– megírt változat –
Tisztelt Kőrösi Orsolya igazgató asszony, a magyar kormány tisztelt képviselői, Kondor László úr, Hölgyeim és Uraim!
Jó napot kívánok!
Nagy örömömre szolgál, hogy itt lehetek ma Önökkel és üdvözölhetem Önöket ennek a kiállításnak a megnyitóján, melynek címe „..de mégis itt vagyok”. A kiállítást az Amerikai Nagykövetség szervezte az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából. Az itt bemutatott, az Associated Press hírügynökség archívumából származó képek a forradalmat és annak a magyar népre gyakorolt elementáris és pusztító hatását dokumentálják. Külön megtiszteltetés, hogy ennek a kiállításnak a Mai Manó Ház ad otthont, és így mi is profitálhatunk abból a tudásból és tapasztalatból, amelyet ez az intézmény Magyarország történelmének bemutatása kapcsán felmutat olyan fényképész legendák segítségével, mint amilyen Mai Manó és Robert Capa volt. Szeretnék köszönetet mondani Kőrösi Orsolya igazgató asszonynak, Csizek Gabriellának, a kiállítás kurátorának, Boronyák Viviennek és a Mai Manó többi munkatársának a kiállítás megrendezéséért.
Az 1956-os forradalom egy, a szovjet elnyomásba belefáradt erős nemzet demokrácia iránti vágyából nőtt ki. Fiatal emberek, diákok és tömegek követelték, hogy vonják vissza a szovjet csapatokat, hogy demokratizálják a rendszert, és a kormány legyen sokkal függetlenebb a szovjet befolyás alól. Ezek az erőfeszítések az október 23.-i tüntetésben csúcsosodtak ki, amit a kommunista párt fenyegetésként élt meg, és ezért azt erőszakkal leverte. Több ezer ember halt meg emiatt, ezreket börtönöztek be és közel 200.000 magyar menekült el a hazájából. Az emberek által hozott áldozatok világosan jelezték a magyarok hazaszeretetét, a demokratikus berendezkedés és a szabadság iránti vágyukat és azt, hogy elkötelezték magukat egy szabad és jobb jövő iránt mind maguk, mind a gyermekiek számára.
A kiállítás anyaga megmutatja a magyar nép által hozott áldozatokat, amikor az embereknek mindent, amit csak ismertek, hátra kellett hagyniuk, hogy menekültként új életet kezdjenek egy idegen országban a forradalmat követő években. Az Associated Press fotósai a menekülés pillanatait örökítettek meg, ahogy a magyarok átlépnek Ausztriába és az útjuk végén megérkeznek az Egyesült Államokba.
Az Egyesült Államok a bevándorlók országa, egy olyan hely, amely mindig tárt karokkal fogadta az erőszak és az üldöztetés elől menekülőket.
1956 és 1957 között az amerikai kongresszus növelte a segélyprogramok számát, amikkel a magyarországi menekülteket támogatták, és olyan új jogi eljárásokat vezettek be, amelyek meggyorsították a menekültek befogadását és hozzájutásukat az állandó tartózkodási engedélyhez. Civil szervezetek, egyházak, és önkéntesek ezrei segítették a magyarok sikeres beilleszkedésének meggyorsítását az új hazájukban. Még Elvis Presley is hallatta a szavát ennek érdekében. Az amerikai rock and roll sztárra nagy hatást gyakorolt a magyarok szabadságharca. Elvis közismerten humanitárius volt, s a magyar menekültek támogatására 1957 januárjában, Ed Sullivan show műsorában, elénekelte a legendássá vált Béke a Völgyben (Peace in the Valley) című számot. Mintegy 30.000 magyar talált menedékre az Egyesült Államokban az amerikai kormány és a magyar-amerikai szervezetek segítségével.
Bár 1956 óta 60 év telt el, ma Európának, és különösen Magyarországnak, a migránsok új hulláma által felvetett kérdésekkel és gazdasági valamint társadalmi kihívásokkal kell szembenéznie. Mint olyan sok más esemény a történelem során, ez is eléggé összetett kérdés, amelyet sok szempontból kell megvizsgálni. Igaz, hogy ezt a kérdést az Európai Unió eljárásinak megfelelően Európán belül kell megválaszolni, de azért arra szeretnék mindenkit biztatni, hogy gondolkozzon el azon, hogy milyen csodálatos eredményekkel járultak hozzá az Egyesült Államok kultúrájához és tudományos életéhez azok az amerikai-magyarok, akik 1956-ban menekültként érkeztek és ugyanazt gondolták, amit a kiállítás egyik képén látható asszony, “Nehéz elhinni, de mégis itt vagyok.”.
A kivándorolt magyarok 1956 óta nemcsak hogy túlélték a megpróbáltatásokat, hanem kiteljesedett életet élhettek az Egyesült Államokban. A fényképész Robert Capa egyszer azt mondta: “az nem elég, hogy tehetséges vagy, magyarnak is kell lenned.” Az 1956-ban elsőként Amerikába érkező magyar menekültek számos területen csillogtatták meg tehetségüket és értek el sikereket, legyen szó Nobel-díjas fizikusról vagy Oscar-díjas rendezőről, ezzel is gazdagítva az amerikai társadalom kulturális sokszínűségét. Ez a kiállítás azt mutatja be, hogy a viszontagságok ellenére hogyan merítettek erőt a saját küzdelmükből, a magyar örökségükből és az új környezetükből. És aztán erre az erős alapra építettek fel egy szabad és jobb életet.
Köszönöm, hogy eljöttek, remélem, tetszeni fog Önöknek a kiállítás.
More
- További fényképeket talál Facebook oldalunkon.
