Köszönöm szépen, Schőberl főigazgató úr; Kowalski, Lindsay és Kacer nagykövet urak, diplomata kollégák, tisztelt vendégek és itt összegyült barátok. Megtiszteltetés számomra, hogy felszólalhatok a mai konferencián.
Szeretném megköszönni a Lengyel Köztársaság Nagykövetségének és a Külügyi és Külgazdasági Intézetnek, hogy megszervezték ezt a fontos rendezvényt. Külön öröm számomra, hogy éppen ma szólhatok önökhöz, egy nappal azelőtt, hogy én magam is Varsóba utaznék, ahol holnap már nagykövet társaimmal fogok találkozni a V4-es országokból. A mai rendezvény időzítése tehát tökéletes. Ez a hét teljes egészében közös varsói céljainkról szól.
Izgalommal tölt el a varsói utazásom. Hogy miért? Mert maga a NATO is izgalmas. A NATO a legnagyobb politikai-katonai szövetség ami létezhet, egyszerű és világos, az Európán belüli és azon túli igazság, béke és rend legnagyszerűbb ereje. Megalapozza valamennyi tagállam biztonságát: huszonnyolc, sőt nemsokára huszonkilenc tagállamét, amelyek mind egyenlőek. Hiszen ebben az elsőrangú szövetségben nincsenek másodrendű tagok. Az Egyesült Államok éppen annyira támaszkodik a NATO nyújtotta garanciákra, mint bármely más tagállam. Elkötelezettségünk a NATO szolidaritása iránt éppen akkora, mint Lengyelországé, Magyarországé – vagy nemsokára amekkora Montenegróé lesz. A NATO demokráciák szövetsége, Varsóban pedig megerősítjük az egységes, szabad és békés Európa rendjét és szolidaritását.
A nyitott ajtók politikájánál nincs lenyűgözőbb vagy izgalmasabb tulajdonsága a NATO-nak: az ajtó nyitva áll minden olyan európai állam előtt, amely tanúbizonyságot tesz a szövetség demokratikus értékeiről és amely képes hozzájárulni a washingtoni szerződés 10. cikkelyének megfelelően a kollektív védelemhez. A 10. cikkely azt is kimondja, hogy a tagsági döntések konszenzussal születnek, és hogy ezen döntések alapja, hogy az adott állam mennyire dolgozott a kitűzött célok elérése érdekében – a döntés tehát nem külső eseményektől vagy véleményektől függ. Harmadik fél nem rendelkezik vétójoggal a NATO-tagság felett. 1949 óta tizenhat ország lépett be a NATO nyitott ajtaján, csatlakozva a kerekasztal körül ülő tizenkét alapító tagállamhoz. Montenegró lesz a huszonkilencedik.
Az Egyesült Államok szemében a NATO csúcstalálkozója a szövetség meghatározó eseménye, hiszen közben egy generáció óta nem látott biztonsági kihívásokkal állunk szemben. Itt a lehetőség, hogy a NATO mind a huszonnyolc tagállama megújítsa elkötelezettségét értékeink és a biztonsági fenyegetésekre adott kollektív válaszaink mellett, illetve hogy elismerjük, egymás iránti felelősségünk munkát és valódi befektetéseket követel meg. Nincs, amire egy nemzet büszkébb lehetne, mint arra, hogy kivette részét a felelősségből, s közben részesül a szövetség védelmében.
Ezt a lehetőséget kínálja a csúcstalálkozó: a lehetőséget, hogy megmutassuk, a NATO eleget tett vezetőink walesi vállalásainak, és további lépéseket tett állampolgáraink védelme érdekében s azért, hogy a stabilitást saját határainkon túl is biztosíthassuk. A varsói csúcstalálkozó lehetőség arra is, hogy az új kihívásokra összpontosítsunk, és rávilágítsunk az Afganisztán biztonságát szolgáló tartós támogatásunk befejezetlen jellegére. Lehetőség továbbá, hogy nyomon kövessük a szövetség rendkívüli előrelépéseit a védelem és elrettentés terén. Mindeközben pedig ezt az erőt egyensúlyba állítjuk azzal, hogy folyamatosan nyitottak maradunk a párbeszédre Oroszországgal, hogy világosan kommunikáljuk a NATO képességeit és elkötelezettek maradjunk az átláthatóság mellett a szövetség hadgyakorlataiban is.
