Tisztelt Szalay-Bobrovniczky alpolgármester asszony, Szegő igazgató úr, a Budapest FotóFesztivál igazgatója Mucsy asszony, Szarka kurátor asszony, és természetesen kiemelt vendégünk, Alex Webb úr, hölgyeim és uraim!
Jó estét kívánok! Örömmel üdvözlöm Webb urat Magyarországon, úgy hiszem, ez az első látogatása az országban, és üdvözlök mindenkit az izgalmas Budapest FotóFesztivál részeként, Alex Webb munkáiból összeállított kiállítás megnyitóján.
Örömömre szolgál, hogy csatlakozva a mai este vendéglátóihoz, Szegő igazgató úrhoz és a Műcsarnok munkatársaihoz, a Fesztivállal együttműködve segítséget nyújthattunk abban, hogy Webb úr fotográfiái Magyarországra kerüljenek.
Gratulálok a Budapest FotóFesztivál szervezőinek és a Főpolgármesteri Hivatalnak, hogy hozzájárulnak Budapest, mint a világ egyik pezsgő fotófővárosa, régi hírnevének öregbítéséhez, és létrehozták ezt a fesztivált, amely a világ legjobbjaihoz csatlakozik. Az idei év fesztiválja számtalan lehetőséget kínál arra, hogy összehozza a helyi és a nemzetközi szereplőket, akik egyedülálló kiállításokon, beszélgetéseken, workshopokon és pedagógia rendezvényeken tekinthetik át a fotográfia múltját, jelenét és jövőjét.
Manapság számtalan célra használunk fényképeket: portré készítésére, tudományos kutatáshoz, útinaplóhoz, újságíráshoz, propaganda célzattal és művészeti célból. A digitális média korában, a mobiltelefonok fényképkészítési képességével ma rendszeresen és azonnal dokumentáljuk életünket fényképeken keresztül, a barátainkkal készített spontán selfie-től a történelmi események nyomon követéséig.
A világ sokkal tartozik a magyar fotográfusoknak a fényképészet fejlődésében játszott szerepükért annak érdekében, hogy a fotográfia a modern újságírás és a modern művészet szerves részéve váljon. A magyar származású Robert Capa volt az indítványozója az 1947-ben létrehozott Magnum Fotóügynökség megalakulásának, mely ügynökség azért jött létre, hogy feltárja a második világháború utáni világ jelenségeit. Henri Cartier-Bresson, Capa egyik partnere így írta le a Magnumot: “a gondolat, az emberi minőség és a világ iránt mutatott kíváncsiság közössége, amely tisztelettel tekint a világ történéseire, és az vezérli, hogy vizuálisan jelenítse meg azokat.”
Az Amerikai Nagykövetség örömmel vesz részt ebben a közösségben és osztozik abban a közös emberi vágyban, hogy feltárja a körülöttünk levő világot. Helyi intézményekkel közösen láttunk vendégül Fulbright-ösztöndíjas kutatókat és amerikai művészeket, akit Magyarországon tanulmányozták a fotográfiát. Tavaly ilyenkor egy másik Magnum fotós, Steve McCurry fotókiállításán jártunk itt, a Műcsarnokban. 2016-ban pedig a Nagykövetség a Mai Manó Házzal és a Robert Capa központtal együttműködve, az Associated Pressnek az 1956-os forradalom utóéletét dokumentáló archív fotóiból rendezett kiállítást, amely a világháború alatt készült Capa fotókból álló tárlatot egészítette ki. Az Art Market Budapesthez kapcsolódóan az a megtiszteltetés ért, hogy megnyithattam egy másik Magnum alapító, David “Chim” Seymour fotóiból készült kiállítást is, amely a második világháború utáni gyermeki sorsokat örökítette meg.
És ma különleges örömmel tölt el, hogy támogathattuk ezt a kiállítást, amely egy kortárs amerikai művészen, Alex Webben keresztül csatlakozik a Robert Capa és kollégai által 70 éve elindított szellemiséghez.
Az 1970-es évektől kezdve Alex Webb – az amerikai színes fotográfia úttörője – következetesen olyan fényképeket készít, amelyeket az intenzív szín- és fényhatás jellemez. Többrétegű művei sokféle stílust ötvöztek, a streetphotótól a sajtófotón át a művészi fotóig. A művész az élet több arcát mutatja be a mozgás ábrázolásával és a színek segítségével, és olyan képeket készít, amelyeken gazdagon kerül ábrázolásra a titokzatosság, az emberség és az érzelem. A mai, A fény szenvedése című kiállítás a művész korábban kiadatlan fotóit mutatja be, és az eddigi legalaposabban áttekintését nyújtja annak, hová vezette kíváncsisága a képek készítőjét az elmúlt harminc évben.
A Magnum Photos hagyományához híven Alex Webbet rendkívül érdekli világunk, és gyakran fókuszál vidéki területekre, határvidékekre és kevésbé látogatott úticélokra. Képei időtálló módon feszegetnek aktuális témákat, mint például az amerikai-mexikói határvidéken kialakult helyzet és a gazdasági migráció. Munkái gondosan ábrázolják a képek alanyainak viszonyulását és valóságát, és ezzel a kortárs amerikai fotográfia nagyszerű példáit teremtik meg.
A fényképészet, melynek gazdag, bár viszonylagos rövid szerepe van az események, emberek és érzések dokumentálásában, kétségtelenül tovább alakul és változik majd, ahogy a világunk és a technika is fejlődik és változik olyan módokon, melyek meglepnek és a jövőben is kihívások elé állítanak minket. A Budapest FotóFesztivál lehetőséget ad számunkra, hogy közvetlenül részesüljünk ebből a dinamikus energiából, és örömmel várom, hogy további kiállításokat láthassak a fesztivál április végi befejeztéig. Arra bátorítom a magyar közönséget, hogy nézzék meg A fény szenvedése című kiállítást, ismerjék meg minél jobban az amerikai kortárs fotográfiát, és legfőképpen, hogy beszéljenek azokról a témákról, amelyeket a képek feldolgoznak, és talán új perspektívából tekintsenek a közös világunkat formáló emberekre, eseményekre, témákra és személyiségekre.
Köszönöm szépen, jó szórakozást kívánok a kiállításhoz!
