– megírt változat –
Üdvözlök mindenkit, jó napot kívánok!
Hadd kezdjem azzal, hogy köszönetet mondok a Magyar Újságírók Szövetségének a meghívásért. Önök 120 éve állnak ki a szabad és életteli sajtó ügyéért, mely idő alatt magyarok nemzedékeinek segítettek jól informáltnak maradni, és olyan viták részeseivé válni, melyek meghatározták a jövőjüket.
A MUOSZ tagjai méltán lehetnek büszkék erre az örökségre, és bár mostanában a világon mindenhol kihívásokkal néz szembe a sajtó, kívánok Önöknek még 120 évnyi bátor szószólóságot és félelem nélküli, független újságírást. A magyarok, mint a többi nép, nem érdemelnek ennél kevesebbet.
Szeretnék továbbá köszönetet mondani Martonyi János volt külügyminiszternek, hogy csatlakozott ma hozzánk, és mindazért, amit az amerikai-magyar kapcsolatok erősítéséért tett.
Bár államtitkári minőségemben abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy az egész világot bejárhatom munkám révén, a helyzet az, hogy most járok először a gyönyörű Budapesten és Magyarországon.
Eddig csak odáig jutottam, hogy részt vettem egy jó barátom hagyományos magyar esküvőjén, ahol a meghívott vendégek szépséges, hímzett, hagyományos magyar öltözéket viseltek. Bevallom, hogy amikor eljött az ideje a csárdásnak, arra jutottam, hogy néha úgy tisztelünk meg a legjobban egy nagyszerű kultúrát, ha ráhagyjuk az ilyesmit a szakértőkre.
Miközben erre az útra készülődtem, megtudtam, hogy a washingtoni stábom egyik tagja egy egész évet töltött Kaposváron a családjával, egy középiskolai csereprogram keretében.
Ez csak két példa arra, hogy milyen erős a népeink közötti kötelék; olyan kötelék ez, mely túlmutat a kormányaink közötti kapcsolaton.
Mi, amerikaiak és magyarok, különböző népcsoportok és kultúrák keverékei vagyunk, és közös a történelmünkben az alapvető szabadságjogokért folytatott harc is.
Az amerikai függetlenségi háború idején egy magyar ember, Kováts Mihály volt az, aki segített létrehozni az amerikai lovasságot, és aki az életét adta az amerikai szabadságért. A magyar nép tehát nemzetünk születése óta mellettünk állt.
A hidegháború idején pedig, amint azt jól tudják, az amerikaiak védelmezték a globális szabadságjogokat és emberi jogokat, és szolidaritásunkat kiterjesztettük a vasfüggöny mögött senyvedő milliókra.
1989-ben azután Hegyeshalom mellett történt, hogy először rést ütöttek a falon, amikor magyarok drótvágóval bontották le a korábban áram alá is helyezett szögesdrótot, s ezzel olyan földindulásszerű változást indítottak el, mely felgyorsította Magyarország és a régió más népei számára a szabadság eljövetelét.
Amikor 250.000 magyar gyűlt össze a Hősök terén, hogy a szabadságot ünnepeljék és jelképesen újratemessék az 1956-os mártírokat, a világ csodálattal figyelt – csodálattal figyelte a magyar embereket.
A reményt immár lehetetlen volt megzabolázni. Gyárkémények fütyültek, autók dudáltak, és megszólaltak a templomok harangjai az egész országban – egy nemzet ünnepelte a régóta dédelgetett álom megvalósulását.
Csakúgy, mint Amerika alapító atyái, a magyarok is tudták, hogy a szabadsággal együtt jár a szabadság megvédésének felelőssége is, nem csak a külső veszélyekkel, hanem az elkerülhetetlen belső feszültségekkel szemben is.
