November 10.
Budapest, Marriott Hotel
Csodálatos, hogy itt lehetek ma reggel Önökkel. Nagyra értékelem a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok és Magyarország közötti fontos gazdasági partnerségről beszélhetek.
Köszönöm, Zoltán és Irisz, hogy helyszínt adtak a mai rendezvénynek, és hogy az AmCham ilyen értékes partnere az Amerikai Nagykövetségnek. Az Önök munkája döntő fontosságú, és nagyra értékeljük.
A több mint 100 éves amerikai-magyar diplomáciai kapcsolat hosszú múltra tekint vissza és időtálló. Kapcsolatainknak vannak fényesen ragyogó pontjai, ideértve a biztonsági együttműködésünket, és – amint azt a teremben ülők közül sokan tanúsíthatják – erős kereskedelmi partnerségünket.
Az Egyesült Államok számára nagyon fontos ez a partnerség, és nagyon fontos Magyarország. Szeretnénk, ha a Magyarországgal való kapcsolatunk szilárdabb alapokon állna. És ezen dolgoznunk kell.
Ahhoz, hogy ráébredjünk, milyen kihívások előtt állunk, nem is kell messzebbre tekintenünk annál, mint hogy a jelenlegi kormány az amerikai választások során aktív, közvetlen pártpolitikai kampányt folytatott. Nem véletlen, hogy szövetséges felek nem teszik ezt – a pártosodás már a definíciója szerint sem lehet alapja a stabil kétoldalú kapcsolatoknak.
Hogy világos legyen, itt nem a konzervatív vagy a liberális politikáról van szó, hanem a két nemzet közötti kétoldalú kapcsolat életképességének és egészségének megőrzéséről.
Én nem a Demokrata Párt nagykövete vagyok. Nem vagyok a Republikánus Párt nagykövete sem. Én az Amerikai Egyesült Államok nagykövete vagyok. Egy kétoldalú kapcsolat pártosítása mérgező.
Nekünk fontos ez a partnerség és ez a kapcsolat. És dolgoznunk kell azon, hogy ezt megvédjük.
Örömmel tölt el, hogy magyarországi magas rangú kormánytisztviselőkkel folytatott számos egyeztetésem során beszélgetőpartnereim elkötelezték magukat amellett, hogy együttműködnek velem ennek a dinamikának a javításában. Személy szerint egyetértenek abban, hogy kapcsolatunk politizálása és pártosodása kontraproduktív. És most itt az ideje, hogy ezeket a kötelezettségvállalásokat tettekre váltsuk.
Tisztában vagyok vele, hogy nagyon feszült pillanat a mostani a régióban és a világban. Magyarország határán szó szerint háború dúl. A szárnyaló infláció, a gyengülő forint és a közüzemi költségek megugrása miatt a magyarországi gazdasági helyzet hátrányos nyomás alatt van. Ezekben az időkben egységességre és elszántságra van szükség.
Szembe kell szállnunk Vlagyimir Putyinnal, az általa választott háborúval és a Kreml által ebben a pillanatban is elkövetett háborús bűnökkel. Magyarország nem vonhatja ki magát ebből. Putyin háborújának gazdasági következményei kihatnak Magyarországra és a magyarok mindennapjaira.
Mégis, amikor dolgozni megyek vagy épp úton vagyok ebbe a szállodába, olyan plakátokat látok, amelyeken provokatív módon az ellenséget – a bombagyárost – nem Putyinnak, hanem – idézem – “Brüsszelnek” nevezik.
Az Egyesült Államok nem tagja az Európai Uniónak.
Magyarország igen.
Magyarország az Európai Unió által elfogadott minden szankciót megszavazott.
Magyarország most mégis ujjal mutogat, de nem Putyinra, hanem az Európai Unióra, amelynek ő maga is tagja, ahogy ujjal mutogat azokra a politikákra, amelyeket megszavazott. Vlagyimir Putyin Ukrajnába való indokolatlan betörése – és az ottani demokratikusan megválasztott kormány szó szerinti lefejezésére tett erőfeszítése – megváltoztatta a világ valóságát. Nincs visszaút a múltbeli status quóhoz. Akár tetszik, akár nem, a világ megváltozott. Így a mi politikánknak is változnia kell.
Az országok világszerte kénytelenek szembesülni ezzel a nehéz valósággal. Hogyan támogassunk egy olyan demokráciát, amely megpróbál kitörni az orosz imperializmus béklyóiból, és védeni a határait, a területét és a gyermekeit?
