Beszámoló a GLC Professional Fellows Programról
Írta: Tóth Tünde és Horváth Genovéva, GLC Fellows Program résztvevők
Izgalmas utazásunk a GLC Professional Fellows programmal a Great Lakes Community Action Partnership (GLCAP) által szervezett közösségszervező programra való jelentkezési felhívással kezdődött. A program négyhetes szakmai gyakorlatot tartalmazott különböző civil szervezeteknél, ami azonnal megtetszett mindannyiunknak és sikeresen be is kerültünk az öt országból – Albániából, Bulgáriából, Szlovákiából, Romániából és Magyarországról – kiválasztott 12 jelentkező közé. Mindannyian több interjún is részt vettünk, amelyek során angol nyelvtudásunkat és a csapatban való együttműködési képességeinket tesztelték. Magyarországon a program országos koordinátora a Civil Kollégium Alapítvány (CKA) volt.
Egy izgalmas és tartalmas felkészítő időszak után, 2023. szeptember 4-én érkeztünk meg az Egyesült Államokba. Az első napokat együtt töltötte az egész csapat Chicago belvárosában, ahol csapatépítő foglalkozásokon és eligazításokon vettünk részt, és elkezdtünk megismerkedni egymással. A jó hangulat már a kezdetektől adott volt – nem volt nehéz a sok hasonló gondolkodású társunkkal szinte azonnal összebarátkoznunk! Egy ötnapos közösségszervezési tréningen is részt vettünk, ami nagyon inspiráló volt, és lehetőséget adott arra, hogy megismerjük az amerikaiak izgalmas kommunikációs módját – nem csupán azt sok tudást és felemelő információt, amiről beszéltek nekünk. Szabadidőnkben pedig felfedeztük a várost, és megismerkedtünk Chicago csodálatos építészetével és kultúrájával. Öröm volt megkóstolni a különleges chicagói pizzát, megnézni a város hatalmas babalakú szimbólumát, a “Bean”-t és a „Rém rendes család” ikonikus Buckingham-szökőkútját. Csodálatos és lélegzetelállító volt letekinteni a városra a John Hancock épület tetején lévő 360 CHICAGO-ból, és meglátogatni a Jane Addams Hull-House Múzeumot.
Az öt nap után párokra osztották a csapatot és Amerika különböző államaiba küldtek minket, ahol négyhetes kihelyezés keretében a saját területünkön működő szervezetekhez kerültünk. A program végén Washingtonban gyűltünk össze egy konferenciára a világ minden tájáról érkező, hasonló programokra érkezett résztvevőkkel. Csodálatos volt ennyi érdekes emberrel találkozni, beszélgetni velük, és felfedezni a köztünk lévő különbségeket és a sok hasonlóságot.
De mi történt a négyhetes szakmai gyakorlaton?
Tóth Tünde
A Pedagógusok Szakszervezeténél (PSZ) dolgozom, a közösségszervezés a munkám része. Azért jelentkeztem a GLC Professional Fellows Programra, hogy jó gyakorlatokat tanulhassak külföldön, amelyeket a hazatérésem után Magyarországon is alkalmazhatok, beépíthetem a munkámba.
Egy albán társammal együtt az Ohio állambeli Toledo városába kerültünk gyakorlatra, a Toledo Federation of Teachers (TFT) nevű szakszervezethez. Ez a szervezet az állami iskolák pedagógusainak érdekeit képviseli. Kevin Dalton, a mentorunk és a TFT elnöke négy héten át mindenhová magával vitt bennünket. Részt vettünk értekezleteken, meglátogattunk különböző iskolákat és pedagógusokkal is találkoztunk. Ennek a lehetőségnek köszönhetően mélyebb betekintést nyerhettünk a szakszervezeti tevékenységekbe és az amerikai oktatási rendszerbe is.
Kevin Daltont 2011-ben választották meg a TFT elnökévé. Azóta a szakmai kérdéseken felül a közösség felé is nyitott. Hiszi, hogy ha Toledo városa élhetőbbé válik, akkor a családok és a gyermekek is nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek, ennek köszönhetően az osztálytermekben is kiegyensúlyozottabb légkör alakulhat ki.
