Beszéd a fogyatékkal élő emberek esélyegyenlőségének támogatásáról

Bell nagykövet bevezetőt mond a koncert előtt. (Követségi fotó: Kovács Vera)
Bell nagykövet bevezetőt mond a koncert előtt. (Követségi fotó: Kovács Vera)

Jó estét mindenkinek! Nagyon örülök, hogy ma este itt lehetek ezen a nagyon különleges koncerten.  Szeretném megköszönni a szervezőknek, az Összhang Alapítványnak, a Fulbright Bizottságnak és személyesen Hoffmann Ritának és Flamich Máriának, hogy meghívtak ide minket. Hamarosan a nagy Johann Sebastian Bach – kinek zenéjéért én, és biztosan önök is mindannyian nagyon rajonganak – életéből fognak hallani egy kevésbé ismert mozzanatot. Húsz gyermeke közül az egyik, Gottfried Heinrich nagyon korán gyengeelméjű lett (enyhén értelmi fogyatékosnak mondható), de jól játszott a billentyűkön. Idősebb bátyja, Carl Philip Emanuel Bach, azt mondta, hogy “nagy tehetséget mutatott, amely nem tudott tovább fejlődni”. Viszonylag keveset tudunk Bach gyerekeivel való viszonyáról. Azonban minden bizonyíték arra utal, hogy egy szerető család volt, ahol a kölcsönös támogatás ugyanolyan fontos volt, mint a zene. A történet, amit hamarosan hallani fogunk, még ha kitalált is, a kevésbé szerencsésekre, a fogyatékossággal élő emberekre, az ő méltóságukra és emberi jogaikra emlékeztet minket.

Az Egyesült Államok idén ünnepli a Fogyatékossággal Élő Amerikaiak Törvényének (ADA) 25. évfordulóját. 1990. július 26-án iktatták törvénybe e mérföldkövet jelentő dokumentumot, mely megtiltja a fogyatékossággal élő emberekkel szembeni diszkriminációt a foglalkoztatásban, tömegközlekedésben, állami szálláshelyeken, távközlésben és kormányzati tevékenységekben. Sok előrelépés történt az elmúlt évtizedekben, hogy kielégítsük a fogyatékossággal élő polgárok szükségleteit: utcáink, tömegközlekedésünk, köz- és magánintézeteink jobban megközelíthetőek a számukra. De még mindig sok olyan hely van a világon, ahol ezek az emberek szó szerint otthonaikhoz vannak kötve, másokra kell támaszkodniuk napi teendőikben és olyan alapvető dolgaikban, amelyeket mi adottnak veszünk.

Az európai Esélyegyenlőség Napjára emlékezve, az egyenlő bánásmód és lehetőségek iránti elkötelezett támogatásunkról biztosítjuk a fogyatékossággal élő embereket. Nem véletlen, hogy ez a nap egyúttal az Önálló Életvitel napja is, ami nélkül aligha van mód egyenlő lehetőségre és bánásmódra. Büszkén mondhatom, hogy a fogyatékossággal élő emberek támogatására létrejött Önálló Életvitel mozgalom az 1960-as években Kaliforniából, Berkeley városából indult el–onnan, ahol 2011-ben két magyar Fulbright kutató, Hoffmann Rita és Flamich Mária is töltött egy tanévet. A ma esti koncertet ottani élményeik ihlették.

Köszönöm, és most élvezzük a koncertet.