Merj kérdezni, merj cselekedni
Élménybeszámoló Tóth Viktória, korábbi Fulbright Teaching Excellence and Achievement Program ösztöndíjastól
A madisoni West High School folyosóján kétezer diák lendült mozgásba a kicsengetést követően. A diákok áradatát látva, mintha a reggeli csúcsforgalomban lennék, egy hirtelen felismerés villámként csapott belém, földbegyökerezett lábbal álltam és vártam, hogy ez az érzés tudatosuljon és megértsem, mi is történik tulajdonképpen. Ez a meghatározó pillanat, ami a kulturális sokk élménye volt, ki is józanított és elindultam a tanterem felé, ahol a következő hetekben és órákban az amerikai közoktatási rendszer működését figyeltem meg és médiaértésre taníthattam amerikai középiskolai tanulókat.
Mi is volt ez a felismerés, ami megállásra kényszerített? Az amerikai középiskolában újfajta iskolakultúrát és oktatásmódszertant ismerhettem meg, ahol úgy tűnik, az oktatásban részt vevő diákok teljes biztonsággal eligazodnak. Ez az egész légkört felruházza az önállóság és függetlenség érzésével.
Az itt és most érzését tapasztaltam meg ebben az összesűrűsödött pillanatban – éreztem a függetlenséggel járó felelősséget és az önállóságban rejlő erőt, az is tudatosult bennem, hogy a saját fejlődésem kulcsa a kezemben van. Az, hogy a szemeim előtt bontakozott ki, amit eddig az amerikai társadalomról hallottam és az elmélet és az olvasottak a gyakorlatban értelmet nyertek számomra, vagyis, hogy az egyén szerepe és felelőssége saját fejlődésének irányításában a felnőtté válás velejárója és ez a gondolkodásmód intézményes keretek között tanítható. Lehetőségként csillant meg, hogy én magam is újraértelmezzem és más perspektívába helyezzem, én milyen módon szeretnék fejlődni az intenzív szakmai tréning során.
Amikor láttam az amerikai diákokat és éreztem ezt a meglepő, de felszabadító érzést, úgy határoztam, magam is a legtöbbet hozom ki az elém táruló fantasztikus tanulási lehetőségből az Egyesült Államokban. Egy Fulbright ösztöndíjnak köszönhetően a Fulbright Teaching Excellence and Achievement programon keresztül arról tanultam, hogy a középiskolai tanórákon hogyan lehet a médiaműveltség és kritikai gondolkodás nagy területét beemelni interdiszciplináris módon a tantervi tervezés során és milyen módszertani fogások segíthetnek a téma kibontásában. A Fulbright TEA program egy középiskolai tanároknak szóló, rendkívül intenzív, médiaértés témakörére fókuszáló szakmai fejlődési lehetőség, melyet az USA Külügyminisztériuma támogat. Magam is 12 európai és közép-ázsiai országból érkező tanárral vetettem bele magam a University of Wisconsin-Madison által összeállított szakmai programba, hogy megértsem, a médiaértésnek milyen szerepe van a tantervfejlesztésben, stratégiai tervezésben, oktatásszervezésben és új módszertan kidolgozásában.
A Fulbright TEA Programra 2023. március 15-ig lehet pályázni. További információ
A FulbrightTEA program 2022 szeptemberében vette kezdetét Madisonban, Wisconsin fővárosában. A város egy isztmuszon fekszik két hatalmas tó, a Mendota és Monona, ölelésében. A tavak egyedülálló közelsége és a több mint ötvenezer diákot befogadó egyetem, a University of Wisconsin-Madison, az elterülő földsávon, fenséges, vibráló és békés hangulatot kölcsönöz a haladó szellemű középnyugati városnak. A University of Wisconsin-Madison Pedagógiai Kara ötödik az országban található, pedagógiai programot és tanári képzést biztosító egyetemek rangsorában, itt tölthettem több mint hat hetet a magyar Fulbright Bizottságnak, az Amerikai Külügyminisztériumnak és a University of Wisconsin-nak köszönhetően. Ez az isztmusz Madisonban, számos intézmény támogatásának köszönhetően, az én személyes és szakmai fejlődésem szigetévé és színterévé válhatott.
