David Kostelancik követtanácsos beszéde
a Danube Institute „Geopolitikai átszerveződés Európában? – Az atlanti együttműködésre és értékekre gyakorolt lehetséges hatások”
című konferenciáján
- november 12.
Kedves kollégáim, kedves barátaim: Jó reggelt kívánok, és köszönöm, hogy beszélhetek erről a fontos témáról. Az Amerikai Egyesült Államok kapcsolatai a közép-európai országokkal nagy múltra tekintenek vissza az ország történelmében. Amikor a szerteágazó európai politikai változásokról beszélünk, egy dolgot biztosan állíthatok: mi, amerikaiak az európaiakhoz hasonlóan azon vagyunk, hogy azok a mély és szoros kötelékek, melyek országaink között az évek során kialakultak, a jövőben is fennmaradjanak.
Ez egy olyan téma és egy olyan régió, amelyek közel állnak a szívemhez, az én nagykövetem szívéhez és Wess Mitchell, az európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai államtitkár szívéhez egyaránt. A régió tanulmányozóiként mind a hárman jól ismerjük a történelmét, kultúráját, politikáját és gazdaságát. Talán még jobban is, mint egyesek, ugyanis igazán tudatában vagyunk annak, hogy az európai, különösen pedig a közép-európai kapcsolatok során mennyire állandó téma volt a nemzetek kulturális, politikai és gazdasági szuverenitásának támogatása az Egyesült Államok által. Itt, Magyarországon Cornstein nagykövet úr vezető szerepet vállal ezeknek az elveknek az érvényesítésében, és teljes mértékben elhivatott az amerikai és magyar kapcsolatok erősitése iránt.
A transzatlantiság ideája egyik sarokköve volt a 19. századbeli magyar külpolitikai gondolkodásnak. Ahogy Kossuth Lajos mondta:
„Amerika és Európa nemzetei ezen a napon annyira függnek egymástól, hogy bármely kedvező vagy kedvezőtlen hatása bármilyen eseménynek, mely az Atlanti-óceán egyik partján történik, azonnal érezhető a másik parton.”
Ezek a szavak Kossuth szájából hangzottak el 1851. december 11-én, New Yorkban. Az 1851-es amerikai körútja során az amerikai izolacionista külpolitika ellen érvelt, és a transzatlanti gondolat korai indítványozója volt. Amellett érvelt, hogy az atlanti kapcsolat többé már nem akadály, hanem inkább kapocs, hogy az európai szabadság és a demokrácia szintén létfontosságú érdeke az Amerikai Köztársaságnak, és végül, hogy a transzatlanti együttműködés lényeges ahhoz, hogy megakadályozza az olyan tekintélyelvű országokat, mint Oroszország, hogy beavatkozzanak a nemzetek szabadságra való törekvéseibe.
A közép-európai országok több mint negyven éven keresztül nem voltak szabadok. A kommunista ideológia és a szovjet birodalom katonai erői elnyomták a nemzeti törekvéseket és a nemzeti kultúrákat. Jövőre rengeteg fontos évfordulót fogunk ünnepelni, közülük talán a legfontosabb 1989 harmincadik évfordulója lesz, amikor a magyarok és más közép-európai polgárok történelmi döntést hoztak. Úgy döntöttek, lerázzák magukról a gazdasági és politikai elnyomást okozó rendszert és felkarolják a szövetséget európai történelmi partnereikkel és a transzatlanti közösséggel, köztük az Egyesült Államokkal és Kanadával. Megerősítették ezen felül elkötelezettségüket az olyan intézmények, mint a NATO által képviselt nyugati értékrend mellett. Szintén jövőre lesz 1999 huszadik évfordulója, amikor Magyarország tovább mélyítette elkötelezettségét a nyugat felé a NATO-hoz való csatlakozásával. Továbbá 2004 tizenötödik évfordulóját is jövőre ünnepeljük. Ekkor rögzítette Magyarország a helyét Európában az EU tagjaként. 2019 fantasztikus lehetőség lesz, hogy megünnepeljük Magyarország történelmének ezeket a jelentős dátumait.
Ahogyan Magyarország és más visegrádi országok büszkeséggel nézhetnek vissza az 1989-es, 1999-es és 2004-es teljesítményeikre, úgy az EU és az Egyesült Államok is szerencsésnek tarthatják magukat, hogy ilyen erős és lendületes partnerei vannak Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban és Szlovákiában. Az általunk kiépített nemzetközi rendszer motorja volt az óriási gazdasági növekedésnek, az életszínvonal növelésének és a politikai és gazdasági szabadság alapvető nyugati értékei szilárd lefektetésének.
Biztos vagyok abban, hogy ezt a mai nap folyamán megtárgyaljuk, mégis meg kell említenem, hogy ez az európai rend – és valójában a teljes háború utáni nemzetközi rendszer – példátlan kihívásokkal néz szembe. A közös nyugati értékekkel szembenálló erők újra erejüket fitogtatják, és tesztelik szövetségünket, hogy megtudják, képesek-e éket verni közénk. Ezt az egész világon láthatjuk – legyen az Peking előnyomulása a Dél-Kínai-tengerre, gazdasági súlyának kihasználása a politikai befolyásért az Egy Övezet – Egy Út kezdeményezésen keresztül; vagy legyen az Irán a terrorizmus további finanszírozásával illetve helyettesítő hadviselők támogatásával a Közel-Kelet destabilizálása céljából.
