Benjamin Franklin Transatlantic Fellowship 2022
Tóth Levente, a 2022-es program résztvevőjének élménybeszámolója
A Benjamin Franklin Transatlantic Fellowship programról először az Educatio Kiállításon, az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének a kitelepülésénél hallottam. Az rögtön megragadott a programban, hogy négy hetet lehet eltölteni Amerikában egy olyan sűrű és sokszínű menetrend mellett, amely lehetővé teszi az amerikai kultúrában való teljes elmélyülést.
A felvételi eljárás két lépcsőből állt. Először letöltöttem az Amerikai Nagykövetség weboldaláról a jelentkezési űrlapot, amin meghatározott kérdésekre kifejtős válaszokat adtam, majd a válaszaimat elküldtem emailben a Nagykövetségnek. A második forduló egy héttel később következett egy személyes interjú formájában. Az interjú után néhány nappal már meg is érkezett egy email a hírrel, hogy a budapesti Amerikai Nagykövetség engem választott ki az ösztöndíjra, később pedig a washingtoni Amerikai Külügyminisztérium is jóváhagyta a részvételemet a programban.
Minden kiutazásommal kapcsolatos előkészületemben készséges támogatását élveztem Kovács Verának, a Nagykövetség emerging voices exchanges / alumni coordinator-ának.
Idén 53 küldött vett részt a programban; 43 európai országból érkezett egy-egy képviselő, illetve 10 amerikai az USA különböző államaiból. Minden küldött egyedi élettörténettel, háttérrel rendelkezett, és ez nagyon változatossá tette a csapatot.
Ahogy megérkeztem az Indiana államban található Purdue Egyetem kampuszára, a tanóráim rövidesen megkezdődtek. Az első héten demokratikus állampolgárságról tanultunk. Az óráim rendszerint interaktívak voltak, sokszor dolgoztunk csoportokban, esettanulmányokat elemeztünk, például eljátszottunk egy ténylegesen megtörtént bírósági tárgyalást. Már az első héten részt vettem egy próba kongresszusi meghallgatáson, ahol egy esettanulmányon keresztül formáltam véleményt egy adatvédelmi kérdésben, az álláspontomat pedig egy amerikai jogászokból álló zsűrinek prezentáltam.
Az első kirándulásom a Tippecanoe Csatatérre vezetett, ahol tanultam az ott lezajlott csatáról, és arról, hogy az milyen módon befolyásolta az 1840-es amerikai elnökválasztást. A héten később Indianapolisba utaztam, ahol részt vettem egy vezetett túrán az Indiana Statehouse-ban. Aznap este megnéztem a Mary Poppins című színdarabot egy vacsoraszínházban.
A programban feladatom volt Magyarország képviselete, ezért egy olyan prezentációt állítottam össze és mutattam be a többi résztvevőnek és a mentoraimnak, amely olyan sikeres magyarokra fókuszált, akik munkájukkal hozzájárultak az USA fejlődéséhez, ezzel tovább erősítve a magyar-amerikai kapcsolatokat.
A második hét egy különleges nappal indult, hiszen aznap volt július negyedike, azaz a függetlenség napja. 1776-ban ezen a napon írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, amivel az akkori 13 gyarmat kimondta a függetlenedését a Brit Birodalomtól. Az amerikaiakra jellemző, hogy az év bármely napján szívesen öltöznek a zászlajuk színeibe, de július negyedikén tényleg minden a csillagos-sávos lobogó színeiben pompázik. Ezen a napon jellemzőek a felvonulások, a barbecue és a tűzijáték. Az én napom is hasonlóan telt. A délelőtti piknikezés után szerencsém volt meghallgatni egy kórust zenekari kísérettel, majd este megnéztem egy félórás tűzijátékot Lafayette városában.
A második héten ismertem meg a fogadó családomat. A fogadó családom nagyon tapasztalt volt, már 2013 óta szállásoltak el BFTF küldötteket. A velük eltöltött idő az amerikai életforma és kultúra sorozatos és mély megismerésével telt. Etettem bölényeket, filmet néztem egy autósmoziban, és láttam, ahogy robotok fejnek teheneket. Indianapolisban az USA legrégebb óta működő autóversenypályáján, az Indianapolis Motor Speedway-en jártam, duckpin bowlingoztam, és véletlenül találkoztam egy magyar származású tárlatvezetővel az Indiana Historical Society-ben. Továbbá kint voltam egy baseball-mérkőzésen, ellátogattam egy kosárlabda arénába, egy amerikai futball stadionba, egy amerikai középiskolába és egy állatkertbe is. Nappal tipikus amerikai éttermekben ettünk, esténként pedig amerikai vacsorák elkészítésében segédkeztem. A fogadó szüleim rugalmasak voltak a programok tekintetében; amikor kívánságaim voltak, akkor ők mindent megtettek annak érdekében, hogy azok teljesüljenek. A kalandjainkat a hétvégéken, illetve a harmadik hét hétköznap délutánjain tettük meg, hiszen hétköznap délelőttönként médiáról és újságírásról tanultam a Purdue Egyetem kampuszán. A fogadó családom rajtam kívül még két küldöttet szállásolt el. Az egyikük azzal vált örökre emlékezetessé számomra, hogy az egyetem sportkomplexumának a medencéjében a lélegzetét több mint egy percig visszatartva a víz alatt kirakott 3 darab Rubik-kockát.
