Nagykövet Asszony, Martonyi Miniszter Úr, Pongrácz Úr, Lippai-Nagy asszony, Benkő Úr, Hölgyeim és Uraim! Jó napot kívánok!
Nagy öröm számomra, hogy első ízben részt vehetek egy AmCham Magyarország rendezvényen, s külön öröm, hogy ezen barátom, Szemerkényi Réka nagykövet is részt vesz. Tudom, ritkán fordul elő, hogy az Egyesült Államok magyarországi nagykövete és Magyarország amerikai nagykövete egyazon szobában legyenek—Réka és én remélhetőleg új divatot teremtünk. Remélem, hogy kellő betekintést adhatunk Önöknek abba, hogy mit szándékozunk tenni a két ország kereskedelmi kapcsolatainak előmozdításáért, ami mindkét ország gazdaságát is erősíteni fogja.
Számomra kritikusan fontos Magyarország és az USA kereskedelmi kapcsolata. Mint Önök közül is sokan tudják, 1989 óta 9 milliárd dollár értékű amerikai befektetés érkezett Magyarországra. Két héttel ezelőtt abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem az Alcoa kibővített székesfehérvári üzemének avatóünnepségén. Ez, valamint más amerikai gyártók terjeszkedései arról tanúskodnak, hogy a magyar befektetési környezet nagy lehetőségeket rejt. Az Alcoa a helyi lakosok körében a gyártási igényeinek megfelelő, képzett munkaerőre talált, Székesfehérvár pedig olyan befektetőre, aki—mint munkaadójuk és mint szomszédjuk—pozitív szerepet kíván játszani a közösség életében.
Az USA Kereskedelmi Minisztériuma épp most tette közzé a 2014-es pénzügyi év kereskedelmi adatait. Kétirányú kereskedelmünk 35%-kal nőtt—a Magyarországra irányuló amerikai export 7%-kal, az USA-ba irányuló magyar export pedig 28%-kal! A kétirányú kereskedelem teljes értéke meghaladja a 7 milliárd dollárt. Ez tényleg látványos eredmény. De azt hiszem, képesek vagyunk még többre is.
Az USA-ból a magyar import valamivel több mint 2%-a ered, hasonlóképpen a magyar exportnak csak mintegy 2%-a irányul az Egyesült Államokba. A következő években a Követség kereskedelmi és gazdasági osztályaival keményen fogok dolgozni e kétirányú kereskedelem fellendítésén. S tudom, hogy Szemerkényi nagykövet személyében olyan partnerem van Washingtonban, aki ugyanúgy értékeli az előttünk álló lehetőségeket, mint én.
Az új amerikai befektetők általában nagyon keveset tudnak Magyarországról, s hogy az mit kínál a potenciális befektetőknek. Szemerkényi nagykövet egyik feladata Magyarország megismertetése lesz, s néhány perc múlva biztosan beszél majd ilyen irányú terveiről.
De–mint nemzetközi üzletember—saját tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a befektetések vonzása terén minden az átláthatóságról és a kiszámíthatóságról szól. Amikor a vállalatok felállítják üzleti célkitűzéseiket, megtervezik, hogy miként érhetik el azokat, s befektetnek, biztosan tudniuk kell, hogy az aznap érvényes szabályok másnap is érvényesek lesznek, s nem változtatják meg önkényesen őket. Ez az első és legfontosabb dolog, amit a potenciális befektetők bármely országban keresnek. A globális versengés világában a vállalatok összehasonlítják az országokat, amikor arról határoznak, hogy hol fektessenek be, és tipikusan azon jelöltek mellett döntenek, amelyeknél a legátláthatóbbak a szabályok, előírások és adózási rendszerek. Az természetes, hogy a törvényeket, szabályokat és előírásokat néha meg kell változtatni, és a megváltozott körülményekhez kell igazítani, de igen fontos, hogy e folyamat során konzultáljanak az érintettekkel, mert ennek híján a potenciális befektetők másfelé fordulnak.
Én valóban hiszek abban, hogy kereskedelmi kapcsolataink jelentősen fejlődhetnek, ha eltávolítjuk az üzletvitelt nehezítő gátakat és akadályokat. Mind Magyarországnak, mind az Egyesült Államoknak olyan nagykövete van, aki támogatni akarja ezt a kapcsolatot, így Önöknek, üzletembereknek és kormányaiknak energikus szövetségesei vannak e téren.
Az Egyesült Államok és Magyarország közötti kereskedelem fellendítésére szolgáló lehetőségek egyike a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP). Tudják, a közelmúltban a magyar sajtóban némileg félretájékoztató információk jelentek meg róla. A legnagyobb tévhit az, hogy a TTIP valamiképpen érintené a génmódosított szervezetekre vonatkozó alkotmányos magyar tilalmat. Nos, azért vagyok itt, hogy elmondjam: ez sosem volt napirenden az USA-ban. Az Egyesült Államok és Magyarország vélekedhet eltérő módon a GMO-król, de mi tiszteletben tartjuk, hogy Magyarország alkotmányába foglalta a GMO-kat. Pont. Már mondtuk, de érdemes többször is elmondani: a szerződéshez, amelyen az EU és az USA jelenleg dolgoznak, az Atlanti-óceán mindkét oldalának jóváhagyása szükséges. Egyik félnek sem érdeke, hogy évek munkája vesszen kárba egy olyan egyezmény létrehozása miatt, amit végezetül nem ratifikálnak.
Egy másik téves információ az, hogy az ilyen kereskedelmi megállapodások elsősorban az Egyesült Államok érdekeit szolgálják. Semmi sem lehet távolabb az igazságtól—az amerikaiak tudják, hogy egy kereskedelmi kapcsolat csak akkor maradhat fenn, ha mindkét fél egyértelműen gyümölcsözőnek érzi azt. Nézzük például a NAFTA-t.
A NAFTA megalakulása után eltelt 20 év alatt az 1993. évi 290 milliárd dollárról 2013-ra 1,1 billió dollárra nőtt a háromoldalú kereskedelem. Az utóbbi 20 évben megháromszorozódott az USA-ba irányuló mexikói mezőgazdasági export, Kanada pedig 4,7 millió új munkahelyet teremtett. Számtalan statisztika bizonyítja, hogy a NAFTA nem egyoldalúan, csupán az Egyesült Államok számára hozott előnyöket, hanem mind a három országot nyerő helyzetbe hozta.
Úgy gondoljuk, hogy ugyanilyen lesz a TTIP is, ha megvalósul, s a magyar vállalkozások is előnyös helyzetbe kerülnek.
Hölgyeim és uraim, kölcsönösen fellendülő jólétünk érdekében munkálkodjunk együtt a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésén és bővítésén. Az Amerikai Kereskedelmi Kamara rendkívül fontos szerepet játszhat e kooperáció támogatásában, éppen ezért volt megtiszteltetés számomra a kérés, hogy beszéljek a mai fórumon. Nagyon köszönöm a meghívást, s örömmel tekintek az elkövetkező hónapok és évek közös munkája elé.
