Kaposi Dorka galériavezető asszony, Máté Gábor professzor úr, Carole Naggar kurátorasszony,
Hölgyeim és Uraim! Jó estét!
Nagy örömmel csatlakozom Önökhöz ma este David ‘Chim’ Seymour munkáinak nagyszerű kiállításán. Élete rövid negyvenöt éve alatt Chim szemtanúja volt az elmúlt évszázad legnagyobb történelmi pillanatainak és legviszontagságosabb időszakainak. A Nagykövetség számára megtiszteltetés, hogy a lengyel-magyar sajtófotós munkáit megoszthatja a magyar közönséggel.
Az értelmiségi lengyel családba született Chimről valóban elmondható, hogy világpolgár. Németországban tanult nyomdászatot, Franciaországban vegytant, itt ismerkedett meg a fotográfiával is és életre szóló barátságot kötött olyan legendákkal, mint a magyar Robert Capa. Egy magazinnál lett fotós és végül New Yorkba emigrált, ahol az új vállalkozása – egy fotóstúdió – híres európai fotográfusokat is vonzott, mint például André Kertészt. Dolgozott később az Amerikai Hadseregnek, a Life magazinnak és az 1950-es években Romába költözött, ahol Sophia Lorenről és Ingrid Bergmanról is készített portréképeket.
Lengyelországi születésétől kezdve, az 1943-as amerikai állampolgársága megszerzéséig (amikor is New Yorkban felvette a David Robert Seymour nevet) és végül 1956. november 10-én Egyiptomban bekövetkezett haláláig, Chim egy folyamatosan változásokkal tarkított életet élt és bátran vetette bele magát élete legújabb csavaraiba. Az útja során mindvégig, akár hollywoodi sztárokat fényképezett, akár a háború és harcok áldozatává vált gyerekek körében dolgozott, lelkiismeretesen és szenvedélyesen dokumentálta a világot maga körül.
Amikor arról kérdezték, hogy hogyan áll hozzá a sajtófotós munkájához, Chim egyszer ezt mondta: Mi csak egy történetet szeretnénk elmesélni. Engedjük, hogy a 17. századi festők aggódjanak a képi effektusok miatt. Nekünk most kell elmesélnünk a történetet, átadni a híreket, megmutatni az éhes arcokat, a széttöredezett földet, bármit, ami egy kicsit is megmozgatja azokat, akik kényelemben élnek.
Ez a kiállítás az 1948-ban az UNICEF megbízásából készült fényképeket foglalja egy csokorba, hogy dokumentálja azt, hogy a 2. világháború milyen vámot szedett a gyerekek életén Európában. Mivel Chim a legkifinomultabb körökkel állt kapcsolatban, képes volt a gyerekek világának legfinomabb részleteit elkapni kamerájával. Ahogy megörökíti az életet a 2. világháború törmelékei közepette, mindannyiunk számára kihívást állít, hogy ne csak az erőszak nagyléptékű politikai, társadalmi, gazdasági következményeire reflektáljunk, hanem a legsérülékenyebbekre és legártatlanabbakra tett hatásaira is.
Ez a kiállítás az egyike annak a számos fotókiállításnak, amit az idén a Nagykövetség támogat, beleértve azt az október 7. és 22. között a Mai Manó Házban nyitva tartó kiállítást, amely az Associated Press azon fotóit mutatja be, amelyek megörökítik az 1956-os magyar forradalom utóéletét.
Ezekkel a projektekkel, reméljük, hogy egy egyedi rátekintést nyújtunk a közös, globális közösségünk helyzetére és azokra a kihívásokra, amivel ez, illetve mi, szembesülünk. Ma este nagy örömömre szolgál, hogy megnyithatom ennek az összetett személyiségű embernek – értelmiséginek és humanistának, újságírónak és művésznek, lengyel-amerikai bevándorlónak és vállalkozónak, magát a világon bárhol otthon érező világutazónak a munkáiból válogatott kiállítást. Biztos vagyok benne, hogy a munkái izgalmas, bár lehet, hogy talán kényelmetlen, de még sokáig biztosan megrázó beszélgetéseket indítanak el.
Élvezzék a kiállítást!
