Köszönöm, Elnök Asszony, Modell ENSZ küldöttek, tisztelt vendégek. Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek, és örülök, hogy beszélhetek ma Önökkel. Szeretném üdvözölni az Egyesült Államok, valamint Magyarország, Szlovákia, Lengyelország, Szerbia és Németország küldötteit. Gratulálok a Karinthy Frigyes Gimnáziumnak e kitűnő konferencia megrendezéséhez.
Remélem, ez a megnyitó ünnepség lesz az utolsó alkalom a konferencia során, amikor e hat országból érkezett, 300 kiváló tanuló csendben van. Amint a konferencia megkezdődik, a küldötteké lesz a szó. Megtárgyalják majd a nemzetközi ügyeket, megfontolás tárgyává tesznek nagy elképzeléseket, valamint országok sorsáról döntenek – és beszélnek. Sokat. Beszélnek, tárgyalnak és vitatkoznak a konferencia folyamán. El tudom képzelni, hogy késő estig beszélnek majd. Még be is rekedhetnek a sok beszédtől.
És ez a Modell ENSZ nagy ajándéka. Azért vannak itt, hogy képviseljenek egy országot, nyitottak legyenek elképzelésekre, szenvedéllyel és meggyőződéssel fejezzék ki gondolataikat, és hogy gyakran ne értsenek egyet. Ahhoz, hogy mindezt véghezvigyék, hallatniuk kell a hangjukat. Meg kell találniuk a hangjukat és használniuk kell azt. Lehet, hogy hangosnak is kell lenniük.
Magam nagy híve vagyok az Modell ENSZ-nek, mert tudom, hogy mennyire hatással van a fiatalokra. Itt vannak Budapesten, ebben a csodálatos arany-vörös épületben, egy olyan helyen, melyet a demokratikus értékeknek és hagyományoknak szenteltek, s gondolom, már tudják, hogy nem ugyanazok az emberek lesznek, amikor innen hazatérnek. Mások lesznek. Nem tehetnek róla. A munka, amit Modell ENSZ küldöttként végeznek, teszi majd ezt Önökkel. Hosszú utat tettek meg, hetekig, hónapokig készültek, hogy itt ülhessenek ebben a teremben, és vitatkozzanak, különvéleményen legyenek, meggyőzzenek és megegyezésre jussanak.
És ez meg fog történni. Nelson Mandela tudta ezt, amikor így beszélt erről: „Vitatkozz őszintén és mélyrehatóan, annak tudatában, hogy a végén neked és a másik félnek közelebb kell kerülnötök, s így erősebbé váltok. Nem érheted ezt el, ha arrogáns, felszínes és tájékozatlan vagy.”
A vitatkozás egész folyamata azt jelenti, hogy elutasítjuk az arroganciát, s helyette tiszteletben tartjuk a másik fél méltóságát. Túlhaladunk a felszínességen, és összetettségükben, mélységükben látjuk a dolgokat. Ha felhagyunk tudatlansággal, megtaláljuk az utat a józan megítéléshez, az érvekhez és a szenvedélyhez.
Más szavakkal, azt teszik, amit mindannyian teszünk egy demokráciában: törődünk a dolgokkal és cselekszünk. Ahogy Jesse Jackson mondta: „A vita a módja annak, hogy felélesszük a demokrácia lelkét.”
Nagy elvárásaim vannak Önök felé. Nagy öröm számomra, hogy itt üdvözölhetem Önöket, mert itt, Európa egyik központjában, kelnek életre a viták. Feladatuk ezen a héten a régió legnagyobb globális jelensége – a migráció. Európában a migráció kérdése nem elvont. Nem elméleti. És nem távoli. Anthony Blinken amerikai külügyminiszter-helyettese a közlemúltban beszélt a diákok egy – Önökhöz hasonló – csoportjához a kaliforniai Stanford Egyetemen. Ezt mondta: „Minden nap bedobunk olyan fogalmakat, mint válság és történelmi – de ez történelmi és ez válság… Ez a nagy áttelepülési hullám alapvetően újraformálja a világot, amelyben élünk – megváltoztatja gazdaságainkat, nyomás alá helyezi határainkat, befolyásolja biztonságérzetünket, és mindenekfölött, azon kihívás elé állít minket, hogy megfeleljünk közös embervoltunknak.
