Pintér miniszter úr, Bakondi főtanácsadó úr, Balogh János vezérőrnagy, rendőrfőkapitány-helyettes, Dr. Tollár Tibor vezérőrnagy, főigazgató, Máté Gábor főigazgató, Jurás-Pálinkás Gábor százados, V. kerületi tűzoltó parancsnok, Dr. Berár Iván ezredes, V. kerületi kapitányságvezető, és díszvendégünk, Dan Daly nyugalmazott New York-i tűzoltóparancsnok, üdvözlöm Önöket.
Tizenöt évvel ezelőtt ezen a napon, ebben az órában csapódott be New Yorkban az American Airlines 11-es számú járata a World Trade Center első tornyába. Annak a napnak a végére 2.996 ember, több mint 90 ország állampolgára vesztette életét egy felfoghatatlan erőszakcselekményben.
Számomra, és sok amerikai és nem amerikai számára is szerte a világon, 9/11 mindig az a nap lesz, amely egyszerre testesíti meg azt, ami a legrosszabb, és azt, ami a legjobb az emberekben. Olyan nap, amelyen sokan tapasztalták meg az értelmetlen erőszakot és a leírhatatlan veszteséget, ám olyan is, amelyen mindnyájan tanúi lehettünk hősiességnek, nagylelkűségnek és együttérzésnek, melyek az emberi jóság legmagasabb rendű kifejeződései.
Most, amikor összegyűlünk azért, hogy tisztelettel adózzunk mindazok emlékének, akik 15 évvel ezelőtt áldozattá váltak, és azokénak, akik feláldozták az életüket, megerősítjük elszántságunkat, hogy szembenézünk a régi és az új kihívásokkal, és kinyilvánítjuk az országunkat és népünket meghatározó értékeket, azokat az értékeket, melyek a magyar nép értékei is.
Mindig velem maradnak majd azok a képek és érzések, melyek 9/11-hez kapcsolódnak az első becsapódások helyszínén, azon a helyen, melyet azóta “Ground Zero”-ként ismerünk. De arra is törekszem, hogy minél jobban hangsúlyozzam a tűzoltók, rendőrök, mentők és minden elsődleges beavatkozó munkáját, bárhonnan is érkeztek aznap, akik félelmet nem ismerve cselekedtek a vészhelyzetben. Sohasem fogom elfelejteni azoknak a hősöknek a képét, akik berohantak a lángoló és összeomló épületekbe, hogy életeket mentsenek, azokét, akik felrohantak a tornyokba, hogy segítsenek kimenekülni az embereknek. Hatvan rendvédelmi dolgozó, 343 tűzoltó és nyolc mentő-elsősegélynyújtó hozta meg aznap a végső áldozatot.
Ezekre a hősökre emlékezünk ma, előttük tisztelgünk. Az elsődleges beavatkozók képviselik mindazt, ami embervoltunk legjava, és az ő példájukat kell megpróbálnunk követni. Külön is szeretnék tehát köszönetet mondani a ma itt megjelent rendőröknek, tűzoltóknak és a mentőszolgálat munkatársainak, és minden elsődleges beavatkozónak szerte a világon. Köszönjük szolgálatukat, és köszönöm mindenkinek, aki ma eljött.
