Köszönöm szépen Haraszti Elnök Úrnak a meghívást, és a lehetőséget, hogy kifejezhetem az Amerikai Egyesült Államok szilárd támogatását, illetve a személyes mélységes elhivatottságomat a Holokauszt-emlékezet megőrzése iránt. Magasztos kötelességünk megőrizni azok emlékét, akik az emberiség e kivételesen tragikus időszakában estek áldozatul.
Mielőtt Budapestre érkeztem, nagyon sok megindító történetet hallottam erről a magasztos és megszentelt helyről, ahol ma összegyűltünk. Miután lehetőségem nyílt arra, hogy felkeressem a múzeumot, és itt legyek ma Önökkel, nyilvánvalóvá vált számomra, miért érintett meg olyan mélyen olyan sokakat, köztük engem is. Azonnal felismertem a múzeum rendkívüli fontosságát, azt hogy muszáj megőrizni és mindenki számára elérhetővé tenni, hogy az embereknek lehetőségük legyen megismerni az itt történteket. Emlékeznünk kell ezekre az eseményekre és tanulni belőlük, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg csak hasonló sem.
Magyarország méltán büszke lehet erre a múzeumra, valamint a többi jelentős lépésre amit annak érdekében tett, hogy szembenézzen történelme számos fájdalmas epizódjával és a Holokauszt tragikus eseményeiben játszott szerepével. Ez az erőfeszítés – hogy emlékeznek és megemlékeznek, valamint hogy őszintén és nyíltan beszélnek a történtekről – soha nem szűnhet meg. Az elkövetkezendő évben Magyarország tölti be a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) soros elnökségét, s ez időszak alatt a világ figyelme az ország azon folytonos törekvésére irányul majd, hogy őszintén és tiszteletreméltóan megemlékezzék az itt bemutatott történelemről.
Kormányainknak biztosítaniuk kell, hogy azon személyek, akiket a holokauszt a leginkább érintett kifejthessék véleményüket az őket érintő döntéshozatal során. Politikáinknak pedig következetesen képviselniük kell azon súlyos kötelességünket, amit a mai nap eszünkbe juttat.
Magánemberekként megmutathatjuk, és meg is kell mutatnunk, elkötelezettségünk erejét tetteinkben, mondandónkban és saját példamutatásunkon keresztül. Mindannyian tehetünk még többet. Mindannyian még többet kell, hogy tegyünk.
Mert még mindig vannak a társadalmaknak olyan tagjai –Magyarországon is-, akik gyűlöletet és tagadást hirdetnek; akik megtagadnák Magyarország zsidó polgárainak azon jogát, hogy hallassák a hangjukat, ha az ország történelméről van szó, és akik azzal álcázzák a magyar társadalomban meglévő, marginális antiszemita elemek szavazatainak megnyerésére irányuló szándékukat, hogy kódolt üzenetekkel és kettős beszéddel próbálják magukhoz csábítani a választókat.
El kell hallgattatnunk ezeket a hangokat, de nem cenzúra vagy feljelentések útján, hanem úgy, hogy mi magunk is felszólalunk, elítéljük az ilyenfajta gyűlöletkeltést, ha találkozunk vele, és a tetteinkben is megmutatjuk, hogy elutasítunk minden olyan ideológiát, ami a magyarokat más magyarok, a zsidókat a keresztények ellen fordítja.
Tartozunk ezzel azoknak, akik életüket vesztették ebben a rettenetes bűntettben, és azoknak is, akik majd követnek minket törekvéseinkben, hogy egy olyan világot teremtsünk, ami mentes attól a gyűlölettől és azoktól az előítéletektől, amelyek mindazt okozták, amit ma gyászolunk.
Köszönöm szépen mindnyájuknak.
