó után és a 2016-os varsói NATO-csúcs előtt, ez jó időpont arra, hogy számba vegyünk néhány előttünk álló kihívást. 2014-ben a walesi NATO-csúcson vezetőink azon dolgoztak, hogy együtt szálljanak szembe a Keletről és Délről jelentkező kihívásokkal. Elfogadták a Készenléti Akciótervet, amellyel a transzatlanti biztonsági környezet változásaira válaszolunk.
Mint Önök valószínűleg tudják, a Készenléti Akcióterv két fő keretet határozott meg az előttünk álló kihívások kezelésére: a megnyugtatást és az alkalmazkodást. Átfogó választ adott az ukrajnai orosz agresszióra és a Közel-Keletről és Észak-Európából érkező terrorizmus fenyegetésére. A Készenléti Akcióterv megnyugtatást célzó intézkedései a NATO erők rotációs alapon történő fokozott és tartós jelenlétét hozták el a Szövetség keleti részében. Ez az erőfeszítés több mint 200 hadgyakorlatot eredményezett Kelet-Európában, benne Magyarországon, ahol a Magyar Honvédség számos rendkívül sikeres többnemzetiségű eseménynek volt házigazdája. A baltikumi légijárőrözési tevékenység növekedését is láttuk, amelynek során megtörtént a jelenleg is ott szolgálatot teljesítő Magyar Légierő első külföldi bevetése. Valamint több hajó járőrözik a Balti-tengeren, a Fekete-tengeren és a Mediterráneumban.
Az Egyesült Államok aktívan támogatta a Készenléti Akciótervet és valamennyi szövetséges annak betartására irányuló erőfeszítéseit. Szövetségként folyamatosan képességeink – mind közös, mind egyéni – fejlesztésére, valamint interoperabilitásunk és haderőink integrációjának növelésére, gyakorlására és elmélyítésére kell törekednünk.
És ez az integráció a transzatlanti eszme és annak mai jelentőségének másik pillére. A közös hadgyakorlatok azok, amelyek segítenek koordinálni haderőinket és fokozni erős, megbízható partnerségeinket. Jelenleg is folynak hadgyakorlatok szerte Európában. Nemrégiben abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az egyiken részt vehettem és magyar és amerikai páncélosokkal együtt egy Strykerben átkelhettem egy, a Dunán felépített pontonhídon – ez az élmény magyarországi amerikai nagykövetként végzett munkám egyik csúcspontja. Ez a Dragoon Crossing a Brave Warrior 2015 hadgyakorlat része volt, amelynek során hét együttműködő nemzet demonstrálta hat NATO szövetségesnek és a velük dolgozó NATO partnerországunknak, Ukrajnának a képességeit és interoperabilitását.
Egy másik jelenleg is folyó hadgyakorlat az egyik legambiciózusabb NATO tevékenység, amelyet az elmúlt több mint egy évtized során láttunk. A Trident Juncture-ben 36 000 fő vesz részt több mint 30 szövetséges és partneri országból. A Trident Juncture célja az új NATO Reagáló Erők kiképzése és tesztelése, valamint interoperábilis képességeink demonstrálása egy magas intenzitású modern hadviselési forgatókönyv szerint. A múlt héten például, felkészülendő a Trident Juncture-re, amerikai tengerészgyalogosok szálltak le egy Osprey helikopter fedélzetén a Brit Királyi Haditengerészet egyik repülőgép-hordozójára Portugália partjai mellett. Légi, szárazföldi, tengerészeti és Különleges Erők vesznek részt egyidejűleg Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában. Komplex környezetben folyik majd a kiképzés, amelynek során a szövetséges és partneri képességek teljes spektrumát tesztelik majd.
Azt hiszem, valamennyien értékeljük, mennyire fontosak képességeink és az interoperabilitásunk a védelmi közösségünk számára. Katonai hatalmunk és rátermettségünk jól felkészült a biztonsági kihívások kezelésére. Efelől nincs semmi kétség. Ezt tudjuk mi, tudják a partnereink és tudják a velünk szemben állók is.
Ám ugyanennyire hathatós egy másik erősségünk, a szavak és az eszmék hatalma – a megbeszélésé, a vitáé és a párbeszédé. És ezért fontos észben tartanunk, hogy a NATO két részből áll – katonai szövetség, ugyanakkor politikai szövetség is. Amikor úgy döntöttünk, hogy e két résznek egyformán fontosnak kell maradnia szövetségünkben, egy fontos elvet is leszögeztünk, amely transzatlanti értékeinket tükrözi. Amikor a NATO-t 1949-ben létrehozták, megértettük, és értjük ma is, hogy nem esküdhetünk fel arra, hogy egymás mellett állunk szövetségesekként, ha nincs meg közöttünk a kölcsönös bizalom magas szintje, és nincs tartós elkötelezettség a nézeteltérések tiszteletteljes, de őszinte módon történő megvitatására és megoldására.
A munkám azt kívánja, hogy ne csak beszéljek, de hallgassak is meg embereket. Meghallgatom a minisztereket. Meghallgatom a politikusokat. Meghallgatom a civil társadalom tagjait. Vezetőket, üzletembereket, diákokat, katonákat, tudósokat és átlagpolgárokat hallgatok meg. A Magyarországgal fennálló biztonsági kapcsolatunkat mind bilaterális viszonylatban, mint a NATO-n keresztül a megbeszélések, a munkacsoport-értekezletek és a strategizálás jellemzik. A tágabb értelemben vett Magyarország-USA viszony is az őszinte véleménycseréről és a baráti nyíltságról szól. Barátok tudnak – és tudniuk kell – így beszélni.
Ez a transzatlanti eszme utolsó pillére: közös demokratikus elkötelezettségünk és készségünk arra, hogy beszéljünk róla, nyíltan együtt, és a megoldások kimunkálására irányuló közös elkötelezettséggel.
Az országainkat érintő globális fenyegetések jelentkezése miatt továbbra is szorosabb kapcsolatokat kell építenünk. A következő NATO találkozók a döntéshozók sok különböző szintjén teszik majd lehetővé, hogy politikákat hozzanak létre és azokat cselekvéssé formálják. A múlt héten, október 8-án a védelmi miniszterek találkoztak, hogy foglalkozzanak a szíriai és az afganisztáni helyzettel, valamint Oroszország katonai tevékenységének implikációival. A meglévő hat mellett újabb NATO Integrált Haderő Egységeket hozunk létre, hogy megerősítsük a Szövetség kollektív védelmét és szemügyre vegyük annak hosszú távon történő adaptációját.
Mivel az világos, hogy szövetségünk építőkövei a katonai képességeink, a gondolatok és a szavak jelentik azt a mérnöki tudást, amelynek révén házunk szilárdan áll a politikai szinten. Szabadságunk és nyitottságunk arra, hogy gyakorlatilag mindent megvitassunk, tesz minket ellenállóvá, hatékonnyá, és képessé arra, hogy nemcsak reaktívan, hanem kezdeményezőleg is megértsük és kezeljük a kihívásokat. És végső soron ezek azok érdemek és értékek, amelyek biztosítására és megvédésére első sorban összefogtunk. Ez határoz meg bennünket – ezek vagyunk.
És ezennel várakozással tekintek a kérdéseik elé, örömmel várom, hogy ma Önökkel biztonsági kérdéseket vitathassunk meg. Köszönöm szépen.