Hozzátette: „Ma a Földön minden 122 emberből egynek konfliktusok, erőszak, vagy üldöztetés elől menekülve kell elhagynia otthonát – valószínűleg azt az útvonalat követve, melyen néhányunk szülei, vagy nagyszülei, vagy dédszülei haladtak, hogy a háború elől menedéket, és mindannyiunk számára jövőt találjanak.”
Nem csoda hát, hogy ezzel az üggyel kell megbirkózniuk. Olyan ügy ez, amelyet – a bolygó összes intézményei közül – az Egyesült Nemzeteknek kell felvállalnia. Az ENSZ a kezdetektől ezen van: Libanon, Szíria és Törökország földjén. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága, amelynek képviselője itt van ma velünk, csak egy példája annak, hogyan ment az ENSZ életeket, és változtatja meg a fiatalok jövőjének menetét nap, mint nap. Ez az, amit a Modell ENSZ is megtehet.
Az irányelvek és állásfoglalások, amelyekről itt vitatkoznak majd ezen a héten, nem is lehetnének valóságosabbak és fontosabbak. Nekünk a diplomácia világában, kormányokban és nemzetközi szervezetekben szükségünk van az Önök leleményességére és elképzeléseikre. Amint John Kerry külügyminiszter rámutatott, az elmúlt év során rájöttünk, hogy legnagyobb erőfeszítésünk ellenére, a rendelkezésünkre álló források és a migrációra adott válaszok egyszerűen nem elégségesek. A migráció és menekültügy problémájának mértéke sokkal nagyobb, mint a megoldások, melyeket fel tudunk vállalni. A szíriai válság kezdete óta, az Egyesült Államok együtt dolgozott régiós és globális partnereivel, hogy több mint 4.5 milliárd dolláros humanitárius segítséget nyújthasson a szenvedés enyhítésére, bővítse az oktatáshoz való hozzáférést, és megerősítse a fogadó országok ellenálló-képességét, amelyek oly nagylelkűen megnyitották ajtajukat előttünk. A jövőben is támogatjuk az EU-nak a válság humánus és átfogó megoldására és konszenzus elérésére irányuló erőfeszítéseit.
Tisztában vagyunk vele, hogy egyes országok óvatosak, társadalmi, gazdasági vagy egyéb aggodalmaik miatt, de biztosak vagyunk benne, hogy a tagállamok képesek majd kezelni a kihívást és megoldást és konszenzust találnak.
Amikor majd sikerült átfogó megoldásokat elérni, és biztos vagyok bene, hogy ez sikerülni fog, az többet jelent majd, mint egyszerűen a háború végét Szíriában. Ez a kezdete lesz az egy nemzet újjáépítésére irányuló erőfeszítéseknek, egy olyan monumentális feladatnak, mely emberek millióit érint majd, akiknek az egzisztenciája jelenleg még oly törékeny. Egyetlen kormány, szervezet vagy ország sem tud egyedül megoldást találni erre a kihívásra. Egy ilyen példátlanul nehéz időszakban mindnyájunk felelőssége, hogy válaszoljunk a kihívásra. Ezt teszi az Modell ENSZ, ezt teszitek ti, Önök.
Végezetül, hadd tegyek fel néhány kérdést a diákoknak, nektek, küldötteknek. Remélem, ezzel felhívhatom a figyelmet néhány lehetőségre, mely felett gyakran elsiklunk.
Közületek kinek van iPhone-ja?
Ki gyártja az i-Phone-t?
Ki alapította az Apple-t?
És még egy kérdés: Melyik országból származott Steve Jobs édesapja?
A válasz erre a kérdésre az: Szíriából.
Az erkölcsi és jogi kötelezettségeken túl, melyeket a nemzetközi egyezmények is előírnak a menekültek védelmében, az országoknak előnyük is származik az emberek különböző erősségeiből, készségeiből és nézőpontjaikból. A mi feladatunk az, hogy adjunk egy esélyt a következő Steve Jobsnak. Kérlek titeket, hogy ne feledjétek, amikor vitáztok és érveltek majd ezen a héten politikáról és határozatokról, hogy figyelembe kell vennetek a nemzetközi jogszabályokat és a diplomáciai precedenseket is, de választásaitokat az emberiesség mércével is mérjétek meg. Ne feledjétek, mi az, amit egy demokráciában teszünk – fontosak számunkra a dolgok és cselekszünk.
A legjobbakat kívánom a konferenciátokhoz. Nagyon szépen köszönöm.
