David Kostelancik ideiglenes ügyvivő beszéde a Magyar-Amerikai Fulbright Bizottság alapításának 25. évfordulója alkalmából

  1. május 19.

Jókay Károly Fulbright ügyvezető igazgató,
Pacsay-Tomassich helyettes államtitkár,
a Fulbright Bizottság nagyra becsült tagjai,
a Fulbright fáradhatatlan csapata,
a Fulbright Program magyar és amerikai végzettjei,
és a Fulbright családja és barátai,

Először is szeretnék nagyon boldog huszonötödik születésnapot kívánni az Amerikai-Magyar Kétnemzetiségű Fulbright Bizottságnak! Gratulálok, Fulbright Magyarország, és boldog huszonötödik születésnapot!

Másodsorban, szeretnék köszönetet mondani a Bizottság támogatóinak és partnereinek, legfőképpen pedig kiváló csapatának, amely a mindennapos tevékenységeivel működteti azt. Szeretném elismerésemet kifejezni az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Külügyminisztériumnak, a Magyar Tudományos Akadémiának, Magyarország kiváló egyetemeinek, világhírű tudományos és kulturális intézményeinek, és természetesen a kedves és csupaszív magyar embereknek. Hálás vagyok a gondoskodásukért és támogatásukért, amellyel az Egyesült Államokból érkező diákokat és kutatókat fogadják, és szeretnék köszönetet mondani, amiért ilyen kiváló házigazdái az ideutazó amerikaiaknak!

Végül szeretném kifejezni elismerésemet a Fulbright Program minden végzett, és hamarosan végző – magyar és amerikai – hallgatójának, legfőképpen pedig azoknak, akik csatlakoztak hozzánk ma este! Szeretnék rámutatni, hogy bár a Kétnemzetiségű Bizottság 25 éves, a Fulbright magyar csereprogramjai a Bizottság alakulásánál jóval korábban, 1978-ban indultak. Az első cserediákok sikeressége és a társadalomhoz való látható hozzájárulása utat épített a Fulbright nagyobb szerepvállalásához a rendszerváltás utáni időkben.

Önök egy igazán lenyűgöző közösség tagjai, egy olyan elit klubé, amelynek tagjai az utóbbi 70 évben rengeteget értek el a bölcsészet- és természettudományok, valamint a művészetek terén. A Fulbright programban, 1946-os indulása óta, 160 országból, több mint 370.000 „Fulbright-os” vett részt.

Amikor J. William Fulbright benyújtotta törvényjavaslatát „a nemzetközi jóakarat előmozdításáról az oktatás, a kultúra és tudomány területén szerveződő diákcsereprogramok segítségével,” többet adott nekünk egy egyszerű, az ő nevét viselő programnál. Oxfordi Rhodes-ösztöndíjasként, saját tapasztalatból tudta, hogyan képes a személyes interakció megváltoztatni az egyén látásmódját és előítéleteit, hogyan tudja más kultúrák ismerete újra meg újra átformálni világunkat.

Azt szerette volna, hogy mások is részesüljenek ugyanebben az élményben, és öröksége tovább éljen. Ma is szükségünk van arra, hogy jobban megértsünk más kultúrákat, hogy hozzájáruljunk az országok egymás iránti mélyebb megértéséhez – ma talán még jobban, mint 25 évvel ezelőtt. Lehet, hogy ma a Fulbright ösztöndíjasok 160 különböző nyelven beszélnek, de a „Fulbright” szó mostanra mindegyikben „visszaadást”, „továbbadást” jelent. 

Az első cserék 1970-es évekbeli indulása óta, beleértve a Bizottság első 25 évét, a Fulbright Hungary mindig is osztozott ezekben a célokban, és biztos vagyok benne, hogy a következő 25 évben vezetésével, fejlődésével és empátiájával eléri majd azt a reményteli jövőt, amelyet Fulbright szenátor és az eddigi 370.000, és növekvő létszámú, Fulbrightos megálmodott.

Még egyszer gratulálok, és boldog születésnapot, Fulbright!