Lehetőségünk volt több iskolát is meglátogatni: általános iskolákat, középiskolákat és egy olyan iskolát is, amelynek a repülőgép-szerelés oktatása a fő profilja. A magyar viszonyokhoz képest az amerikai iskolák jobban felszereltek, az épületek is modernebbek. Azonban a problémáik nagyon hasonlóak a mieinkhez. Például az Egyesült Államokban is pedagógushiány van, valamint a pedagógusfizetések az átlagnál alacsonyabbak. Az amerikai szakszervezetek is hasonló kihívásokkal néznek szembe, mint a magyar szakszervezetek.
Tapasztalataim szerint a legnagyobb különbség Magyarország és az Egyesült Államok között az állampolgárok hozzáállásában rejlik bizonyos kérdésekhez. Az amerikai tanárok és állampolgárok sokkal tudatosabbak a jogaikat
illetően, és aktívabban részt vesznek a közéletben. Folyamatosan ösztönzik őket, hogy gyakorolják jogaikat, például rendszeresen szavaznak az adóikról.
A kint szerzett tapasztalataim alapján szeretnék kidolgozni és elindítani egy képzési programot a pedagógusok és oktatási dolgozók számára. A szervezetemnek el kell kezdenie jogtudatosan építkezni, és a saját tagságunkat is meg kell ismertetnünk nemcsak a saját jogaikkal, hanem azzal is, hogyan tudják azokat hatékonyan gyakorolni.
Horváth Genovéva:
Jómagam Chicago-ban maradtam és a ONE Northside nevű szervezetnél töltöttem a szakmai gyakorlatomat, amely számos különböző társadalmi problémával foglalkozik: a lakhatási és környezeti igazságtalanságoktól kezdve a rendőri brutalitás megfékezésén át a városi bandák közötti béke fenntartásáig. Képzéseket tartanak közösségi vezetők számára Chicago különböző Northside-negyedeiben, hogy egyesített erővel tudjanak fellépni az igazságtalanságok ellen, a tartós változások elérése érdekében.
Romániából érkezett társammal együtt szorosan részt vettünk a lakhatási igazságosság projektben – még a chicagói városházán tartott tüntetéshez is csatlakoztunk, és a városi tanács ülésére is beülhettünk! De megismerkedtünk a szervezet további projektjeivel is: többek között a rendőrségi elszámoltathatósági és a szülői mentorálási projektekkel. Az erőszakmegelőzési csoportjuk például közvetlen hatást gyakorol azokra, akiket leginkább érint a rivális chicagói bandák által okozott fegyveres erőszak. Lenyűgözött, ahogyan a ONE Northside azon dolgozik, hogy mozgósítsa és képezze az embereket a közösségükben, hogy saját maguk és szomszédjaik érdekeit képviseljék az őket leginkább érintő kérdésekben, mint például a megfizethető lakhatás, a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az állami iskolák számára biztosított erőforrások, az éghajlatváltozásra adott megoldások és így tovább. Ezek az erőfeszítések mélyen inspiráltak és megerősítettek abban a hitemben, hogy az embereket „megtanítani halászni” sokkal értékesebb, mint „halat adni nekik” – ahogy a bölcs mondás tartja.
Megismerkedtünk továbbá más helyi szervezetekkel is, mint például a “Voice of the People”-lel és a Chicago Housing Initiative (CHI)-vel, amelyek szintén a megfizethető lakhatásért harcolnak és azzal kapcsolatban nyújtanak segítséget a rászorulóknak ebben az óriási városban.
Sok hasznos ötletet és technikát szereztem a bázisépítés és az adománygyűjtés terén, amelyek kulcsfontosságú területei a közösségépítésnek. Tanulhattunk a vezetői létrák építéséről és „megmászásáról”, valamint más vezetőfejlesztési eszközökről. Különösen izgalmasnak találtam a “One-on-One” – négyszemközti beszélgetések – módszerét.
Ami azonban a legnagyobb benyomást tette rám, az az önkéntesség ereje az amerikai kultúrában. Rendkívül inspirálónak tartom ezt az „intézményt”, ezért szeretném jobban megismertetni és terjeszteni a magyar emberek körében. Hiszem, hogy az önkéntesség hatékony módja lehet annak, hogy a magyar társadalmat kimozdítsuk az apátiából és a félelemből, és közvetve tudatosabbá tegyük a magyar emberekben is a demokratikus elveket és az állampolgári jogokat (amelyek gyakorlásától jelenleg túl sokan félnek…) és ezáltal – remélhetőleg – sokkal erősebb állampolgári tudatossággal ruházzuk fel őket.