Visszatérve az amerikai középiskola folyosóján megélt felismeréshez: A kulturális sokk felismerésének pillanatában igyekeztem azonnal visszavenni az irányítást a bennem zajló tanulási folyamatok fölött, sikerrel.
Az esetet követően a West High Schoolba helyezett csapatunk kollégáival megbeszéltük a történteket és kiderült, hasonlóan éreztünk mindannyian és ráébredtem, hogy sikerrel alkalmaztam a programra való felkészülés során elsajátított kulturális sokkot kezelő tréning elemeit. Mik voltak ezek a lépések: Eltávolodtam a szituációban észlelt érzelmektől! Megneveztem az érzéseimet. Reflektáltam az érzéseimre átgondolva, vajon miért is érezhettem így. “Gondolkozz. Hasonlíts össze. Elemezd a helyzetet. Reflektálj.” Mindezt képes voltam átgondolni, akkor és ott, egy szempillantás alatt. A madisoni médiaértés tréningen, szemináriumokon és előadásokon és középiskolai gyakorlaton kiderült, hogy a fent leírt folyamat tanítása nagyon is fontos szerepet tölt be az amerikai oktatási rendszerben, ugyanis a kritikai gondolkodás alapját képező készségek elsajátítása a tantervi tervezés szerves részét képezi, azzal a céllal, hogy az közoktatásból kikerülő fiatalok aktív, felelős döntéseket hozó állampolgárrá és független gondolkodóvá váljanak.
Talán ez megmagyarázza azt is, miért tűnik úgy, hogy az amerikai diákok magabiztosak. Az oktatási rendszer arra készíti fel őket, hogy a nagybetűs életbe kilépve egyedül is képesek legyenek megküzdeni a mindennapi kihívásokkal. Az oktatási rendszer felkarolta az életvezetési készségek és a társadalmi felelősségvállalás tantervi keretekbe integrálását, így alapozva meg egy olyan társadalom felnevelését, ahol a résztvevők magukénak érzik a közösségek és az egyén problémáit és aktívan részt vesznek a változások előidézésében. Az amerikai közoktatásban részt vevő tanulók számára hamar világossá válik a tanári óratervezésnek és tantervnek köszönhetően, hogy egyénként is milyen fontos szerepük van a saját szűkebb közösségük és a tágabb ársadalom döntéshozatali folyamataiban. Az oktatási rendszer ilyen fajta üzenete képes a belső motivációt és az önbizalmat erősíteni a diákokban. Ez mind igazolni látszik az úgynevezett Wisconsin eszmét, mely szerint “az oktatásnak le kell vetkőznie a tantermi kereteket és túllépve azon az emberek tantermen túli életére gyakorolt hatását kell hangsúlyozni.”
Madisoni tanulmányaim előtt is kiemelkedő szerepe volt életemben a puha készségek fejlesztésének, de az itteni tréningek és az iskolai gyakorlat során számos, korábban pontatlanul használt puha készség használata letisztult. Saját tanulási folyamatom is hatékonyabbá vált és a gyakorlatban figyelhettem meg, az amerikai munkahelyen és oktatásban hogyan használják és tanítják ezeket. A puha készségek rendkívül hasznosnak bizonyultak a hét hét során, főként amikor újfajta ötletekkel kellett előállni, új oktatási módszereket kellett bevonni, mialatt a PBS (Public Broadcasting System) az Egyesült Államok közszolgálati televíziós csatornájának helyi stúdiójában médiaértéshez kapcsolódó, tanórán használható videós oktatóanyagot készítettünk csapatokban.
Az önreflexió, kritikai gondolkodás, önkontroll és az öntudatosság gyakorlatával egyszerűen erősebbnek éreztem magam és úgy éreztem sokkal jobban szabályozom és irányítom a személyes és szakmai fejlődésem az intenzív program során.
