Szabadság, közösség, nyitottság – egy magyar BFTF ösztöndíjas beszámolója

Szabadság, közösség, nyitottság – egy magyar BFTF ösztöndíjas beszámolója

Nagy Krisztián, a 2023-as Benjamin Franklin Transatlantic Summer Institute program ösztöndíjasának beszámolója

A Benjamin Franklin Transzatlanti Ösztöndíjprogrammal az Amerikai Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének honlapján találkoztam először. Megfogott benne mind a négyhetes tanulmányi út, a program leírása, valamint, hogy lehetősége nyílik a nyertesnek megismerkedni az USA történelmével, külpolitikájával, valamint megtapasztalni az ,,American lifestyle-t”. 

Túl a kért pályázaton és a személyes interjún, érettségi időszakom legboldogabb, és legmotiválóbb pontja volt, mikor megkaptam az emailt, miszerint én képviselhetem Magyarországot az ösztöndíjprogramban. 

Az utazási előkészületekben a Nagykövetség Alumni koordinátora igen nagy szereppel bírt, innen is szeretném hálásan megköszönni minden segítségét. 

Három géppel érkeztem az Amerikai Egyesült Államokba, először Budapestről Brüsszelbe, onnan Chicagóba, végül Indianapolisba repültem, mindez megközelítőleg egy 15 órás út volt. 

Mikor megérkeztem Indianapolisba már a reptéren vártak rám. Egyből szembeötlött egy később is visszatérő tulajdonsága az országnak, az amerikai vendégszeretet. Nagyon befogadó volt mindenki: a mentorok, az ösztöndíjasok, illetve az amerikaiak általánosságban is. 

Landolásom után egyből a Purdue University felé vettük az irányt autóval, ami előtt tátott szájjal álltam. Megérkezve az egyetemre egy egész város fogadott, hatalmas épületekkel, parkokkal, kollégiumokkal. Nyári időszakhoz képest is viszonylag sok hallgató volt a campuson, de ami fontosabb volt, sok ösztöndíjas már várt ránk. 

Az idei évben 54 ösztöndíjas vett részt a programban, 44 európai országból egy-egy küldött, illetve 8 amerikai államból 10 küldött. Egy igen színes, és sokszínű csapat gyűlt össze. 

A harmadik napon bele is vágtunk a tanulmányokba, az évek óta kialakult hagyomány szerint minden nap elején kicsit mélyebben nyerhettünk betekintést Benjamin Franklin életébe, így most se tértünk el ettől. 

Minden óra után szervezett programokon vettünk részt, egy igazán sűrű napirendet követtünk. Az első napokban körbevezettek az egyetemen, mentünk az egyetemi kisvonattal, majd a helyi 

boltokba, bevásárlóközpontba is. Mindeközben az egyetem melletti várost, West Lafayettet is volt alkalmunk megismerni. 

Már az első napokban kigyűrűzött egy alapvető tapasztalat minden európai számára: a közösségek ereje. Az amerikai emberek nagyon nyitottak és befogadóak. Bárhol jártunk a városban, az egyetemen vagy akár az országban, mindenhol nagy örömmel fogadtak minket és kérdeztek Európáról, az országainkról, valamint az USA-ról kialakult véleményünkről. 

Nagyon gyorsan összeverődött a csapat. Barátságok születtek, esténként együtt mentünk felfedezni a várost, s mivel kollégiumba laktunk, természetesen a mosókonyha lett az egyik törzshelyünk. Egymást sikerült pár nap alatt megismerni, azonban egymás országairól, államairól nem feltétlen tudtunk sokat, de szerencsére a program erre is megoldást nyújtott két ízben. Először is volt egy országbemutató alkalmunk, ahol ki-ki a maga módján tudta bemutatni országát, kultúráját, majd a program második felében megrendezésre került az International Dinner Night, amikor mindenki bizonyíthatta, hogy miért az ő konyhája a legfinomabb, azonban nem szaladnék még ennyire előre. 

Teltek a napok, egyre többet tudhattunk meg az Amerikai Egyesült Államok alkotmányáról, a Függetlenségi Nyilatkozatról, az USA döntéshozataláról, valamint Benjamin Franklin életéről. 

A program időzítése miatt jelen lehettünk minden amerikai legbüszkébb napján. Ezen a napon szerte a világon minden amerikai az 1776. július 4-én aláírt Függetlenségi Nyilatkozatot, s ezzel az Amerikai Egyesült Államok megalapítását ünnepli. Mi sem maradhattunk ki az ünneplésből, s mivel egyetemi szünnap volt, így egy reggeli után kisétálunk a campus parkjába, ahol piknikeztünk, sportoltunk és csak együtt voltunk, hasonlóan rengeteg emberhez azon a napon. Szerte a campuson lengett az amerikai lobogó, mindenki barátaival, saját közösségével volt. Este Lafayetteben több száz, ha nem több ezer emberrel együtt hallgattuk egy helyi együttes játékát, megtekintettük a veteránok előtti tisztelettételt, majd következett a tűzijáték. Felemelő érzés volt ennyi embert látni, akik büszkén, együtt, egy nemzetként ünnepelnek, éneklik nemzeti himnuszuk. 

