David J. Kostelancik ügyvivő beszéde
a Vizuális Világ Egyesület eseményén
2016. szeptember 23.
Jó napot kívánok, Hölgyeim és Uraim! Először is, szeretném megköszönni Ms. Kozáknak a kedves meghívást a tanári workshopra, amely a záróeseménye a „Te döntesz: kihúzod magad vagy kihúzod magad” programnak – ennek a fontos antidiszkriminációs kísérleti projektnek, amely nemzetközi együttműködésből, valamint a résztvevő tanárok és diákok közreműködéséből született Magyarországon. Gondolom, mindannyian fáradtak így péntek délután! Tudom, hogy én hogy érzem magam az első pár irodámban töltött hét után, úgyhogy el tudom képzelni, Önök hogy érezhetik magukat az iskolaév kezdetén, a nyári szünidőből visszatérő energikus gyerekekkel foglalkozva. Annál inkább köszönöm, hogy eljöttek ma!
Mint talán tudják, csak a közelmúltban érkeztem Magyarországra mint az Amerikai Nagykövetség követtanácsosa és igazán nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek ma Önökkel és betekintést kaphatok abba, mit tesznek a magyar civilszervezetek és a tanárok közösen a diszkrimináció elleni harcért, és a tolerancia és multikulturalizmus növeléséért az oktatásban. Míg Önök a Capa Központ bejárásán vettek részt, lehetőségem volt megtekinteni a kiállítást, melyet az Önök saját diákjai készítettek, és be kell valljam, lenyűgözött!
A „Te döntesz: kihúzod magad vagy kihúzod magad” projektet több okból is kiemelkedőnek találom. Először is, hiszem, hogy ha toleranciáról és befogadásról van szó, minden a tanítással kezdődik – és a tanítás nem kezdődhet elég korán. Első tanítóink természetesen a családunk, különösen a szülői modell. Mivel magam is édesapa vagyok, ezt személyes tapasztalatból is tudom.
De a családon és az otthon tanultakon kívül a tanárok és a nevelők azok, akik a legnagyobb hatással vannak gyermekeink életére. A tanároknak és nevelőknek jó példát kell mutatniuk a gyerekek összes korosztálya számára. Önök azok, akik vállalkoztak arra a nemes, néha fárasztó, de mindig kifizetődő feladatra, hogy érzékennyé teszik gyermekeinket a társadalom legsürgetőbb problémái iránt, valamint beléjük csepegtetik a nyitottság, a kritikus gondolkodás, a tolerancia, a különbözőség és a befogadás értékeit.
És biztos vagyok benne, hogy a „Te döntesz: kihúzod magad vagy kihúzod magad” kiváló segítség volt mindebben, különösen az az interaktív megközelítés, ami a fényképek, valamint más tartalmak feldolgozására szolgált. Meggyőződésem, hogy az egyik ok, amiért a projekt hatékony lett, az, hogy a diákok személyesen a folyamat részévé válhattak és kibontakoztathatták kreativitásukat a kiállítás létrehozásában.
A projekt koncepciója és célja – „kihúzod magad vagy kihúzod magad” – mindenképpen alkalmazható valamennyi mai társadalmi problémára és feszültségre is, legyen szó a közelmúltbeli migrációs válságról, amely a tavalyi évben Magyarországot és Európa egészét érintette, vagy a rasszizmusról és diszkriminációról az Egyesült Államokban.
Szeretném elismerésemet kifejezni valamennyiük számára, akik részt vettek ebben a remek kezdeményezésben, és arra biztatni a többieket, – beleértve a Holocaust Teacher Training programunk jelenlevő korábbi résztvevőit – hogy találjanak lehetőségeket az egymással való együttműködésre a jövőben.
A jövőbeli lehetőségekről és együttműködésről szólva, szeretnék a figyelmükbe ajánlani egy kiállítást, amelyet az Amerikai Nagykövetség támogat októberben az egyik legnagyobb fotómester, a lengyel származású amerikai, David “Chim” Seymour műveiből, aki 1943-ban emigrált az Egyesült Államokba és később nemzetközi hírnévre tett szert. Chim csak a háború után tudott visszatérni Európába – egy Európába, melynek tájait és népét háború tarolta le. Európában empátiája az elárvult és a konfliktusoktól megrémült gyermekek felé fordult. Számos képet készített az akkor újonnan alapított UNICEF számára azokban az országokban, amelyeket a legjobban feldúlt a háború, beleértve Németországot, Ausztriát, Görögországot, Olaszországot, Magyarországot, és szülőhazáját, Lengyelországot. Gyűjteménye, melynek címe „A háború gyermekei”, október 13-tól lesz kiállítva a D-17 Galériában Budapesten. Arra bátorítom mindannyiukat, hogy szervezzenek osztálylátogatásokat a kiállításra, ha módjuk van rá, és vegyék a kiállítást további diskurzus alapjául fontos és érzékeny témákról.
De most átadom Önöknek a szót, hogy kezdődhessen a workshop a „Te döntésed” főbb konklúzióinak összefoglalásával. Eredményes és tanulságos beszélgetést kívánok és kellemes vacsorát a projekt és a hét lezárásaképpen. Köszönöm szépen.
