Tisztelt nagykövetek, Tóth polgármester úr, a Lantos család tagjai, hölgyeim és uraim – üdvözlöm Önöket!
Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Önökkel ma, amikor a magyar származású amerikai képviselő, Tom Lantos születésnapjáról emlékezünk meg. Azért gyűltünk ma össze, hogy az ő tiszteletére, róla nevezzük el ezt az utcát – amely a térképen talán apró változás, de fontos megerősítése mindazon értékeknek, amelyeket Tom Lantos vallott.
Tom Lantos, aki e helytől, ahol most állunk, nem messze született és nevelkedett, kizárólag családi háttere okán elképzelhetetlen üldöztetést élt át a második világháborúban. De túlélte, és amikor a háborúnak vége lett, Tom Lantos elnyert egy tanulmányi ösztöndíjat az Egyesült Államokba, ahol ő és felesége, Anette, idővel amerikai állampolgárok lettek.
Később ő lett az Amerikai Képviselőház egyik legtiszteltebb tagja, akit Kalifornia népe 13 ízben választott újra. Az USA Kongresszusának egyetlen holokauszt-túlélő tagjaként Tom Lantos azért dolgozott, hogy a gyerekei és unokái által öröklendő világ jobb és biztonságosabb hely legyen. Társalapítója volt a Kongresszus Emberi Jogi Csoportjának és évtizedeken keresztült szolgált a Külügyi Bizottság elnökeként.
Lantos képviselő úr mindenekelőtt államférfi volt, aki tisztában volt azzal, milyen veszély rejlik az “átellenes padsorban” ülő politikusok démonizálásában. Konszenzusra törekedett és azt épített, és megértette, hogy ha egyszer vége van a választásnak, a kormányzás munkája kompromisszumot és türelmet igényel.
Lantos képviselő büszke amerikai volt – ezt így fogalmazta meg, amikor bejelentette, hogy visszavonul a Kongresszusból: “Csak az Egyesült Államokban lehetséges, hogy egy nincstelen holokauszt-túlélő és földalatti náci-ellenálló tanulhatott, felnevelhette a családját és abban a kiváltságban részesülhetett, hogy élete utolsó három évtizedében a Kongresszus tagjaként szolgált.” Semmi kétség afelől, hogy Amerika jobb lett Tom Lantos által – az ő élete, szolgálata és öröksége által, beleértve lányai és unokái kimagasló hozzájárulását is, akik közül ma szerencsénk van többeket közöttünk üdvözölni.
Ám Amerika nyeresége Magyarország nyeresége is volt. Lantos képviselő úr egész életében büszke magyar, és Budapest büszke fia maradt. Születése révén magyarként, és ahogy Lantos mondta, választása révén amerikaiként mindkét hazája javáért dolgozott, és azon munkálkodott, hogy erősítse a Magyarországot a Nyugathoz fűző kapcsolatokat; hogy elhozza ide azt a stabilitást, biztonságot és jólétet, amelyet szülőhazájának és szülőnemzetének kívánt. Számára az Amerika és a Magyarország iránt érzett szeretete egyáltalán nem versengett egymással – Tom Lantos, mint én is, hitt abban, hogy szövetségesekként és barátokként országaink boldogulása összekapcsolódik.
Tom Lantos előtt tisztelegve olyan helyszínen gyűltünk össze, amely ideális arra, hogy az ő nevét viselje: ez az utca az ő alma matere, a Berzsenyi Dániel Gimnázium közelében van, ahol sok magyar fog még tanulni. Tóth polgármester úr, gratulálok a 13. kerület kezdeményezéséhez és nagyra értékelem a budapesti közgyűlés támogatását ahhoz, hogy e sétányt Tom Lantos tiszteletére nevezzék el. A Tom Lantos sétány jelképezni fogja azt a sok-sok kapcsolatot, amelyek az Egyesült Államokat és Magyarországot – és a budapesti Amerikai Nagykövetséget és a 13. kerületet – összefűzik.
Köszönöm szépen.