Ellátogattunk Indiana állam fővárosába, Indinapolisba, ahol körbevezettek minket a State Houseba, valamint lehetőségünk nyílt az állam egy képviselőjét, Chris Campbell képviselőt meghallgatni, kérdezni tőle. Ellátogattunk továbbá az Eiteljorg Museumba, ahol az amerikai indiánművészettel és kultúrával ismerkedhettünk meg. 

Önkénteskedtünk a Lafayette Urban Ministrynél, melynek során ki-ki festett, szemetet szedett, vagy kertet gondozott a városban. Itt is megtapasztalhattuk a közösség erejét. Szinte minden helyi lakos odajött hozzánk megköszönni a munkánk, beszélgetni velünk. 

Ezután következett a már említett International Dinner Night. Mindenki a saját konyháját igyekezett a legjobban bemutatni, én egy hideg gyümölcsleveses, meggyespités menüvel próbáltam megnyerni mindenkit a nagy melegre való tekintettel, sikerült is. 

A program során 10 napot fogadócsaládoknál töltöttük. Az egyik mentor nagyszülei egyből értünk jöttek, körbevezettek a városban, elvittek egy víziparkba, múzeumokba, helyi éttermekbe. 

Miután megérkezett az én fogadócsaládom, velük töltöttem egy hetet, szinte mindent is lehetőségünk volt kipróbálni, megtapasztalni. Ők is, mint a nagyszülők, nagyon befogadóak, nyíltak és segítőkészek voltak. Szerintem minden ösztöndíjas nevében mondhatom, hogy egy második otthonra találtunk. 

Mindeközben elmentünk Chicagóba, ahol a toronyépületek között egy hajótúra keretein belül csodáltuk az épületeket, a hidakat, történelmi helyszíneket. Ezt követően körbejártuk a várost, természetesen megkóstoltuk a méltán híres chicagói Deep-Dish Pizzát, amit nehezen, de hárman meg tudtunk enni. 

Egy szomorú rész következett, el kellett köszönnünk a Purduetól. Nehéz volt otthagyni azt az egyetemet, mely csupán három hét alatt akkora hatást tudott gyakorolni ránk oktatóival, hallgatóival, s csupán környezetével is. Azonban tovább kellett indulnunk, hisz várt ránk az Amerikai Egyesült Államok fővárosa, Washington. 

Washingtonban a Georgetown Universityn szálltunk meg. Megtisztelő volt egy ilyen híres egyetemen lakni, ahol két amerikai elnökön túl számos királyi család és döntéshozó tanult korábban, s tanul a mai napig. Minden estét az egyetem tetőteraszán töltöttünk, ahonnan egy igazán pazar kilátás tárult elénk nap mint nap. 

Innen először Philadelphiába mentünk, a National Constitution Centerbe, ellátogattunk az Independence Hallba, ahol aláírták magát a Függetlenségi Nyilatkozatot. Felemelő érzés volt egy olyan helyen állni, ahol nem csak egy ország, de egy nemzet született meg. 

A többi napot Washingtonban töltöttük. Ha azt mondom, hogy maga a város csodálatos volt, szerintem nem túlzok. Egy ekkora ország fővárosához méltó épületek, történelmi emlékművek és parkok szerteágazó világában inkább elvesztünk, mint felfedeztük. Lehetőségünk nyílt bemenni a Capitolium látógatóközpontjába, megismerkedhettünk annak történelmével, valamint kaptunk egy speciális belépőt, így beülhettünk a szenátusi ülésterem karzatára, ahol akkora szerencsénk volt, hogy pont kezdődött egy szenátori ülés, így habár messziről, de láthattuk az Amerikai Egyesült Államok szenátorait (s egyikük még fel is köszönt nekünk). 

Következő mérföldkő a U.S. State Department volt, az USA Külügyminisztériuma. Itt nagy örömmel fogadtak minket, meghallgathattuk a program szervezőinek beszédeit, mi is beszámoltunk a program eddigi menetéről, majd tájékoztattak minket a Külügyminisztérium további programjairól. Külön eljött hozzánk Abby Finkenauert, a U.S. Global Youth Issues iroda vezetője, korábbi képviselő, aki saját munkájáról, életútjáról beszélt, megismerhettük útját a Kongresszusig, valamint terveit, feladatait. 

Lehetőségem nyílt elmenni Magyarország Washingtoni Nagykövetségére is, ahol nagyon nagy szeretettel és érdeklődéssel fogadtak, innen is köszönöm a Nagykövetség diplomatáinak a szíves fogadást. 

A program lezárult, könnyes búcsút vettünk egymástól. Ha az egész utat, s ezzel magát az Amerikai Egyesült Államokat három plusz egy szóban kellene összefoglalnom, talán ezek lennének azok: szabadság, közösség, nyitottság. A szabadság az életmódot, a közösség az összetartást, a nyitottság a kulturális sokszínűségre utal. A plusz egy a hazaszeretet, az a hazaszeretet és büszkeség, ami minden amerikai szemében tükröződik. 

Szeretném kifejezni hálás köszönetem az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának, valamit az USA Budapesti Nagykövetségének, hogy én képviselhettem hazánkat a program során. Életem legnagyobb megtiszteltetése és legemlékezetesebb egy hónapja volt a Benjamin Franklin Transzatlanti Ösztöndíjprogram ösztöndíjasának lenni.