Ifj. Joseph R. Biden elnök 2021. január 20-án lépett hivatalba.
Ifj. Joseph R. Biden elnök beiktatási beszéde
2021. január 20.
Az Egyesült Államok Capitoliuma
Roberts főbíró, Harris alelnök, Pelosi házelnök, Schumer frakcióvezető, McConnell frakcióvezető, Pence alelnök, tisztelt vendégek, és amerikai honfitársaim.
Ez Amerika napja.
Ez a demokrácia napja.
A történelem és a remény napja.
A megújulás és az elszántság napja.
A történelem viharai Amerikát újra és újra próbák elé állították, és Amerika mindig megfelelt a kihívásnak.
Ma nem egy jelölt, hanem egy ügy, a demokrácia ügyének diadalát ünnepeljük.
A nép akaratát meghallgatták, és az emberek akaratát figyelembe vették.
Ismét megtanultuk, hogy a demokrácia értékes.
Hogy a demokrácia törékeny.
És ebben az órában, barátaim, a demokrácia felülkerekedett.
Tehát most, ezen a megszentelt helyen, ahol néhány nappal ezelőtt az erőszak megpróbálta megingatni ennek a Capitoliumnak az alapjait, egy oszthatatlan nemzetként Isten uralma alatt, egyesülünk, hogy békés hatalomátadást hajtsunk végre, ahogyan azt több mint két évszázad óta tesszük.
Egyedülálló amerikai módunkon tekintünk előre – nyugtalan, merész, optimista nemzetként, és azon nemzetre szegezzük pillantásunkat, amelyről tudjuk, hogy lehetünk, és amilyenné tudjuk, hogy válnunk kell.
Köszönöm a mindkét párthoz tartozó elődeimnek, hogy ma itt vannak.
Szívből köszönöm nekik.
Önök ismerik alkotmányunk ellenálló képességét és nemzetünk erejét.
Ahogyan Carter elnök is, akivel tegnap este beszéltem, és aki ma nem lehet velünk, de aki előtt tisztelgünk egy életen át végzett szolgálataiért.
Az imént tettem le a szent esküt, amelyet mindezek a hazafiak is tettek, George Washington nyomdokaiba lépve.
De az amerikai történet alakulásáért nem néhányan vagy egyesek közülünk, hanem mindannyian felelősek vagyunk.
“Mi, a nép,” akik egy tökéletesebb Unió felé törekszünk.
Ez egy nagy nemzet, és mi jó emberek vagyunk.
Az évszázadok során, viharok és viszályok, béke és háború idején, messzire jutottunk. De még hosszú utat kell megtennünk.
Gyorsan és késlekedés nélkül kell haladnunk, mert sok tennivalónk van a veszedelem és a lehetőségek ezen telén.
Sok mindent kell helyrehozni.
Sok mindent kell visszaállítani.
Sokat kell gyógyítani.
Sokat kell építeni.
És mindezzel sokat nyerhetünk.
Kevés időszak volt nemzetünk történelmében, amely nagyobb kihívást jelentett vagy nehezebb lett volna, mint a mostani.
A száz évente egyszer előforduló vírus csendben és lesből támad országunkra.
Annyi életet vett már el egyetlen év alatt, mint amennyit Amerika az egész második világháborúban veszített.
Munkahelyek milliói szűntek meg.
Több százezer vállalkozás zárt be.
A négyszáz éve lappangó kiáltás a faji igazságosságért most feltört. Nem halaszthatjuk tovább a mindenkit megillető igazságosság álmának megvalósítását.
Bolygónk pedig túlélésért kiált. Olyan kiáltás ez, amely nem lehetne kétségbeesettebb vagy egyértelműbb.
És most a politikai szélsőségesség, a fehér felsőbbrendűség, a hazai terrorizmus felemelkedésével is szembe kell néznünk, és győzni fogunk ellenük.
Ezeknek a kihívásoknak a leküzdéséhez – lelkületünk helyreállításához és Amerika jövőjének biztosításához – nem csupán szavakra van szükség.
Azt követeli meg ez a harc, amely a demokráciában a legnehezebben megfogható:
Egységet.
Egységet.
Egy távoli januárban, Washingtonban, 1863. újév napján Abraham Lincoln aláírta az emancipációs kiáltványt.
Amikor a tollat a papírra helyezte, az elnök azt mondta: “Ha a nevem valaha bekerül a történelembe, akkor e cselekedetem miatt lesz, melyben az egész lelkem benne van.”
Az egész lelkem benne van.