Kiállunk-e az igazságért, és alátámasztjuk-e szavainkat kézzelfogható támogatással a hazájukért harcoló ukránok számára? Vagy a Kreml beszédtémáit ismételgetjük?
Nincs helye a mellébeszélésnek. A múltban talán még lehetett mód erre, de ma már nincs. A világ megváltozott.
Nem a szankciók okozzák Magyarország gazdasági nehézségeit, hanem Vlagyimir Putyin. A szankciók biztosítják, hogy a nemzetközi közösség ne finanszírozza Putyin háborúját. Azok, akik azt mondják, hogy a szankciók nem működnek, a legjobb esetben is tévednek.
Mióta Oroszország úgy döntött, hogy megszállja szomszédját, a világ egykori 11. legnagyobb gazdasága mostanra már a húsz legnagyobb közé sem fér be. Oroszország több mint egy évszázad óta először nem teljesítette államadósságát. Értéktőzsdéje értékének több mint egyharmadát elvesztette. Elpárolgott a nyugati piacokról származó áruimport képessége.
Mióta Oroszországot elvágták a világpiactól, kénytelen katonai segélyekre támaszkodni, mégpedig… Észak-Koreától. Elszigeteltsége miatt Oroszország állítólag polgári repülőgépekből származó félvezetőket és más nehezen beszerezhető alkatrészeket hasznosít újra, hogy feltöltse katonai készleteit. Megbízható becslések szerint több százezer orosz szavazott a lábával és hagyta el az országot Putyin háborúja óta.
Mi mindannyian békét akarunk, és mindannyian azt akarjuk, hogy ennek a háborúnak vége legyen. Ha Oroszország abbahagyja a harcot, a háborúnak vége lesz. Ha Ukrajna hagyja abba a harcot, Ukrajnának lesz vége.
Tekintettel arra, hogy mi forog kockán, elengedhetetlen, hogy továbbra is egységesen Putyinon hajtsuk be a költségeket. Tény, hogy a Putyinra kirótt költségeknek komoly hatása van, ezért is olyan aggasztó, hogy a válaszlépéseket plakátkampányokkal és nemzeti konzultációkkal igyekeznek átpolitizálni.
A magas energiaárakért nem “Brüsszel” a hibás, hanem Vlagyimir Putyin.
Optimista vagyok. Az amerikai-magyar kapcsolatoknak szóló optimizmusom a magyar emberek hihetetlen tehetségében és abban a kormánnyal közös meggyőződésemben gyökerezik, hogy Magyarországnak a Nyugathoz való kötődése az erőssége és a jövője. Ez a kapcsolat részben gazdasági jellegű, valójában azonban jóval több annál. Alapvetőbb.
Gazdasági kapcsolataink ugyanakkor nagyon sokat nyomnak a latban. A két ország közötti gazdasági partnerség fontossága és ereje tagadhatatlan.
Az amerikai vállalatok fontos szerepet játszanak a 7.4 milliárd dolláros kétoldalú kereskedelmi kapcsolatunkban, jobb munkahelyeket és megélhetést biztosítva a magyaroknak és az amerikaiaknak.
Magyarországon több mint 1700 amerikai vállalat működik. Ezek a vállalatok több mint 105 000 magyarnak adnak munkát.
Az Egyesült Államok a második legnagyobb befektető Magyarországon, és mi vagyunk az ország első számú exportpiaca az Európai Unión kívül.
Magyarország az amerikai befektetések célpontja. A stratégiai elhelyezkedés Európa szívében, a hozzáférés az EU piacaihoz, a magasan képzett és tanult munkaerő, valamint a szilárd infrastruktúra révén Magyarország jó helyzetben van ahhoz, hogy gazdasági hajtóerővé váljon. Ez az oka annak, hogy a ma itt megjelent vállalatok közül oly sokan Magyarországon telepedtek le. És ezért akarjuk, hogy sikeresek legyenek, és keményen dolgozunk azon, hogy mások is kövessék őket.
Látjuk a lehetőségeit annak, hogy építsünk erre a sikerre. Rendszeresen megkeresnek nagyvállalatok vezérigazgatói, hogy útmutatást kérjenek a magyarországi befektetési és politikai környezetre vonatkozóan. Ez a kapcsolat tovább mélyülhet és növekedhet, és jó is lenne, ha így történne.
Dolgozzunk ezen együtt akkor is, amikor a világgazdaság nagyfokú bizonytalanságban működik.