Európában és a Nyugaton évtizedek óta nem látott fenyegetést jelent a kontinensnek Oroszország botrányos eltávolodása a nemzetközi viselkedés szabályaitól és normáitól. Ukrajna bűnös megszállása, a szuverén Ukrajna részét képező Krím jogtalan annektálásának kísérlete, az ismételt próbálkozások, hogy megzavarják a nyugati országok választási folyamatait, a szüntelenül áramló hamis információk, amelyek elöntik a nyugati médiapiacot, idegméreg támadás egy NATO szövetséges földjén – az efféle viselkedéseket nem hagyhatjuk válasz nélkül. Vagy Moszkva még messzebbre megy. Most ténylegesen eljött az idő számunkra a transzatlanti közösségben, hogy megmutassuk az elszántságunkat és a szolidaritásunkat.
A NATO egy világos mechanizmus, melyen keresztül ezt megtehetjük, és elismerés illeti Magyarország tervét, hogy már 2024-re elérjék a walesi NATO csúcson tett 2%-os kötelezettségvállalást. Magyar katonák világszerte részt vesznek NATO, EU és ENSZ békefenntartó missziókban, és az Egyesült Államok büszke arra, hogy vállvetve küzd magyar szövetségeseinkkel.
Azonban az Oroszországgal való szembeszegülés túl kell, hogy mutasson a NATO-n és a hagyományos biztonság kérdésén is. Oroszország információs háborút folytat a Nyugat ellen, nekünk pedig világosan és határozottan fel kell szólalnunk az igazság érdekében, megcáfolva az összeesküvéselméleteket és propagandanarratívákat, melyeket a Kreml erőltet. Egyes esetekben ez azt is jelentheti, hogy bizonyos politikai retorikákat vissza kell fogni, mivel ellenkező esetben azok Moszkva hivatalos világképének támogatásaként értelmezhetők.
Továbbra is egységesnek kell maradnunk Oroszország nyugati gazdasági zsarolópotenciáljával szemben. A szankciórendszerünknek egyértelmű hatása van Oroszország gazdaságára, valamint növeli a rosszindulatú magatartás végrehajtási költségeit. Tudom, hogy Magyarországnak aggályai vannak ezen szankciók fenntartását illetően, de a szolidaritás ebben az ügyben létfontosságú. Az ellenőrizetlen orosz agressziók költsége még magasabb lesz. Magyarországgal azon is dolgozunk, hogy segítsünk Közép-Európa gázforrásainak diverzifikálásában, beleértve a Krk szigeten lévő horvátországi LNG-terminált és a romániai fekete-tengeri gázprojektet. Ezek közül mindkettő valódi alternatívát kínál az orosz gázellátás helyett, mely most gyakorlatilag Magyarország gázbehozatalának 100%-át teszi ki, és amely domináns szerepet játszik az egész régióban. Az olyan, Oroszország által támogatott projektek, mint az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat, csak elmélyítenék és kibővítenék ezt a függőséget, és reméljük, hogy Magyarország csatlakozik hozzánk e projektek ellenzésében.
A Három Tenger Kezdeményezés amerikai támogatása kézzelfogható bizonyítéka elhivatottságunknak, hogy segítsük közép-európai barátainkat azon megörökölt szovjet energiapolitikákon való túllépésben, melyek egyirányú csővezetékeket építettek ki keletről nyugatra, függőségben tartva az egyes országokat az orosz energiaforrásoktól, elszigetelve őket egymástól történelmi barátságuk dacára, és szembemenve az észak-déli gázfolyosó és az energiaegyüttműködés érdekével. Fokoztuk az együttműködést a hozzánk hasonlóan gondolkodó országokkal, olyan mechanizmusok segítségével, mint például a Három Tenger Kezdeményezés, a Bukaresti Kilencek és a Visegrádi Négyek. Ezek a csoportosulások megsokszorozhatják erőnket az összehangolt felkészültségre, tervezésre és válaszokra, azt az erős üzenetet küldve ellenfeleinknek, hogy az Egyesült Államok és európai szövetségesei és partnerei hajlandóak költségeket kivetni a destabilizáló magaviseletért. A V4 több mint a nézetek megosztására létrehozott mechanizmus. Örülünk, hogy azt látjuk, a V4 és tagjai valódi regionális együttműködési lehetőségeket fejlesztenek olyan határokon átnyúló kérdésekben, mint például az energia.
Jövőre európai parlamenti választások és számos európai országban parlamenti választások lesznek, melyek változásokat idézhetnek elő az EU vezetésének összetételében, valamint a tagállamok politikai dinamikájában. Semmi kétségem afelől, hogy a publicisták hivatkozni fognak ezekre a változásokra, hogy ismételten megkérdőjelezzék a transzatlanti szövetség tartósságát. Úgyhogy az én nagykövetem, az államtitkárunk, én magam és mások a kormányunkban minden lehetőséget meg fogunk ragadni arra, hogy nagyon egyértelműek legyünk: az Egyesült Államok elkötelezettsége a NATO iránt sziklaszilárd. Az elkötelezettségünk megingathatatlan, hogy ellenálljunk az orosz agressziónak Európában. Elkötelezettségünk tartós, hogy együtt dolgozzunk közép-európai szövetségeseinkkel a kapcsolatok elmélyítésén és ezen célkitűzések előmozdításán.
Ahogyan 1989-ben készen álltunk, hogy üdvözöljük Közép-Európa nemzeteit a nyugati szövetségi rendszerben, ma is készen állunk, hogy csatlakozzunk hozzájuk a rendszer megvédésében annak ellenfeleivel szemben, és kiépítsünk egy új együttműködést, mely erősíteni fogja a kölcsönös megértést, és megalapozza a nemzetek javát szolgáló gazdasági és biztonsági fejlődést. Várakozással tekintek a mai tanácskozás elé, és várom a további beszélgetéseket arról, hogy hogyan tudnánk együtt tovább erősíteni történelmi partnerségünket.
Nagyon köszönöm figyelmüket.