ĺgy aztán a változásokat követő évtizedekben a magyarok vállalkoztak arra, hogy kemény munkával erőteljes demokráciát építenek, mely ellenáll a kihívásoknak. Létrehozták az Alkotmánybíróságot, hogy megerősítsék a jogállamot, és megvédjék az alapvető jogokat. Több mint 44 év után, 1990-ben Önök megtartották az első szabad választásokat. Egy sor új sajtóterméket alapítottak, hogy az állampolgárok megalapozott döntéseket tudjanak hozni saját jövőjükről. Sok ilyen médiumnak itt van ma a képviselője közöttünk.
Miközben megerősödött a demokrácia, a gazdaság is erősödni kezdett. Az 1990-es években csökkent a költségvetési hiány és az infláció, miközben növekedett a gazdaság és a nőttek a külföldi befektetések. A reformoknak, és az olyan vezetőknek köszönhetően, mint Martonyi külügyminiszter úr, az Önök országa közelebb került az Európai Unióhoz, csatlakozott a NATO-hoz, és végül kulcsfontosságú szereplője és előmozdítója lett az euro-atlanti intézményeknek, a biztonságnak és a jólétnek.
Magyarország 20. századi története, mely hősökről, nehezen kivívott szabadságról, küzdelmekről és átalakulásról szól, sok embert ihletett meg világszerte. Ez a történet ma is folytatódik, hiszen, ahogyan Obama elnök mondta, “a szabadság áldásait minden nemzedéknek ki kell érdemelnie és meg kell újítania.”
Ez az állampolgárok kötelessége – hogy ragaszkodjanak a demokratikus értékekhez, intézményekhez és alapvető szabadságjogokhoz, miközben alkalmazkodnak a modernitás és a nemzetközi környezet új kihívásaihoz is.
Ám ez nem mindig könnyű, különösen a szorongás és félelem perceiben. Mind Európa, mind az USA történelmében láthattuk már, hogyan használják ki demagógok a nehéz időket politikai haszonszerzés céljából, legrosszabb ösztöneinkre apellálva, és azokat az alkotmányos jogokat és intézményeket megtámadva, melyek ezeket az ösztönöket hivatottak korlátozni.
Ha nem fékezzük meg őket, ezek az erők alááshatják a demokráciát, és utat nyithatnak mindenféle visszaélésnek és kizsákmányolásnak.
Az Egyesült Államoknak történelme sok fordulópontján kellett szembenéznie ilyen erőkkel.
A huszadik század elején az idegenellenesség odáig vezetett nálunk, hogy véget vetettünk a “nyitott ajtó” elvű bevándorlási politikánknak, melynek köszönhetően több millió embert fogadtunk be az országunkba, s ennek révén globális nagyhatalommá váltunk.
A 2. világháború idején a félelem arra indított minket, hogy több mint 100.000 japán származású amerikait szögesdróttal elkerített táborokba internáljunk.
Amikor együtt érzőnek kellett volna lennünk, és befogadni azokat, aki bajban voltak, az antiszemitizmus hulláma arra kényszerített egy zsidó menekültekkel teli hajót, hogy visszatérjen a Hitler által elfoglalt Európába.
A faji elkülönítést brutálisan érvényre juttatták az USA déli részeinek többségében. A hidegháború alatt pedig az USA politikai vezetői életeket tettek tönkre azzal, hogy embereket megalapozatlanul kommunista szimpátiával vádoltak meg.
Nem vagyunk büszkék ezekre az időszakokra. De minden egyes esetben az USA végül úgy emelkedett ki ezen elhibázott politikai gyakorlatokból, hogy befogadóbb, igazságosabb, és végső soron erősebb lett.
Ez azért lehetett így, mert noha néha nem nőttünk fel a saját magunk által legfontosabbnak vallott értékekhez, sohasem adtuk fel teljesen az egyéni szabadságjogokat és az intézményi fékeket és ellensúlyokat, melyek éppen azért létesültek, hogy megóvják ezeket az értékeket a zűrzavaros, embert próbáló időkben.