Miért van mindezeknek jelentősége? Azért, mert a gyakorlatban láthattam, hogyan működik, amikor egy másfajta szemlélettel rendelkező oktatási rendszer finoman és jól átgondoltan minden tudományterületen, tantárgyanként beépíti a tantervbe és anmenetbe a társas és érzelmi intelligenciát és kritikai gondolkodást fejlesztő, életvezetést segítő készségeket és az adott tantárgy tananyagának minden szintjét átszövi ez a gondolkodásmód, annak érdekében, hogy a társadalom tagjait részvételre és állampolgári aktivitásra nevelje. Továbbá a kulturális sokk itt-ott megjelenő pillanatai rávilágítottak az oktatási rendszerek különbözőségeire és hasonlóságaira, a gyengeségekre és erősségekre és a rendszerekben megjelenő kihívásokra. Ezek a közös megfigyelések előremutató párbeszédet idéztek elő a világ minden tájáról érkező, az oktatás különböző szintjein részt vevő tanárokkal és oktatási szakemberekkel. A tréning szempontjából pedig arra sarkalltak mindannyiunkat, hogy együttműködve innovatív óraterveket állítsunk össze a médiaértés, tudatosság és mentális jóllét, kritikai gondolkodás és oktatástechnológia témaköreiben.
Megfigyeltem a tanórákon, hogy a diákok viszonylag könnyedén választékos, alapos és bonyolult kérdéseket is fel tudnak tenni vitás és ellentmondásos témák feldolgozása során, amiről saját véleményüket is megformálják több forrás feldolgozásának segítségével. Én magam is úgy döntöttem amerikai tartózkodásom alatt, hogy nem mulasztom el feltenni a bennem motoszkáló összes olyan kérdést, mely tisztázza számomra az amerikai oktatási rendszer és társadalom aktuális kihívásait, ehhez megfelelően nyitott közegben töltöttem ösztöndíjamat. Ezúttal meg akartam érteni az ok-okozati viszonyt olyan társadalmi és kulturális jelenségekkel kapcsolatban, amelyek alapvetően befolyásolják a döntéshozatali folyamatokat az amerikai intézményrendszerek minden szintjén.
Meg akartam tanulni, hogy a rendszer, az emberek és a környezet hogyan formálják az társadalom résztvevőinek gondolkodásmódját oktatásról, szocializációról, kulturális öntudatról és műveltségről. Kiemelten fontos volt számomra, hogy alaposan átgondolt kérdéseket tegyek fel, mivel én más társadalmi közegben, eltérően szocializálva nőttem fel, ezen a ponton, az oktatás célját és kimenetelét illetően nagyon tetten érhető volt a szemléletmódbeli különbség. Saját tanulmányaim során azt tapasztaltam, hogy az oktatás struktúrája nem feltétlenül bátorított túl sok kérdés feltevésére, ezért tudattalan módon valamilyen külső erő segítségére számítottam sokáig a velem szembejövő nehézségek megoldásánál, főként társadalmat és intézményeket érintő kérdésekben. Már tudom, ez az én kulturális hátterem, ezért aztán időbe telt tudatos tanulási folyamat részeként, felnőttként elsajátítani a pontos és alapos kérdésfeltevés művészetét, mely kérdésekre olyan válasz érkezhet, ami formálja gondolkodásmódomat. Madisonban olyan sokoldalú és inspiráló szakmai közegbe kerültem, ahol az önálló gondolkodásra ösztönzést az oktatásunk során innovatív módszerekkel modellezték számunkra a szakemberek, hogy megértsük, az amerikai kisdiák hogyan válik olyan állampolgárrá, aki a társadalom fejlesztését egyéni és közösségi érdeknek is tekinti.
A UW-Madison rendkívül összetett program modellt dolgozott ki a FulbrighTEA médiaértés program résztvevőinek. Megvizsgáltuk, hogy a társadalomtudományok kontextusában hogyan jelenhet meg a médiaértés-oktatás. Beszéltünk új nyelvoktatási módszerekről, gyakorlati médiaértési workshopon dolgoztunk, mindezek rávilágítottak az amerikai közoktatási rendszer olyan specifikus rétegeire, melyeket távolról nehezen értenénk meg. A pedagógiai kar által lebonyolított hat hetes, médiaértéssel foglalkozó program az elméletet és a gyakorlatot is kellő súllyal bevonta. A heti szemináriumokon, melyeket a pedagógiai kar tíz tanszékének különböző szakterületeivel foglalkozó szakemberei tartottak, segített megérteni az oktatási rendszer irányelveit és célkitűzéseit, az oktatási stratégiákat, feltörekvő oktatási trendeket, innovációt és egyúttal ráláttunk, ezeken a témákon keresztül, milyen kihívásokkal kell szembenéznie az amerikai középiskolai tanároknak, oktatóknak és az oktatást szervező szakembereknek a napi munka során.
