Jó estét kívánok és köszönöm szépen! Szűcs tisztelendő úr, köszönöm szépen a meghívást, hogy itt lehetek ezen a csodálatos eseményen. Karácsony polgármester úr, tisztelt vendégek, hölgyeim és uraim – köszönöm, hogy eljöttek és megtisztelik a városligeti George Washington szobor felállításának száztizedik évfordulóját. A szobrot magyar-amerikaiak állították: szabadság iránti szeretetük Amerika identitásának központi szereplőivé tette őket. Az amerikai magyarok napjainkban is biztosítják, hogy a két ország közötti kapocs erős maradjon.
Washington az amerikai történelem lenyűgöző alakja volt. Amerika első elnökeként – országunk alapító atyjaként – vált híressé, de az is elismertté tette őt, hogy mandátuma végén lemondott hatalmáról, biztosítva, hogy demokratikus köztársaságunk fennmaradhasson.
Az amerikai forradalom kezdetén Washingtont bízták meg az újonnan alakult Kontinentális hadsereg vezetésével: az ő feladata volt összefogni a gyarmati államokban működő miliciákat és valódi harcoló alakulattá formálni őket.
Nem ismerték a rendet, és elutasították a fegyelmet. Követelték, hogy maguk választhassák meg tisztjeiket, és hogy bármikor elhagyhassák a katonaságot, ha úgy érezték, nem bánnak velük tisztességesen. A különböző gyarmatokból érkező férfiak úgy látták, semmi közös nincs bennük.
De ezek a férfiak szerették a szabadságot. Annyira szerették a szabadságot, hogy hajlandóak voltak fegyvert fogni az ellen az egyetlen kormány ellen, amelyet addig ismertek, és vállalták, hogy árulónak nevezzék őket. Ha a magyarokra gondolok – egy olyan népre, amely maga is harcolt az elnyomás túlzó erői ellen – tudom, hogy megértik a szabadság iránti ilyen hatalmas szeretetet.
Washington – aki egész életében katona volt, és fegyelmezett, rendszerető – nem tudta, hogyan vezesse ezeket a férfiakat.
De legyőzni nem hagyta magát. Washington zsenije abban rejlett, hogy képes volt felülemelkedni ezeken a látványos veszteségeken. Megtanulta saját parancsnoki stílusát a rendelkezésére álló hadsereg erősségeihez igazítani: szenvedéllyel, találékonysággal és határozottsággal. Európai tisztjeire, köztük a magyar ezredesre, Kováts Mihályra – is támaszkodott, segítségükkel megtanította az embereinek, hogyan kell katonának lenni. Bátorságával, empátiájával, alázatával és eltökéltségével inspirálta ezeket a katonai fegyelmet elutasító férfiakat.
Washington egy sor bátor győzelmet aratott, a sajátjánál jóval nagyobb, jobban képzett és jobban felszerelt hadseregeket győzött le. Katonái azonban tisztességét és kedvességét becsülték legtöbbre.
Emberi nagyságával emberi jósága vetekedett. Amikor a brit katonák nem voltak hajlandóak hadifoglyokat ejteni és a sebesült amerikai katonákat kivégezték, Washington akkor is ragaszkodott hozzá, hogy az ő emberei mindig engedjék az ellenséget megadni magát, és elvárta, hogy humánusan bánjanak a foglyaikkal. Washington és emberei olyan jól bántak a foglyul ejtett német zsoldosokkal, hogy a háború végeztével negyedük úgy döntött, az Egyesült Államokban marad, és ott folytatja életét. A szabadság hasonló ígérete volt az, ami sok magyart arra buzdított, hogy az 1848-as és az 1956-as forradalmak után Amerikába költözzenek.
Ma, több mint kétszáz évvel Washington halála után és száztíz évvel az itt álló szobor felállítását követően, a washingtoni ideálok tovább élnek Amerikában. Különböző szokásokkal és eltérő háttérrel rendelkező, más-más vallást képviselő emberek alkotják a népünket, de összeköt bennünket a szabadság közös szeretete. És együtt csodálatos dolgokat tettünk és teszünk. Nagyon büszke vagyok rá, hogy országom a világbékét szerető népeivel együtt dolgozhat ma is, és itt Magyarországon is, hogy együtt óvjuk és őrizzük azokat a szabadságokat, amelyekkel rendelkezünk. És hogy együtt dolgozva továbbra is nagyszerű dolgokat érhessünk el.