Ma, ezen a januári napon az egész lelkemmel a következőket kívánom:
Amerika összefogását.
Népünk egységét.
És a nemzet egységét.
Arra kérek minden amerikait, hogy csatlakozzon hozzám ebben.
Egység a közös ellenségek elleni küzdelemben:
A harag, a gyűlölet ellen.
A szélsőségesség, a törvénytelenség, az erőszak ellen.
A betegség, a munkanélküliség, a kilátástalanság ellen.
Egységgel nagy dolgokat tehetünk. Fontos dolgokat.
Helyre tudjuk hozni a hibákat.
Jó munkahelyeket teremthetünk az emberek számára.
Biztonságos iskolákban taníthatjuk gyermekeinket.
Le tudjuk győzni ezt a halálos vírust.
Jutalmazhatjuk a munkát, a középosztály újjáépítését és biztonságossá tehetjük mindenki számára az egészségügyi ellátást.
Meg tudjuk valósítani a faji igazságosságot.
Amerikát ismét a legfőbb vezető erővé tehetjük a világon.
Tudom, hogy az egységről való beszéd bolond fantáziálásnak tűnik.
Tudom, hogy a bennünket megosztó erők mélyek és valóságosak.
De azt is tudom, hogy nem újak.
Történelmünk állandó küzdelem volt azon amerikai eszme, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, és a kemény, csúnya valóság között, amelyet a rasszizmus, a nativizmus, a félelem és a démonizálás régóta mérgez.
A csata örök.
A győzelem soha nem biztosított.
A polgárháború, a nagy gazdasági világválság, szeptember 11, a világháború, a küzdelem, az áldozatok és a kudarcok révén végül mindig a bennünk lakozó “jobb angyalaink” érvényesültek.
Ezekben a pillanatokban mindig elég sokan fogtunk össze ahhoz, hogy mindannyiunkat előre vigyük.
És ezt most is megtehetjük.
A történelem, a hit és az ész mutatnak utat, az egység útját.
Nem ellenfélként, hanem felebarátokként tekinthetünk egymásra.
Méltóságteljesen és tisztelettel bánhatunk egymással.
Összefoghatunk, megállíthatjuk a kiabálást, és lehűthetjük a kedélyeket.
Mert egység nélkül nincs béke, csak keserűség és düh.
Nincs előrelépés, csak a kimerítő felháborodás.
Nincs nemzet, csak a káosz állapota.
Ez a válság és kihívás a mi történelmi pillanatunk, és az egység az előrelépés.
És ezt a pillanatot Amerikai Egyesült Államokként kell megélnünk.
Ha ezt megtesszük, garantálom, hogy nem fogunk kudarcot vallani.
Soha, soha, soha nem buktunk meg Amerikában, amikor együtt cselekedtünk.
Tehát ma, ebben a pillanatban és ezen a helyen kezdjünk mindent elölről.
Mindannyian.
Hallgassuk meg egymást.
Halljuk meg egymást.
Lássuk egymást.
Mutassunk tiszteletet egymás iránt.
A politikának nem kell tomboló tűznek lennie, amely mindent elpusztít, ami az útjába kerül.
Minden nézeteltérés nem feltétlenül kell, hogy totális háborúhoz vezessen.
És el kell utasítanunk azt a kultúrát, amelyben a tényeket manipulálják, sőt előállítják.
Amerikai honfitársaim, meg kell változnunk.
Amerikának jobbnak kell lennie ennél.
És hiszem, hogy Amerika jobb ennél.
Csak nézzünk körül.
Itt állunk a Capitolium kupolájának árnyékában, annak a Capitoliumnak, amely a polgárháború közepette készült, amikor az egész Unió sorsa egy hajszálon függött.
Mégis kibírtuk és győztünk.
Itt állunk, a nagy Mall felé tekintve, ahol Martin Luther King az álmáról beszélt.
Itt állunk, ahol 108 évvel ezelőtt egy másik beiktatási ünnepségen tüntetők ezrei próbálták megakadályozni a bátor nőket abban, hogy a szavazati jogukért vonuljanak fel.
Ma pedig az amerikai történelem első női alelnökének, Kamala Harris alelnök eskütételének lehetünk tanúi.
Ne mondjuk azt tehát, hogy a dolgok nem változhatnak meg.
Itt állunk, szemben a Potomac túloldalával, ahol az Arlingtoni Nemzeti Temetőben az legvégső áldozatot meghozó hősök örök békében nyugszanak.
És itt állunk, néhány nappal azután, hogy a lázadó csőcselék azt gondolta, hogy erőszakkal elhallgattathatják az emberek akaratát, megállíthatják demokráciánk működését és elűzhetnek minket erről a szent földről.