Milyen is egy amerikai tanterem? A tantermi légkör laza és megengedő, a tanár pozitív megerősítéssel igyekszik rávenni a diákokat az órai részvételre és véleménynyilvánításra, így a teljesítménykényszer nem érezhető a tanórán. Az oktatás rendkívül diákközpontú, a diákok hallatják hangjukat és ehhez a tanár biztonságos közeget teremt. A tanár ösztönzi a diákokat, hogy kérdezzenek és érveljenek, ezt a folyamatot pontos, jól átgondolt óravázlat és a témát feldolgozó, segítő kérdések támogatják. A diákokat nem egy tényszerű következtetés felé vezeti az óra menete, hanem arra ösztönzi őket, hogy számos forrást megvizsgálva és megkérdőjelezve, különböző nézőpontok bevonásával véleményt formáljanak a feldolgozott témával kapcsolatban.
A tanár szerepet kap a gyermekek társas és érzelmi jóllétének előmozdításában. Az inkluzív oktatást számos közoktatási intézmény támogatja, annak érdekében, hogy az oktatásban részt vevő szereplők esetében érvényesüljenek a diverzitás, méltányosság és inklúzió alapelvei. Az óratervezés lehetővé teszi mikro szinten, hogy a legkülönbözőbb szükségletekkel rendelkező tanulók érdekei érvényesüljenek, szükségleteik kielégüljenek és legyen elég tér és idő a tartalom és az érzelmek feldolgozására.
Az amerikai közoktatási rendszer decentralizált, nincs nemzeti alaptanterv, így a tágabb keretek nagyobb rugalmasságot biztosítanak a tanár számára, hogy felfedezzen, tapasztaljon, új módszereket próbáljon ki. A tanár felelőssége a tartalom átadása mellett a tanulásszervezés, oktatásszervezés, az oktatási anyagok és tevékenységek fejlesztése és ebben az oktatási közegben megengedett a nézőpontok ütköztetése. Tehát alapvetően a rendszer felépítése nagyobb szabadságot ad az óratervezéshez, tananyagfejlesztéshez és tartalom kiválasztásához. A diákok megtanulják, hogy vannak olyan történelmi és társadalmi kérdések, melyek szabadon interpretálhatók és megvitathatók számos nézőpont bevonásával, megtanulnak különbséget tenni tények és a tények hatására beindult folyamatok eredménye között, illetve megértik oktatásuk során, hogy különböző nézőpontok eltérő következtetésekre juthatnak történelmi és társadalmi tények kapcsán.
Amin leginkább elcsodálkoztam, hogy a társadalom élő organizmusként operál, a szintek között párbeszéd van, mely rendkívül dinamikus és ez a társadalmi párbeszéd lehetővé teszi a rendszer strukturális hibáinak korrigálását és talán jelentős változások előidézését is hosszútávon. Természetesen a társadalmi dilemmák nagy része nem orvosolható azonnal és ahogy a helyi középiskolai tanárokkal folytatott beszélgetéseinkből kiderült, számos, az oktatási rendszereket érintő, közös nehézségen osztozunk nemzetközi szinten is. Figyelemreméltó az amerikai társadalom elkötelezettsége az aktuális közügyek és azok megoldása iránt, még akkor is, ha nem mindenki ért egyet, mégis a legfontosabb társadalmat érintő kérdések nyíltan megvitathatók. Az emberek igyekeznek hozzájárulni a társadalmi eszmecseréhez és van beleszólásuk abba, hogy a rendszer milyen irányba mozduljon el, például az oktatási célkitűzések terén. Számos felület szerveződött alulról, mely ezt a párbeszédet erősíti és szállítja az intézményi szintek között. Az iskolatanácsok, iskolakörzetek, helyi önkormányzatok állami egyesületek, helyi, regionális és állami szinten, mind a társadalmi igények szócsövei.