Napjainkban mind Európa, mind az Egyesült Államok ilyen időszakkal néz szembe, melyet különböző kihívások együttállása jellemez.
Borzalmas terrorcselekmények sora kelt sokakban szorongást és félelmet. A növekvő globális verseny, az új technológiákhoz való nehéz hozzáférés, és a 2008-as pénzügyi válság elhúzódó hatásai következtében sokan küszködnek és frusztráltak.
Nemrégiben pedig biztonságot és jobb életet keresve migránsok és menedékkérők hullámai érkeztek határainkhoz, ami durva ellenreakciókat váltott ki.
Mindezek eredményeként az tapasztaljuk, hogy országainkban felerősödött a bigott és idegenellenes retorika. Az Egyesült Államokban a muszlimok és a latin-amerikai bevándorlók ellen; itt Magyarországon pedig a vallási és etnikai kisebbségek ellen, illetve azok ellen, akik az erőszakos szélsőségesség, polgárháború és a politikai elnyomás ellen menekülnek.
Olyan hangok jelennek meg, amelyek megkérdőjelezik, vajon működőképesek-e még a demokratikus intézmények.
Miként az előttünk járóknak, nekünk is úgy kell válaszolnunk a megpróbáltatások e perceire, hogy szilárdan kitartunk az alapvető demokratikus értékek és intézmények mellett.
A szólásszabadság és a békés tiltakozás joga még országom legsötétebb időszakaiban is lehetővé tette, hogy bátor amerikaiak kiálljanak az alapvető szabadságjogok mellett és végső soron megerősítsék demokráciánkat.
A szavazati jogukért küzdő nőket kigúnyolták, de a végén mégis kivívták azt. A polgárjogi aktivisták vízágyúkkal és rendőrkutyákkal néztek szembe, amikor azt követelték Amerikától, hogy tartsa be az egyenlőségre vonatkozó ígéretét.
Az LMBT amerikaiak továbbra is szembesülnek diszkriminációval, még akkor is, ha aktivista tevékenységük átalakította a közösségükkel kapcsolatos társadalmi hozzáállást és együtt érzőbbé és igazságosabbá tette a társadalmat.
Mindannyian tudjuk, hogy a demokratikus többség néha eltávolodik a demokratikus értékektől. Ám az egyéni jogok védelmezése révén a demokráciák megvédik a keveseket a sokak visszaéléseitől, és lehetővé teszik nekik, hogy megkérdőjelezzék az olyan többségi nézeteket, melyek ellentmondanak a demokratikus értékeknek.
Az egyéni jogok a civil társadalom éltető ereje, amely megtöbbszörözi az állampolgárok hatalmát, hogy szószólói legyenek érdekeiknek, megosszák szaktudásukat, és részt vegyenek a jövőjük alakításában.
Nyilvánvaló tehát, hogy ha az egyéni jogok törvényi védelme alapvető egy demokráciában, akkor azokat intézményi fékeknek és ellensúlyoknak kell védelmezniük. Amikor a többség lábbal tiporja az egyéni jogokat, vagy amikor az állami tisztviselők visszaélnek hatáskörükkel, az állampolgároknak független bíróságokra van szükségük, hogy jogorvoslatot kérhessenek. Valós politikai versenyre van szükségük, mely alternatívákat nyújt. Valamint erőteljes, független és bátor sajtóra, mely információkat ad és elszámoltathatóvá teszi a vezetőket.
A szabad sajtó életbevágóan fontos biztosíték a hatalommal való visszaélés ellen. Megerősíti a demokratikus kormányzást azzal, hogy nyilvánosságra hozza a törvénytelenségeket, amint azt láthattuk akkor, amikor oknyomozó újságírók segítettek leleplezni a korrupciót olyan országokban, mint Guatemala, Honduras, Ghána vagy Ukrajna.