Ez nem történt meg.
Soha nem fog megtörténni.
Sem ma.
Sem holnap.
Sohasem.
Mindazoknak, akik támogatták kampányunkat, alázattal megköszönöm a hitet, amelyet belénk helyeztek.
Mindazoknak, akik nem támogattak minket, hadd mondjam ezt: Hallgassák meg, amit mondani fogok a későbbiekben is. Tegyenek mérlegre engem, és tegyék mérlegre a szívemet.
És ha még mindig nem értenek egyet, hát úgy legyen.
Ez a demokrácia. Ez Amerika. A békés nézeteltérés joga, köztársaságunk korlátjain belül, talán nemzetünk legnagyobb erőssége.
De mindenki jól hallja meg ezt is: a nézeteltérés nem vezethet széthúzáshoz.
És ígérhetem, hogy minden amerikai elnöke leszek.
Ugyanolyan keményen fogok harcolni azokért, akik nem támogattak, mint azokért, akik támogattak.
Sok évszázaddal ezelőtt Szent Ágoston, egyházam szentje, azt írta, hogy egy nép olyan sokaság, amelyet szeretetük közös tárgyai határoznak meg.
Melyek szeretetünk közös tárgyai, amelyek amerikaiakként határoznak meg minket?
Azt hiszem, tudom.
Lehetőség.
Biztonság.
Szabadság.
Méltóság.
Tisztelet.
Becsület.
És igen, az igazság.
Az elmúlt hetek és hónapok fájdalmas tanulsággal szolgáltak számunkra.
Van igazság és vannak hazugságok.
A hatalom és az előnyök megszerzése céljából elmondott hazugságok.
És mindannyiunknak kötelessége és felelőssége állampolgárként, amerikaiként, és különösen vezetőként – olyan vezetőkként, akik ígéretet tettek alkotmányunk tiszteletére és nemzetünk védelmére -, hogy megvédjük az igazságot és legyőzzük a hazugságokat.
Megértem, hogy sok amerikai félelemmel és aggodalommal tekint a jövő elé.
Megértem, hogy aggódnak a munkájuk miatt, a családjuk jólétéért, félnek, mi jöhet még.
Felfogom.
De a válasz minderre nem az, hogy befelé fordulunk, versengő frakciókba vonulunk vissza és bizalmatlanná tesszük azokat, akik nem úgy néznek ki, mint mi, vagy másként imádkoznak, mint mi, vagy nem ugyanazokból a forrásokból szerzik a híreket, mint mi.
Meg kell szüntetnünk ezt a polgárháborús helyzetet, amely pirosat állít szembe a kékkel, a vidékieket a városiakkal, a konzervatívokat a liberálisokkal.
Meg tudjuk tenni, ha ahelyett, hogy megkeményítenénk szívünket, kinyitjuk a lelkünket.
Ha mutatunk egy kis toleranciát és alázatot.
Ha hajlandóak vagyunk egy pillanatra a másik helyébe képzelni magunkat.
Mert az élet bizony olyan, hogy nem láthatjuk előre, mit tartogat a sors.
Vannak olyan napok, amikor mi szorulunk segítségre.
Vannak más napok, amikor minket kérnek meg arra, segítsünk.
Így kell viselkednünk egymással.
És ha ezt tesszük, országunk erősebb, virágzóbb, felkészültebb lesz a jövőre.
Amerikai honfitársaim, az előttünk álló munkában szükségünk lesz egymásra.
Minden erőnkre szükségünk lesz, hogy kitarthassunk ezen a sötét télen.
Belépünk a vírus legnehezebb és leghalálosabb periódusába.
Félre kell tennünk a politikát, és végül egy nemzetként kell szembenéznünk ezzel a járvánnyal.
Ezt ígérem: ahogyan a Biblia tanítja: Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm.
Ezt együtt fogjuk átvészelni.
A világ ma ránk figyel.
Tehát itt az üzenetem a határainkon túliaknak: Amerikát megpróbálták, és erősebb lett ezáltal.
Helyrehozzuk szövetségeinket, és újra kapcsolatba lépünk a világgal.
Nem a tegnap, hanem a ma és a holnap kihívásainak való megfelelés érdekében.
Mi nem a hatalmunk példájával vezetünk, hanem példánk erejével.
Erős és megbízható partner leszünk a béke, a haladás és a biztonság fenntartásában.
Annyi mindent átéltünk már nemzetként.
