Jó napot kívánok!
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Önökkel és családjaikkal együtt részt vehetek ezen a megható találkozón, s hogy megünnepelhetjük az amerikaiakat, akik felszabadították Önöket. Nagyon büszke vagyok az amerikai katonákra! Igazi hősök ők!
Sokat olvastam az azon a pénteken, 1945. április 13-án történtekről. Azóta Önöknek mindannyiuknak jó okuk van rá, hogy péntek 13-át szerencsés napnak tartsák. Hihetetlen, hogy Önök túlélték az egyik legborzalmasabb dolgot, amit az emberiség valaha is kimódolt. Múlt csütörtökön gyertyát gyújtottam a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. Sohasem szabad felejtenünk.
Ha ma megnézem a felsorolást mindazokról, akiket Frank Towers hadnagy és emberei felszabadítottak, ösztönzőleg hatnak rám az eredmények, amelyeket életük során Önök elértek. Hivatásaik, s az a sok minden, amit másokért tettek az orvostudomány és a kutatómunka, a zene és az oktatás területén, valamint különböző termékek kigondolása és létrehozása révén. Kivételes, mi mindennel járultak hozzá Magyarország gyarapodásához, s mindazon országokéhoz, ahol 1945 óta élnek. Elszomorít, ha arra gondolok, mennyi költemény maradt megíratlan, gyógymód felfedezetlen, vagy zenemű megkomponálatlan. De örömmel tölt el, hogy Önök becsülettel és méltósággal élték életüket, s ezzel büszkévé tették leszármazottaikat.
Shmuel úr – hol van? – Ön 92 éves, és Izraelből repült ide ma reggel, hogy velünk lehessen ezen a találkozón. Milyen csodás életet élt kiszabadítása óta! Öt gyermeket nemzett, 24 unokája és 33 dédunokája van! Áldást kérek Önre és családjára, és az összes felszabadítóra és túlélőre. Áldás számomra, hogy találkozhattam Önökkel.