Az Egyesült Államokban és itt Magyarországon is, a sajtó több visszaélést is leleplezett. Jól ismerjük az újságok szalagcímeit: hivatalnokok, akik visszaéltek közpénzekkel, korruptak lettek vagy megváltoztatták a jogszabályokat, hogy a társadalom kárán jutalmazzák meg barátaikat. Állampolgárokként és adófizetőkként, üdvözölnünk kell a szabad sajtó hatalmát, mellyel elszámoltatja a kormányt.
Nem hat a meglepetés erejével tehát, hogy amikor antidemokratikus erők hatalmuk konszolidációjára törekszenek, és el akarják kerülni a felelősségre vonást, gyakran veszik célkeresztbe a független médiát és más fékeket és ellensúlyokat.
Zaklatják a szerkesztőket és az újságírókat, homályos, rágalmazásra vagy nemzetbiztonságra vonatkozó jogi hivatkozásokkal kényszerítenek ki öncenzúrát, vagy különböző orgánumok tulajdonjogát politikai vagy üzleti szövetségesek kezében koncentrálják, hogy ezzel kifinomult, de tagadhatatlan módon befolyásolják a hírszerkesztési gyakorlatot.
Tavaly októberben például az egyik magyar televízió hírül adta, hogy kormányzati tisztviselők „utasították” a felső vezetést arra vonatkozóan, hogy mely politikusokkal készítsenek interjút és milyen témákról tudósítsanak.
Az ilyen eljárások arra szolgálnak, hogy elfojtsák a szabad sajtót, és megfosszák a magyarokat a független és sokszínű véleményektől, melyekre szükségük lenne ahhoz, hogy tudatosan dönthessenek a jövőjükről.
De a sajtó nem az egyetlen célpontja azoknak, akik a liberális demokráciát szeretnék aláásni.
A bíróságok önállóságát is támadják. Magyarországon, például, az Alkotmánybíróság bíráinak kiválasztására vonatkozó jogszabályok megváltoztatása aggodalmakra adott okot a testület autonómiáját illetően.
Újraírják a választási törvényeket, hogy gyengítsék politikai ellenfeleiket. Az EBESZ szerint például a választói körzetek újrarajzolása a 2014-es választásokat megelőzően „átláthatatlan volt, nem független módon történt, nem előzte meg konzultáció és széles körben elterjedt a választókerület-manipulációról szóló vád.”
A korrupciót is felhasználják, hogy meggyengítsék a jogállamot, és megvásárolják politikai ellenfeleiket. Vagy jelentős változtatásokat erőszakolnak át törvényekben és az alkotmányban úgy, hogy csekély mértékben vagy egyáltalán nem konzultálnak róluk a nyilvánossággal vagy az ellenzéki pártokkal.
Vagy az is előfordul, hogy látszólag obskúrus intézményi és jogi reformokkal álcázzák valódi szándékaikat, remélve, hogy az állampolgárok többsége nem veszi majd azt észre.
Bárhol is történjenek meg, ezek a szabad sajtót, az alkotmányt, a civil társadalmat, a bíróságokat vagy a választási törvényt érintő kihívások magát a demokráciát fenyegetik.
Hosszú évek küzdelmei és drágán kivívott eredményei után a magyaroknak, és minden demokratikus állam polgárainak szerte a világon, ki kell állniuk a demokráciát megtartó intézmények függetlensége mellett, és azok mellett a fékek és ellensúlyok mellett, amelyek alapvető szabadságjogaikat védelmezik.
Az amerikaiak nagyon is jól tudják, hogy ez egy nehéz és állandó küszködés. De azt is jól tudjuk, hogy melyek az előnyei annak, ha hűek maradunk demokratikus értékeinkhez és intézményeinkhez.
Ugyanis a liberális demokráciák alapvető jellemzői, azaz a tolerancia, a befogadás, a vita, a jogállamiság, az egyéni jogok, a szabad és tisztességes választások, az intézményi fékek és ellensúlyok egyben a gazdasági dinamizmus és a politikai stabilitás forrásai.
