Jó estét kívánok!
Nagyon szépen köszönöm a meghívást és szeretnék gratulálni Bari Jutkának, Richard Shutnak, illetve mindenkinek, aki részt vett a harmadik budapesti 48 óra Film Projekt, illetve az azt megelőző szakmai workshopok szervezésében. Sok köszönet illeti a zsűri tagjait, hogy idejüket nem kímélve hozzájárultak a magyar filmkészítés jövőjének előkészítéséhez.
Természetesen, nagyon gratulálok az idei versenyben részt vevő összes csapatnak. Csodálom a bátorságotokat és a kitartásotokat, amivel képesek voltatok túlélni egy bizonyára gyakran érzelmes és gyötrelmes folyamatot. Megálmodni a film ötletét, kiosztani a szerepeket, leforgatni és megvágni a filmeteket egyetlen hétvége alatt, nem egyszerű! Sokan közületek talán tudják, hogy korábban Hollywoodban a televíziózásban és filmgyártásban dolgoztam, szóval higgyétek el nekem, tudom, hogy mindez nagyon messze áll egy egyszerű folyamattól. Megtapsolom az erőfeszítéseteket és az eredményeiteket!
A legelső 48 óra Film Projektet 2001-ben szervezték meg Washingtonban, és azóta a program 150 városra terjedt ki a világszerte, – Ausztráliától kezdve, Tunézián át Budapestig. Az elmúlt 15 évben közel harmincezer rövidfilmet készítettek el világszerte a 48 óra Film Projekt keretében. A fesztivál mára mérföldkőnek számít mind az új, mind a tapasztalt filmkészítők számára.
Ez a harmadik év, amikor megrendezik az eseményt Budapesten, és remek látni, hogy hogyan hozza össze a tapasztalt és kezdő filmművészeket, hogy elmondhassák a saját tapasztalatuk és szülővárosaik által inspirált történeteket. Lenyűgöz a csapatok sokszínűsége, különösképpen a filmkészítésbe bevont nők száma. Érdekes még látni hogyan tükröződik itt vissza a budapesti nemzetközi közösség. Budapest valójában egy igazi globális város, amelynek sok megosztanivalója van a világgal.
Azt hallottam Jutkától, hogy az esemény felépített egy független filmes közösséget, amely egész évben tartja a kapcsolatot. Remélem, hogy ez a tradíció folytatódik, ugyanis a legjobb hollywoodi ötletek némelyike is tanórákon vagy műhelyfoglalkozásokon született barátságokból származik. Barátoktól, akik elhatározták, hogy maguk építik fel saját lehetőségeiket, úgyhogy lehet, hogy egy nap a melletted ülő fog az Oscar-gála vörös szőnyegén melletted állni.
Egy nagyszerű lehetőség a Nagykövetség számára, hogy a 48 óra Film Projekttel való együttműködés által támogathatja ezt a közösséget. A Nagykövetség felismeri a független hangok fontosságát egy erős, egészséges civil társadalom kiépítésében. Mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy szabadon kifejezhesse a gondolatait és ötleteit. A médiának különösen döntő szerepe van abban, hogy több szemszögből vizsgálja meg a társadalmi ügyeket és szélesítse a társadalom látókörét.
A kamerákon és filmkészítéshez szükséges eszközökön, kellékeken túl, a sikerhez ugyanazok a kézségek kellenek, mint a médiában vagy egy más területen felépülő sikeres karrierhez, azaz stressz tűrő képesség, csapatmunka és kreatív problémamegoldás.
Ez a folyamat a végletekig fokozta a kreativitásotok! Fogadni mernék, hogy a kihúzott műfaj ravasz volt és nagyon érdekes volt látnom, hogy hogyan kezeltétek a kötelező elemeket a rövid filmetekben, kiváltképp a magyarul tanuló diák és a zseblámpa elemeinek használatát.
A budapesti 48 óra Film Projekt legjobbnak választott filmje és a nyertes csapat képviselője a világ legjobbjaival fog versenyezni. Tudom, hogy Magyarország rutinszerűen kiváló filmkészítőket küld az Egyesült Államokba. Valójában a Nagykövetségen van egy fal, amelyen olyan híres klasszikus filmek plakátjai függenek, melyeknek van magyar kötődése. A magyar rendezésű Casablanca plakátjától kezdve a nemrég kifüggesztett Oscar-díjas Saul fia című film plakátjáig, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy az idei év „legjobb filmje”, Magyarország legjavát fogja mutatni.
Alig várom, hogy mondhassam, hogy az Oscar-díjat, elnézést, akarom mondani a budapesti 48 óra Film Projekt idei legjobb filmjének díját kapja…. Ne is várjunk tovább! Ahogy Los Angelesben mondani szokás, megkaphatom a borítékot?