Az emberek érzékenyek a társadalmi kérdésekre. Hogyan lehetséges ez? Ahogy azt a társadalomtudományok oktatását és módszertanát feldolgozó egyetemi szemináriumokon hallottam, majd a háromhetes középiskolai gyakorlaton is megerősítést nyert, az állampolgári ismeretek és kormányzás órák látogatása során, a társadalomtudományi tárgyak oktatása az amerikai közoktatásban kiemelt szerepet kap. A társadalomtudományokhoz kapcsolódó tantárgyak a középiskolában a történelem, világtörténelem, állampolgári ismeretek, földrajz, közigazgatási ismeretek, közgazdasági ismeretek, mind ellentmondásos és aktuális témákat vitatnak meg a tanórákon. A diákok megtanulják értelmezni a körülöttük lévő világ dinamizmusait, ami segíti eligazodásukat a későbbiekben. A társadalmi jelenségek körbejárása arra is felkészíti a fiatalokat, hogy felelős, jól informált döntéseket hozzanak a magánéletükben és a társadalmat érintő ügyekben. A jogok és kötelességek ilyen mélységű megértése, köszönhetően az erős társadalomtudományi tantervnek a demokrácia alappilléreként szolgál.
Számos kihívást jelentő probléma van jelen az amerikai közoktatásban: tanári fizetések, tanárok pályaelhagyása, tanárképzési rendszer struktúrája és tartalmi elemei, méltányosság és társadalmi befogadás, diszkrimináció, fegyelmezés kérdése, megfélemlítés és bántalmazás, szegénység és biztonság. Nagy a nyomás az iskolákon és tanárokon egyaránt, de mégis megvitatják ezeket a fontos kérdéseket és mindezt mikro szinten sokan büszkeséggel és méltósággal teszik. A West High School tanárai, akikkel volt szerencsém találkozni, örömmel vesznek részt az oktatási ügyeket érintő párbeszédben, mert a változást magukban hordozó katalizátorként értelmezik magukat a közvetlen és tágabb közösségeik életében és mert tanulmányaik során ők is megtanulták a választás, döntés és cselekvés szabadságát.
Rengeteg inspirációt és motivációt adott a program és én is tanultam új módszereket, melyeket kamatoztathatok a tanítás során. De valami mást is tanultam, hogy adjak időt magamnak a gondolataim és tudásom rendszerezésére, hogy a megértés mélyebb szintjeit is megélhessem. A wisconsiniaktól, akik kedvességükről híresek, megtanultam, hogy néha pihenőt kell tartani, időt kell szakítani a relaxációra, amikor szükséges, és hogy vannak dolgok, amiket érdemes kis fenntartással fogadni.
Most, hogy az Amerikában szerzett élményekre kis távolságból tekintek vissza, a kirakós darabjai lassan kezdenek összeállni egy sokkal szélesebb perspektívát nyújtó egésszé, amiben jobban láthatom, mire használhatom majd a FulbrightTEA program alatt megszerzett tudásomat. Nyilvánvalóan változtam az események és az új tapasztalatok hatására, ezek a tapasztalatok nagyban formálják azt is, hogy hogyan látom magamat, mint szülő, anya, tanár és szakember. Az emberek, akikkel találkoztam és a benyomások, amiket ezalatt a rövid, de intenzív időszak alatt hagytunk egymásban az összetartozás és a közösségérzés élményét adták meg, egy olyan közösségét, aki tesz a változásért.
Az életemnek ebben a szakaszában, korábbi élményeimet felidézve, Madison a tökéletes helyszín volt, ami felkarolta a gondolataimat és érzéseimet és egy biztonságos közeget teremtett, hogy újra felfedezzem, ki is vagyok és merre tartok életem jelen szakaszában. Számos kérdésemre választ kaptam az Egyesült Államok társadalmával kapcsolatban, de az új élmények számos új kérdést is életre hívtak és az USA egy másik arcával ismertettek meg. Ez az új arc ismét felfedezésre vár és rendkívül izgalmasnak tűnik, sokszínűségével, progresszivitásával és sokoldalúságával. Ez a mostani kaland két lányom számára is példaként szolgálhat, hogy megértsék, az álmok valóra válthatók, ha elég keményen dolgozunk értük és ha olyan erős támogatásra számíthatnak, mint amilyenre én bízhattam magam. Az emberek bátrak és határozottak Wisconsinban és a dolgok mélyére ásnak, így én is ezt választom, igyekszem megkeresni a lehetőségeket, hogy a megszerzett tudásomat átadhassam, mert “ha elég kitartóan próbálkozol, akkor bizony sikerülni fog…” ahogy Robert E. Gard fogalmazott.
A Fulbright TEA Programra 2023. március 15-ig lehet pályázni. További információ