Magyarország külkereskedelmi mérlege romlott, a hiány 2020 óta növekszik. És amióta Oroszország provokálatlanul megtámadta Ukrajnát, az energiaárak csak emelkedtek.
Független közgazdászok szerint az energiaárak összköltsége idén eléri a magyar GDP 10 százalékát.
Az energiaárak emelkedése máris egyes közösségi szolgáltatások felfüggesztéséhez, szállodák és termálfürdők téli zárva tartásához, valamint egyes ipari tevékenységek lassulásához vezetett. Az iskolák meghosszabbítják a téli szünetet, hogy addig se kelljen gondoskodniuk az épületek fűtéséről, sőt valahol az épületek egyes részeit le is lezárják, mások pedig kénytelenek összeegyeztetni a termosztát letekerésére vonatkozó, olykor egymásnak ellentmondó útmutatásokat, hogy a megtakarítás érdekében csökkentsék a hőmérsékletet, de a gyerekek számára elegendő meleget biztosítsanak.
Ezekre a kihívásokra nem Moszkvában van a válasz. Vannak más lehetőségek is – többek közt Amerikában.
Az amerikai cégek fontos alternatívákat kínálhatnak Magyarország számára: megújuló energiaforrásokat, cseppfolyósított földgázt, kis moduláris atomreaktorokat, amelyek mind-mind hozzájárulhatnak Magyarország energiabiztonságához és a hatékonyság növeléséhez, fogyasztói oldalról pedig a költségek csökkentéséhez.
Magyarországnak meg kellene ragadnia a lehetőséget, hogy mindezen területeken megbízható szereplőkkel lépjen partnerségre. Csakis ennek van értelme mind politikai, mind gazdasági szempontból. Sokkal több értelme van, mint a jelenlegi politikának, amely egyre több szállal kötődik Moszkvához.
Az olyan szervezeteknek, mint az AmCham, fontos szerepük van abban, hogy átsegítsék Magyarországot ezen a pillanaton. És örömmel hallom, hogy az AmCham és a jelenlévő üzleti vezetők pontosan ezen dolgoznak.
Amikor az Egyesült Államok kormánya és a magánszektor célkitűzései találkoznak és megtaláljuk a közös hangot, mindenki jobban jár. Az AmCham pedig nagyszerűen elősegíti ezt a fontos együttműködést, és kritikus szerepet játszik az erőfeszítéseinkben, hogy további amerikai befektetőket csábítsunk Magyarországra.
Ezért szeretném megköszönni Önöknek, az AmCham tagjainak, hogy támogatják mind a magyar népet, mind az Egyesült Államokat, és hogy ezt az országot üzleti szempontból jó hellyé teszik ebben a kritikus pillanatban.
Készen állunk arra, hogy Önökkel és a magyar kormányzati partnereinkkel együttműködve biztosítsuk azt, hogy a magyarországi környezet kedvező hatással legyen kereskedelmi és gazdasági partnerségünkre.
A világ példátlan kihívásokkal néz szembe. A világjárvány gazdasági és társadalmi hatása egyetlen országot sem hagyott érintetlenül. És éppen akkor, amikor az országok a válság kezelésével küzdöttek, Vlagyimir Putyin úgy döntött, hogy Ukrajna lerohanásával megrendíti a világrendet.
Erősíteni és javítani kívánjuk Magyarország kapcsolatát az Egyesült Államokkal.
A kihívások, amelyekről ma beszéltem, szorosabb együttműködést igényelnek, különösen Magyarország és az Egyesült Államok között. Itt az ideje, hogy többet fektessünk ebbe a kapcsolatba. Itt az ideje, hogy határozottan összefogjunk, és szembenézzünk a közös kihívásokkal.
Kevesebb politika, több pragmatizmus.
Kevesebb széthúzás, erősebb összetartás.
Kevesebb harag, és több odafigyelés egy baráti kapcsolat érdekében. Mert barátok vagyunk.
Ez az, amire szükség van közös hosszú távú biztonságunk és jólétünk előmozdításához – és ez az, amiért nap mint nap dolgozunk.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani az AmChamnek a támogatásért. Nagyra értékeljük partnerségünket, és várakozással tekintünk a közös munka elé, hogy egyre szilárdabb üzleti környezetet teremtsünk Magyarországon, és egyre erősebb amerikai-magyar üzleti kapcsolatokat építsünk.
Köszönöm.