A szakmai gyakorlatunk részeként önkéntes tevékenységekben is részt kellett vennünk – amit én nagy örömmel tettem! Önkénteskedtem a Michigan-tó egyik partszakaszán: újonnan megismert önkéntes-társaimmal együtt növényeket ültettünk, szemetet szedtünk, vagyis igyekeztünk a dűnék természetes szépségét helyreállítani. Emellett önkéntesként előadást tartottam a klímaaktivizmusról egy helyi általános iskolában, valamint szórólapokat terjesztettem a Music Declares Emergency nevű szervezet nevében helyi zenei eseményeken (például a Hide Park Jazz Fesztiválon), arra buzdítva az embereket, hogy vegyenek részt a klímavédelemben és csatlakozzanak a Fan Club for Climate-hez. A negyedik önkéntes tevékenységem során pedig segítettem meleg ételt osztani a rászorulóknak a Temple Sholomban, ami mélyen megható és meghatározó élmény volt számomra. Egy másik olyan esemény, amely óriási élményt jelentett számomra, a Fridays for Future Chicago által szervezett Globális klímasztrájk volt Chicago belvárosában. Ez az élmény állt a legközelebb a szívemhez és a saját ambícióimhoz, ezért különösen megérintett és újabb „löketet” adott a Magyarországon végzett klímavédő tevékenységeimhez – amit örömmel fogok megosztani magyar aktivista-társaimmal is!
Kulturális élményként talán az volt a legmeghatározóbb számomra, hogy első kézből szerezhettem tapasztalatokat az amerikai életmódról azáltal, hogy egy igazi amerikai családnál vendégeskedhettem négy héten át. Ezt hihetetlenül tanulságosnak találtam, főleg, mivel legnagyobb meglepetésemre az ő életmódjuk nem is különbözött annyira a mi európai életmódunktól. Valójában ez az utazás sok szempontból megerősített abban, hogy mindannyian emberek vagyunk, függetlenül attól, hogy földrajzilag hol „helyezkedünk el”: hasonló kihívásokkal, tudással, kíváncsisággal, félelmekkel és örömökkel.
A kulturális élményeim tárházát gyarapította még többek között az is, hogy részt vehettem egy profi baseballmeccsen a Wrigley Stadionban, a Chicago Cubs otthonában; meglátogathattam egy improvizációs színházi társulatot abban a városban, amely az első improvizációs színházak szülőhelyeként ismert. Csodálatos volt ellátogatni Chicagoban a Tudományos és Ipari Múzeumba (Museum of Science and Industry) vagy az Art Gallery-be, Washington DC-ben az Afroamerikai kultúra múzeumába, New Yorkban pedig a szeptember 11. emlékműhöz, a Szabadság-szoborhoz, vagy a The Friends Experience-be – vagyis a Jóbarátok című kultikus sorozat „múzeumába”.
Úgy vélem, nagyon sokat kaptunk az amerikai látogatásunk során, de új amerikai barátaink és kollégáink megerősítettek minket abban, hogy ők is sokat nyertek azáltal, hogy vendégül láttak minket. Külső szemlélőként egy új perspektívát nyújtottunk a munkájukhoz és az európai társadalom számos különböző aspektusát is megosztottuk velük: beszélgettünk velük politikáról, oktatásról, az európai kultúráról, földrajzról és a nyelvekről, valamint a saját hazánkban tapasztalt aktuális helyzetekről és kihívásokról. Mindenki nagyon segítőkész és együttműködő volt, amikor megvitattuk a kihívásainkat, és megosztottuk egymással a tudásunkat és a módszereket arra vonatkozóan, hogyan lehet ezekkel a kihívásokkal megküzdeni.
Hiszünk benne, hogy ennek a szakmai gyakorlatnak az igazi értéke ebben a kölcsönösségben rejlik: a világ különböző tájain élő emberek tanulnak egymástól, erősítik egymást, és osztoznak abban a hitben, hogy képesek vagyunk hatékonyan változtatni társadalmainkon, és vállvetve dolgozhatunk egy jobb jövőért mindannyiunk és országaink érdekében.