A jogállam lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy szabadjára eresszék kreatív energiáikat, míg a magánvállalkozásoknak egyenlő játékteret biztosít a versengéshez és a befektetéshez.
A szólás szabadsága és az erős sajtó hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek jól informáltak legyenek, és előmozdítják az innovációt azáltal, hogy bátorítják a gondolatok cseréjét.
A béklyómentes civil társadalom lehetővé teszi az állampolgárok számára, hogy békésen adjanak hangot elégedetlenségüknek. A szabad és tisztességes választások pedig lehetővé teszik, hogy a rendszer tanuljon az új elképzelésekből, és önkorrekciót gyakoroljon, igazodván a változó valósághoz és a változó követelményekhez.
Láthattuk, hogyan szabadultak el ezek az erők a régióban 1989 után.
Mindennek ellenére, a demokrácia-szkeptikusok ezekre a jellemzőkre – a zajos vitákra, a politikai kompromisszumokra, a szavazók változó magatartására, és a nyilvános demonstrációkra – alkalmanként a gyengeség és az instabilitás jeleiként hivatkoztak és hivatkoznak.
Nem is tévedhetnének nagyobbat.
Csak vessünk egy pillantást az arab világra, ahol az évtizedes politikai elnyomás és korrupció rezsimek bukását idézte elő, és azt követően olyan zavargásokat és konfliktust, melyeknek messze nyúló következményei lettek a globális biztonságra.
Vagy egy közelebbi példát véve, tekintsünk Ukrajnára, ahol az előző rezsim idején a megtorpanó reformok, a politikai ellenfelek üldözése és az elharapózó korrupció 2013-ban nemzetközi válságot okozott.
A lecke világos. A merev és változni képtelen rendszerek, amelyek elfojtják az újfajta gondolkodást és a polgári részvételt a közügyekben, lassanként teljesen rugalmatlanná válnak, és végül eltörnek. Ezzel szemben a liberális demokratikus rendszerek felismerik, hogy a tartós stabilitás és jólét az emberek alapvető jogaiban és törekvéseiben gyökerezik.
Ezért van az, hogy az olyan intézmények, mint az Európai Unió és a NATO is azt vallják, hogy együtt nem csak a közös érdekeink miatt vagyunk erősebbek, hanem közös liberális demokratikus értékrendünk miatt is.
Kevesen értették ezt jobban, mint a néhai kongresszusi képviselő, Tom Lantos, akit a globális emberi jogok elkötelezett bajnokaként tiszteltek.
Amint azt talán tudják, Tom itt, Budapesten született, 1928-ban. Amikor 1944-ben a nácik elfoglalták a várost, munkaszolgálatra küldték és az egész családját legyilkolták, csak azért, mert zsidók voltak.
Ám Tom ahelyett, hogy átadta volna magát a kétségbeesésnek, mások szabadságáért küzdött.
Megszökött és csatlakozott a náciellenes földalatti mozgalomhoz, majd a kommunistaellenes diákmozgalomhoz. Lantos képviselő egyszer azt mondta: “A civilizáció máza papírvékony. Mi vagyunk az őrzői, és sohasem pihenhetünk.” Ő csakugyan soha nem pihent, és mi sem pihenhetünk.
A kihívások, melyek előttünk állnak, eltörpülnek azokhoz képest, melyekkel ő szembesült – azokhoz képest, melyekkel az amerikaiak és magyarok korábbi generációi szembesültek, és amelyeket sikeresen leküzdöttek, hogy felépíthessenek egy befogadóbb, szabadabb és igazságosabb társadalmat.
Ez a mi örökségünk – magyaroké és amerikaiaké. Drágán kivívott, értékes szabadságjogaink örökösei vagyunk. És állampolgárokként ez a kötelességünk: hogy megújítsuk a szabadság áldásait a mi időnkben, bármily kihívással nézzünk is szembe.
Köszönöm.
