Frenyó Dékán Úr,
a McDaniel Egyetem tanári kara és munkatársai,
barátok, és családtagok,
és persze tisztelt végzősök,
Jó napot kívánok! Nagyon köszönöm a meghívást, hogy itt lehetek Önökkel ezen a különleges napon. Ez a pillanat nem csak az elmúlt évek kemény munkájának a tetőpontja, de egyben egy új kaland kezdete is! Szeretnék gratulálni minden végzősnek, és a McDaniel egyetemi család minden tagjának, akik eddigi útjukon támogatták és nevelték Önöket.
Sokszor az út egyben maga a cél is. A mai nap egy fontos mérföldkő a végzősök életében. A mai nap a tanulmányaik nyújtotta lehetőségek, és az Önök által választott nemzetközi út betetőzése. Úgy tudom, az idei végzős évfolyam diákjai hét különböző országból érkeztek, ami bizonyítéka a McDaniel Egyetem erőfeszítéseinek, hogy diákjainak olyan sokrétű oktatást nyújtson, melyet a világ „tudáspiaca” megkövetel. Mindannyian dicséretet érdemelnek, amiért nemzetközi tanulmányokat folytatnak, azon döntésükért, hogy a saját határaikon túltekintve találjanak megoldásokat a határokon átnyúló problémákra.
Ha van valami, amit saját nemzetközi tapasztalataim során megtanultam, – akár amikor egyetemi tanulmányaim alatt nemzetközi kollégiumban laktam a korábbi Csehszlovákiában, vagy amikor diplomataként dolgoztam szerte a világon Washingtontól Moszkváig, az albániai Tiranától a törökországi Ankaráig – az az, hogy utunknak soha nincs vége. Mindig vár ránk valami váratlan, valami, amit fel kell fedeznünk, ki kell próbálnunk és meg kell értenünk.
Ez olyas valami, amit a saját gyermekeim is megértettek! Egyik fiam jelenleg is Moszkvában tanul, míg a másik Németországban folytatja tanulmányait jövőre.
És itt, a budapesti McDaniel Egyetemen, a lehető legjobb esélyük volt arra, hogy felkészüljenek ezekre a váratlan pillanatokra, amelyeket a mai, egyre zsugorodó világban megtapasztalhatnak, és meg is fognak tapasztalni. A McDaniel nem csak azt az egyedülálló lehetőséget biztosította, hogy megismerjék és megosszák egymással a világ különböző kultúráit, hanem – ami számomra különösen megtisztelő tudat – hogy a történelem és az alapelvek, amit a McDaniel globális közösségnek tagjaiként magukkal visznek, az amerikai tapasztalat legjobb és legpozitívabb képét mutatják.
Az 1867-ben alapított McDaniel Egyetem a hatalmas felfordulást okozó amerikai polgárháború után, az újjáépítés kezdetén nyitotta meg kapuit. Faji hovatartozástól, vallástól és nemtől függetlenül fogadott hallgatókat. Ez igen merész lépés lehetett abban az időben, Marylandben, egy olyan államban, mely az északi és déli hagyományok közt ragadt.
Ma a McDaniel Egyetem a kritikus, kreatív és emberséges gondolkodásra és cselekvésre próbálja felkészíteni diákjait, amikor elfoglalják helyüket a világban. Nem tudok jobb módot elképzelni e cél elérésére, mint a McDaniel által biztosított kulturális és intellektuális cserekapcsolatok, legyen szó kapcsolatok kialakításáról gyönyörű fogadó országunkkal, Magyarországgal és annak népével, a több mint 20 országot képviselő hallgatókkal, a nagyra becsült oktatói karral, vagy akár a marylandi McDaniel kampusz hallgatóival.
A McDaniel diplomája felkészíti Önöket arra, hogy megragadják az Önök elé kerülő lehetőségeket, legyen az további tanulmányok folytatása, vagy munkavállalás az üzleti életben, egy kormányhivatalban vagy egy civil szervezetnél, esetleg egy saját vállalkozásban.
Az Egyesült Államok elkötelezetten támogatja a Magyarországon évtizedek óta virágzó intézmények, mint a McDaniel is, további fejlődését. Hatalmas az Önök szerepe a globális oktatási életben, és jelentősen hozzájárulnak Budapest fejlődéséhez is. Egyértelműen támogatjuk Önöket – intézményüket, hallgatóikat és a tanszabadsághoz való jogukat – és büszkék vagyunk arra a rengeteg mindenre, amivel hozzájárultak a tanszabadsághoz itt helyben és a világban.
Ma délután együtt ünneplem majd az Amerikai-Magyar Fulbright Egyesülettel alapításának 25. évfordulóját. A Fulbright a nemzetközi együttműködés egy másik sikertörténete, és – csakúgy, mint a McDaniel – a szabad oktatási csereprogramok erejéről tesz tanúbizonyságot. Az 1946-ban kezdődő program alapítója, Fulbright szenátor, maga is cserediák volt, Rhodes-ösztöndíjasként tanult Oxfordban. Utazásai felnyitották szemét a világra, és embertársai életére, akikkel e bolygón osztozunk. A Fulbright program örökségéről egyszer ezt mondta:
„A nemzetközi kultúraközi oktatás lényege az empátia megszerzése – a képességé, hogy úgy lássuk a világot, ahogyan mások látják, és megengedjük annak lehetőségét, hogy mások megláthatják azt, amit mi nem, vagy hogy pontosabban látják azt. A csereprogram célja egyszerűen az, …hogy eltörölje a kultúrában gyökerező bizalmatlanságot, amely egymás ellen fordítja a népeket. A csereprogram nem egy csodaszer, hanem a remény útja…”
Meggyőződésem, hogy bármerre is visz az útjuk, továbbra is megtestesítik majd a McDaniel hagyományát a nyitottságra és az innovációra. Arra szeretném bátorítani Önöket, amikor életük következő szakaszába lépnek, hogy kövessék Fulbright szenátor látomását: képzeljék magukat mások helyébe, lássák más szemmel a világot, és fedezzék fel az új távlatok minden lehetőségét.
Szeretném még egyszer megköszönni a meghívást, és fogadják gratulációmat a budapesti McDaniel Egyetemen szerzett diplomájukhoz.
Köszönöm.