Első elnöki cselekedetemként arra szeretném kérni Önöket, hogy csatlakozzanak hozzám egy csendes imában, melyben megemlékezünk mindazokról, akiket az elmúlt évben elvesztettünk a világjárvány miatt.
Annak a 400 000 amerikai honfitársunknak – anyáknak és apáknak, férjeknek és feleségeknek, fiaknak és lányoknak, barátoknak, szomszédoknak és munkatársaknak – ígérjük, hogy emléküket azzal tartjuk majd tiszteletben, hogy azzá a néppé és nemzetté válunk, amely lehetünk, és amilyenné tudjuk, hogy válnunk kell.
Mondjunk el egy néma imát azokért, akik életüket vesztették, azokért, akiket hátrahagytak, és hazánkért.
Ámen.
Ez a megpróbáltatás ideje.
Szembe kell néznünk a demokrácia és az igazság elleni támadásokkal.
A tomboló vírussal.
A növekvő egyenlőtlenséggel.
A rendszerszintű rasszizmus mérgével.
A klímaválsággal.
Amerika szerepével a világban.
Ezek közül bármelyik önmagában elegendő ahhoz, hogy súlyos kihívást jelentsen.
De tény, hogy minddel egy időben nézünk szembe, és ezzel a nemzetre óriási felelősség nehezedik.
Most mindannyiunknak oda kell tenni magunkat.
Mindenkinek.
Itt az ideje a bátorságnak, mert annyi a tennivaló.
És ami bizonyos:
Az alapján ítélnek majd meg minket, Önöket és engem, hogyan oldjuk meg korunk egymást követő válságait.
Fel tudunk nőni vajon ehhez a feladathoz?
Vajon felülkerekedünk ezen a ritka és nehéz órán?
Eleget teszünk-e kötelezettségeinknek, és új és jobb világot hagyunk gyermekeink számára?
Hiszem, hogy képesnek kell lennünk minderre, és hiszem, hogy azok leszünk.
És ha megtesszük, megírjuk az amerikai történet következő fejezetét.
Ez egy olyan történet, amely olyasmi lehet, mint egy dal, amely sokat jelent számomra.
“Amerikai himnusznak” hívják, és nekem egy versszaka különösen tetszik:
“A munka és az imák
századai hoztak el minket a mába
Mi lesz az örökségünk?
Mit fognak mondani gyermekeink? …
Hadd tudjam a szívemben
Amikor lejár az időm
Amerika
Amerika
Mindent megtettem érted.”
Adjuk hozzá saját munkánkat és imáinkat nemzetünk kibontakozó történetéhez.
Ha ezt tesszük, akkor, amikor napjaink elmúlnak, gyermekeink és gyermekeink gyermekei azt mondhatják majd rólunk, hogy mindent megtettünk.
Teljesítettük kötelességünket.
Meggyógyítottunk egy megtört hazát.
Amerikai honfitársaim, hadd zárjam szavaimat úgy, ahogy a napot kezdtem: szent esküvel.
Isten és mindnyájuk színe előtt szavamat adom.
Mindig egyenes leszek Önökkel.
Megvédem az Alkotmányt.
Védeni fogom a demokráciánkat.
Megvédem Amerikát.
Mindent megteszek a népet szolgálva, nem a hatalomra, hanem a lehetőségekre gondolva.
Nem személyes érdekből, hanem a közjó érdekében.
És mi együtt amerikai reménytörténetet írunk majd, nem pedig a félelem történetét.
Az egység, nem a megosztottság történetét.
A világosságét, nem a sötétségét.
A tisztesség és méltóság amerikai történetét.
A szeretet és a gyógyítás történetét.
A nagyszerűség és jóság történetét.
Legyen ez az a történet, amely vezet bennünket.
A történet, amely inspirál minket.
A történet, amely az elkövetkező koroknak azt meséli el, hogy válaszoltunk a történelem hívására.
Találkoztunk a pillanattal.
Hogy a demokrácia és a remény, az igazság és az igazságosság nem elpusztult, hanem virágzott időnkben.
Hogy Amerikánk otthon biztosította a szabadságot, és ismét világítótoronyként állt a világ előtt.
Ezzel tartozunk elődeinknek, egymásnak és az eljövendő nemzedékeknek.
Így térünk rá céltudatosan és elszántan korunk feladatainak megoldására.
A hit által megtartva.
Meggyőződéstől vezérelve.
És odaadással fordulva egymás és ez ország felé, amelyet teljes szívünkből szeretünk.
Isten áldja Amerikát, és Isten védje meg csapatainkat.
Köszönöm, Amerika.
