Beszéd a hortobágyi Behajtási Ünnepen és Darufesztiválon

– ahogy elhangzott –

Jó napok kívánok! Nagy öröm számomra, hogy itt lehetek, és külön köszönöm Fazekas miniszter úrnak a meghívást, hogy csatlakozhatok ma Önökhöz. Szeretnék gratulálni e nagyszerű esemény szervezőinek, mely segít a kulturális hagyományokat, szokásokat fenntartani és a századokra visszanyúló, régi mesterségeket feleleveníteni. Az ehhez hasonló rendezvények tesznek képessé minket arra, hogy kulturális értékeinket megbecsüljük és felismerjük azok megőrzésének fontosságát. Annak a tervemnek részeként, hogy mind a tíz magyar nemzeti parkot meglátogatom, alkalmam volt az Aggteleki Nemzeti Parkba is eljutni a nyáron, és örülök, hogy most a Hortobágyi Nemzeti Parkot is megismerhetem.

Magyarország és az Egyesült Államok egyaránt elkötelezett a környezetvédelem iránt. Természeti forrásaink és kulturális értékeink megóvásával gyermekeink, a következő generációk jövőjét tartjuk a kezünkben. Ez nagy felelősséget ró reánk. Az egészséghez és az egészséges környezethez való jogot az Egyesült Államokban és Magyarországon is emberi alapjognak tekintik. Ennek érvényesítése érdekében mindig készek és nyitottak vagyunk a nemzetközi együttműködésre.

A Hortobágy, a magyar puszta nem csak Magyarország, hanem Európa, sőt a világ egyik természeti és kulturális kincsét jelenti. Ennek okán vált a Hortobágyi Nemzeti Park 1999-ben a világörökség részévé, egyedülálló növény- és állatvilágával, őshonos állataival és kulturális hagyományaival. A pásztorélet, a „puszta” és a Hortobágy fogalma szinte összeforrt az ide látogató külföldiek számára, bár ez nem csak a turizmusról szól.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a védett természeti területeken az élőhely-programok kulcsszerepet játszanak a biológiai diverzitás megőrzésében. Sajnos még nem mindenki ismerte fel felelősségünket az őshonos haszonállatok, fajok, fajták és változatok megőrzésében sem. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azt a tényt, hogy a genetikai erőforrások fenntartása – a környezetvédelemhez hasonlóan – nemcsak a múlthoz nyújt kulcsot, de a jövő zálogát is jelenti. Figyelnünk kell ezért a mezőgazdasági termelés biztonságára és a különböző adottságokhoz és igényekhez alkalmazkodó fajták nemesítésére, tenyésztésére. Ebből eredően a Hortobágy génbanki állatállománya mindannyiunk közös kincsét jelenti, és gratulálok az annak fenntartásáért folytatott nagyszerű munkához.

Arról értesültem, hogy augusztusban hatalmas tűz pusztított a Hortobágy több mint 1000 hektárnyi füves területén, a rendkívül meleg időjárás és csapadékhiány miatt. Tudjuk, hogy a klímaváltozás a jövőben egyre gyakrabban idézhet elő hasonló környezeti katasztrófákat. Remélem, hogy e szerencsétlen eset nem okozott jelentős veszteséget a park növény- és állatvilágában.

A nemzeti park biológiai sokszínűsége és ökológiája azonban nem csak a természeti, hanem az ember okozta, ipari illetve illegális tevékenységekből fakadó katasztrófáktól és károkozástól is védelemre szorul. E tekintetben, engedjék meg, hogy megemlítsem Nagykövetségünk 2010 óta folyó környezeti tréningjét. Az Egyesült Államok kormánya arra törekszik, hogy környezet- és természetvédelmi tapasztalatait és ismereteit a parkőrökkel, környezetvédelmi felügyelőkkel, ellenőrökkel, ügyészekkel és bírákkal is megossza a közép- és kelet-európai országokban. 2011 óta a budapesti székhelyű Nemzetközi Rendészeti Akadémia évente kétszer kínál lehetőséget a közép- és kelet-európia résztvevők számára, hogy egyhetes környezeti bűnüldözési és rendészeti gyakorlati tréningben részesüljenek. A tréningeket a Környezetvédelmi Ügynökség amerikai kiképzői vezetik. A kurzust három különböző országból összesen 30 résztvevő látogathatja, melyen a magyar parkőrök, környezetvédelmi felügyelők és ügyészek 2011-ben és 2014-ben vettek részt.

A Szent Dömötör-napi behajtási ünnep és fesztivál hagyománya az otthont idézi fel bennem, hiszen az Egyesült Államokban a legeltetéses állattartás évszázadokra nyúlik vissza. A szarvasmarhák legeltetése a „Nyugat” természetes részévé vált. A cowboy-ok és marha csordák sokak számára szimbolikussá váltak, amikor az Egyesült Államok nyugati részére gondolnak. A magyar szürke marha, a racka juh, a nóniusz ló fajta és a házi bivaly ugyanígy hozzátartozik a hortobágyi tájhoz és Magyarország történelméhez.

Mindezek alapján, a környezetvédelmet és a mezőgazdasági szektor fontosságát és multifunkcionális szerepét tekintve, az Egyesült Államok és Magyarország hasonló értékrenddel bír. Hálás vagyok, hogy részt vehetek ezen a csodálatos eseményen és mindenkinek nagyszerű időtöltést kívánok.  Legyenek büszkék erre a rendkívüli magyar kulturális hagyományra!

Köszönöm szépen!