Hosszú távú elkötelezettséget vállaltunk Afganisztán stabilitása iránt. A NATO a jövőben is készen áll fenntartani támogatásunkat az afgán nemzeti biztonsági erők mellett, hogy a hadsereg megvédhesse az országot és visszaszoríthassa az erőszakos szélsőségeket. Az Európai Megnyugtatási Kezdeményezésen (az ERI-N) keresztül az Egyesült Államok tartós, rotációs rendszerű jelenléttel és felszereléssel járulhat hozzá a bilaterális és többnemzetiségű gyakorlatokhoz és kiképzésekhez, az infrastruktúrafejlesztéssel pedig az amerikai erők reagálóképessége is javul. Ezáltal pedig részt vállalhatunk szövetségeseink – különösen a Balti államok – védelmi és biztonsági képességeinek fejlesztésében.
Júniusban az Egyesült Államok csatlakozik Lengyelország nemzeti gyakorlatához, az Anakondához. Huszonnégy ország több mint 25 ezer képviselője – közöttük több mint 12 ezer amerikai – vesz részt, hogy kiképezze és közös, szövetséges és soknemzetiségű környezetbe integrálja a nemzeti parancsnoki és harcászati struktúrákat.
Az Egyesült Államok vállalása az Európai Megnyugtatási Kezdeményezés 2017-es költségvetésében 400%-os növekedést jelent az európai biztonságra fordított költekezésünkben. Két évvel ezelőtt valamivel 790 millió dollár alatt volt ez az összeg, amely jövőre 3,4 milliárd dollárra emelkedik. Ez egy hadosztálynyi felszerelésnek felel meg Európában, és azt jelenti, hogy a NATO keleti szárnyán folyamatos váltásokban jelen lesz egy rotációs páncélozott dandár harcoló alakulat, a hadsereg összesen három teljesen felszerelt harcoló dandárjával és egy további, 2017 végégi Európába telepítendő brigád előre kihelyezett felszerelésével.
Természetes, hogy Oroszországgal fenntartott kapcsolatunk is kulcsfontosságú téma lesz Varsóban. A stratégiánk középpontjában azonban szövetségeseink védelmének megerősítése áll és az, hogy kézzelfoghatóvá tegyük elkötelezettségünket az 5. cikkely iránt. Saját maguk fejlesztésével illetve kölcsönös segélyeken keresztül a nemzetek megerősítik nemzeti védelmüket, s ezzel biztosítják, hogy a katonai és civil képességek megfelelő kombinációjával rendelkezzenek a folyamatosan változó biztonsági kihívásoknak – beleértve a kiberhadviselést és a hibrid háborúkat – történő megfeleléshez. Megújult erejével, erőforrásaival és képességeivel szövetségünk felkészült minden olyan regionális és globális kihívásra, amelyekkel szemben találhatjuk magunkat. Oroszországra tekintve sem felejtjük el vállalásainkat a kollektív védelem terén, a NATO elkötelezettségét a viták békés rendezése mellett és a párbeszédre való igényt. Egymástól ugyanakkor elvárjuk az egységet és a szolidaritást.
A varsói csúcstalálkozó megteremti a lehetőséget, hogy ezeket a vállalásokat újfent megerősítsük egymás felé. A NATO tagjának lenni privilégium és felelősség. Attól a naptól kezdve, hogy egy országot tagjai közé fogad a szövetség, sziklaszilárd kötelezettséget vállal minden tag az 5. cikkely mellett. Ahhoz, hogy ezt a kötelezettséget megtarthassuk, minden tagállam köteles előrelépni és befektetni a védelembe.
Végezetül pedig: az egyik legkülönlegesebb dolog, amire Varsóban sor kerül, hogy megnyitjuk egymás előtt könyveinket és megosztjuk egymással költségvetési és kiadási adatainkat, átlátható módon, a kollektív bizalom és kölcsönös kötelezettségünk jeléül. Együtt számítjuk ki, mennyit költünk, és mennyit költünk a jövőben, hogy támogassuk a 2014-ben Walesben tett védelmi befektetési vállalásainkat. És ezek nem puszta törekvések. Hosszú évek után most először kezdenek emelkedni a védelmi kiadások. Lengyelország példaként áll mások előtt, egyike a szövetség azon öt tagországának, amelyek elérik a kétszázalékos célt.
Örülök, hogy részt vehetek ezen a konferencián, és hogy megoszthatom önökkel az Egyesült Államok lelkesedését a júliusi csúcstalálkozóval kapcsolatban. Ahogyan Obama elnök mondta két évvel ezelőtt – véletlenül pont Varsóban, de Európa valamennyi állampolgárához szólva – “Egymás mellett állunk, most és mindörökre – mert az önök szabadsága a mi szabadságunk is.”
Nagyon szépen köszönöm.
