A Táncsics Mihály utcai történelmi épületegyüttes

A Budai Vár területén, a történelmi Mátyás-templom közelében található, Táncsics Mihály utcai terjedelmes épületegyüttes 1948 óta volt az Egyesült Államok kormánya tulajdonában.

Az épületek története összefonódik magának Magyarországnak a történetével, csakúgy, mint a Budai Vár építészettörténetében végbement fontos fejleményekkel. A hely lakottságát bizonyító legkorábbi emlékek a 13. század végére, a 14. század elejére mutatnak, amikoris magyar kutatók szerint a Királyi Pénzverde (Domus Regalis vagy Kammerhof) állt itt. Tizenötödik századi dokumentumok megerősítik, hogy az épületek akkor még mindig itt voltak. Zolnay László, a híres régész, aki 1962-ben a Budai Vár számos utcája történetének feltárását célzó különleges kutatási projektet vezetett, úgy vélte, ez az ingatlan lehetett az első királyi szálláshely Budán, mivel a feljegyzések szerint itt szállt meg Vencel cseh király, amikor a 14. század elején Budára látogatott. A történészek véleménye szerint az első vár Budán a 13. század közepén, IV. Béla uralkodása idején épült a Várhegy déli lejtőjén. Ez az első vár azonban katonai erődítmény volt – nem alkalmas királyi vendégek fogadására.

A korábbi régi várfal az ingatlan peremén fut. Hadtörténészeti szempontból érdekes megjegyezni, hogy az 1530 körül, Szapolyai János idejében itt épült és valószínűleg az olasz hadmérnök Domenico Da Bologna által tervezett úgynevezett Erdélyi vagy Transzilvániai Bástya volt az új olasz stílusú bástya első példája Magyarországon. Miután a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, Marsigli térképe szerint itt volt a janicsárok romlandó élelmiszereinek hidegen történő tárolására szolgáló „jégverem”.

1686-ban, amikor a várost visszafoglalták a törököktől, a telken található középkori épületek, csakúgy, mint Buda házainak többsége, súlyos károkat szenvedtek. Az ingatlan középkori struktúrái mind romba dőltek, az eredeti falaknak csupán részei maradtak fenn. Buda 18. századi újjáépítése során jelentős tevékenység zajlott az ingatlanon.

1837 és 1940 között az épületegyüttesben ült börtönben a felforgató tevékenységért (a pozsonyi országgyűlésről, illetve a Pest megyei megyegyűlésről tudósító Országgyűlési Levelek megjelentetésért) elítélt Kossuth Lajos. Több kimagasló magyar történelmi személyiség, mint Táncsics Mihály (1847-48, 1860-1867), Wesselényi Miklós (1839-40) és Batthyány Lajos (1849-től kivégzéséig) raboskodott az épületegyüttes falai között (valószínűleg az ún. József kaszárnyában) vagy azért, amit írtak, vagy politikai tevékenységük miatt.

A valamikor 1810 után épült, a Táncsics Mihály utcára néző József kaszárnya egyszerű, letisztult homlokzatán két sáv kilenc tengelyt oszt meg. Bejárata boltozatos barokk kapu. A kapu két oldalán egy-egy emléktábla őrzi Kossuth Lajos és Táncsics Mihály raboskodásának emlékét. Odabent különleges háromkarfás lépcső található. Az udvarra néző homlokzat nagyon egyszerű, csupán a földszintet hangsúlyozza egy boltívsor. 1887-ben a József kaszárnya jobb- és baloldalához egy-egy melléképületet húztak fel, amelyek a Városi Katonai Parancsnokság – Platz Kommando Gebaude – illetve a helyőrség katonai fogdájaként szolgáltak. A háború után gyors, részleges felújításra került sor. Ekkor nyitották ki az épület udvari homlokzatának földszinti boltíveit.

A Lőportárnak nevezett háromszintes, négyszögletes, magas tetejű épület az udvarban található. A kétméteres falvastagságú, rácsozott ablakú építményt várárok veszi körül. Az eredeti egyszintes épület, amely abban az időben valószínűleg az utca vonalában állt, 1720 körül épült. Belső tere eredetileg egyetlen nagy, osztatlan, bolthajtásos helyiség volt, amelyet később több részre osztottak. Puskapor és salétrom tárolására építették.  A 18. század végére funkciója megváltozott. A régit felváltó jelenlegi építmény feltehetőleg 1810 után épült, ereszcsatornája párhuzamos az utcával. Mivel vastag falai tökéletes védelmet nyújtottak, katonai célokra használták. Alatta több régi falmaradvány nyomai lelhetők fel, amelyekkel valószínűleg börtönné alakították az épületet. Később az építményt a Pénzügyminisztérium irodáiként használták. Az együttes azon kevés épület közé tartozott, amelyek a második világháborúban, az 1944-45-ös ostrom alatt nem szenvedtek iszonyatos károkat. Csupán a tetőzet sérült jelentős mértékben, hasonlóan a környék más házaihoz.