A kampuszon eltöltött időm alatt gyakran jártam az egyetem hatalmas sportkomplexumában. Az edzőterem egymaga több szintet foglalt el, ezen kívül lehetőségem volt úszásra, tollaslabdázásra, de relaxálásra is.
A harmadik héten megrendezett International Food Dinner-re minden küldött a saját országának, vagy régiójának egy jellegzetes ételét készítette el. Én sajtos-tejfölös-fokhagymás lángost szolgáltam fel, és nagyon örültem, hogy a vacsora után kizárólag pozitív viasszajelzéseket kaptam a magyar különlegességre vonatkozóan.
A hét egyik napján egy időzónaváltással Chicagoba utaztam, ahol sétahajózás közben megcsodáltam a város változatos stílusú épületeit, majd Chicago egyik legmagasabb felhőkarcolójának a 94. emeletéről szemléltem meg a várost és a Michigan-tavat. Chicago valóban a “szeles város”; a belvárosban sétálva a szél kifejezetten hűsítően hatott a nyári melegben. Másnap, a program közösségi szolgálati részeként egy hajléktalanokat ellátó intézményben takarítottam.
A negyedik héten egy napot Philadelphiaban töltöttem, ahol egy buszos városnézés után ellátogattam a Benjamin Franklin Múzeumba, ahol végigkísértem az alapító atya teljes élettörténetét és munkásságát. A kiállítás szobái Benjamin Franklin jellemvonásai szerint voltak csoportosítva. A kedvenc szobámban egy sudoku típusú rejtvényt lehetett megoldani, hiszen Benjamin Franklin szerette a logikai feladványokat.
Az utolsó úticélom Washington D.C. volt. A Capitoliumban vezetett túrán vettem részt, majd az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában jártam. Másnap az amerikai külügyminisztérium épületében találkoztam a program szervezőivel. Miután megosztottam velük az addigi tapasztalataimat, a szervezők tájékoztattak arról, hogy a program befejezése után az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának az exchange alumnus-szává válok, ami feljogosít arra, hogy részt vegyek privát rendezvényeken, ingyenesen hozzáférjek népszerű online újságokhoz, valamint egy adatbázishoz, melynek segítségével felvehetem a kapcsolatot az amerikai külügyminisztérium más programjainak az egykori résztvevőivel.
A washingtoni szabadidőmben többek között elsétáltam a Fehér Házhoz, a Lincoln-emlékműhöz a Washington-emlékműhöz, és találkoztam egy másik tengerentúli programban részt vevő magyarokkal. Hazaindulásom előtt az egyik este még megnéztem egy rendhagyó előadást a John F. Kennedy Centerben.
Az amerikaiak várostól és államtól függetlenül nyitottak. Bármikor, amikor kérésem volt, sikerrel fordultam hozzájuk, például városnézés közben több rólam készült fényképet amerikai kéz készített. Ezt a nyitottságot rövid idő után az európai küldöttek is átvették.
Én minden jelentkezésre jogosultat arra biztatok, hogy jelentkezzen, hiszen ezzel a programmal már négy hét alatt is alapos betekintést lehet nyerni az amerikai életszemléletbe, amely véleményem szerint mindenkinek csak a javára válhat a későbbiekben.
A Benjamin Franklin Transatlantic Fellowship programban eltöltött 4 hét alatt elmélyítettem az ismereteimet az Egyesült Államokról, elsajátítottam az amerikai szemléletmód egyes vonásait, sok barátot szereztem Európa és az USA különböző részein, és több mint száz Magyarországgal kapcsolatos kérdésre válaszoltam. Beszéltem a magyarországi fürdőkről, Budapest látványosságairól, a magyar történelem korszakairól, de például a Debreceni Virágkarneválról is.
A teljes programot a szervezettség—a sűrű, de teljesíthető menetrend—jellemezte. Mindig tudtam, hogy harminc perc vagy egy óra múlva újabb programpont következik, de soha nem éreztem azt, hogy fáradt lennék, legfőképpen azért, mert a kinttartózkodásom egy hónapja alatt egyszer sem unatkoztam. Amikor visszatértem Magyarországra több energiám volt, mint mielőtt kiutaztam.
A program azonban nem ért véget teljesen. A BFTF-es kapcsolataim remélem még sokáig elkísérnek, de ezeket a kapcsolatokat ápolni kell; néhány héttel ezelőtt például az osztrák küldöttet fogadtam Budapesten.
Hálás vagyok az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának, illetve a budapesti Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének azért, mert megszervezték, illetve teljes mértékben finanszírozták ezt a programot.
programot.
Kíváncsi a Benjamin Franklin Transatlantic Fellowship Program további részleteire?
Más ösztöndíjak vagy szakmai csereprogramok érdekelik?
Szívesen meghívná intézményébe volt ösztöndíjasok élménybeszámolóit vagy szakmai előadásait?
