David Pressman nagykövet beszéde
Hanukatalizátor díjátadó a Bálint Házban
Budapest, Révay utca 16.
2022. december 15.
Marcel, Heisler András, barátaim és kollégáim, jó estét kívánok.
Csodálatos, hogy a fények ünnepe előtt a zsidó közösség újítóival és aktivistáival körülvéve lehetek Önökkel. Köszönöm, hogy meghívtak, hogy együtt ünnepelhessek Önökkel.
A fények ünnepén egy olyan időszakban gyűlünk össze, amikor gyakran könnyebb több sötétséget látni, mint fényt.
Oroszország úgy döntött, a szomszédban egy nem kiprovokált háborút indít, amelynek célja a demokratikus kormány lefejezése, és annak Putyin kegyetlen tekintélyelvű rendszerével való felváltása.
Egy olyan globális járványból jövünk ki közösen, amely miatt mindannyian olyan életet éltünk, amelyet soha el sem tudtunk volna képzelni – küszködő családok, egymástól elszigetelten, lakásaikba zárkózva, lezárt városokban.
A szűkebb környezetünkben pedig azt látjuk, hogy intenzív és fontos viták folynak a jogállamiságról és a médiaszabadságról egy olyan környezetben, amely ellenségesnek tűnhet a kritikát megfogalmazó vagy kérdéseket felvető személyekkel szemben.
Az innováció és az alkotás azonban szinte mindig a megfigyelés és a kérdezés aktusával kezdődik.
A kérdésfeltevés tisztánlátáshoz vezet. A fényhez. Ezért, miközben a “Fények ünnepére” készülünk, helyénvaló, hogy tisztelegjünk a ma este összegyűltek előtt, azok előtt, akik kérdésekkel indultak, és tettekkel, munkával, ötletekkel keresték a választ – azok előtt, akik jelzőfényekként szolgáltak egy olyan világban, amely néha túlságosan is sötét.
Gyakran mondom itt az embereknek, hogy optimista vagyok. És mint tudják, Magyarországon az optimizmus maga is újításnak számít néha. De ez tényleg így van. Optimista vagyok Magyarországgal kapcsolatban. Optimista vagyok az amerikai-magyar kétoldalú kapcsolatokat illetően. És, őszintén szólva, a mostanra kiterjedt beszélgetéseim a legmagasabb rangú magyar tisztviselőkkel mindenütt csak megerősítették ezt az optimizmust.
Barátok vagyunk, és mindannyian hiszünk és szurkolunk egymás sikeréért. Mégis, az Egyesült Államok és Magyarország kapcsolatát a politikai opportunizmus és a célszerűség feszültté tette egy olyan időszakban, amikor ápolásra és gondoskodásra lenne szüksége.
Ebben a teremben mindenkinek szerepe van ennek kezelésében. Akár díjat nyertek, akár jelölték Önöket, akár ha éppen úgy érzik, hogy nem ismerik el erőfeszítéseiket, tudniuk kell, hogy amit tesznek, annak igenis lehet jelentősége, és a legnagyobb problémákat is megoldhatják. Ez összehozhatja az egyéneket, ahogyan nemzeteket is.
1937-ben Szent-Györgyi Albert kapta a Nobel-díjat a C-vitamin izolálásában tett erőfeszítéseiért. Egy kicsit most leegyszerűsítem az eredményeit. Remélem, megbocsátanak, de nem vagyok kémikus, és bármennyire is fontos volt ez a kutatás, nem ez a történetem lényege.
Amikor Magyarországra ért a háború, Dr. Szent-Györgyi számára az lett volna a legegyszerűbb, ha meghúzza magát, folytatja a kutatásait, és egy tudós életét éli tovább. De ő nem ezt tette. Ehelyett csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. Segített zsidóknak elmenekülni Magyarországról, hogy elkerüljék a halált. Adolf Hitler állítólag személyesen írta alá az orvosprofesszor letartóztatási parancsát, és így kényszerítette őt arra, hogy a Gestapo elől bujkáljon.
William Bradford egyszer arról beszélt, hogy egyetlen kis láng ezernyi lángot képes fellobbantani, és Szent-Györgyi tökéletes példa erre. A C-vitaminnal kapcsolatos orvosi kutatásai révén hány életet érintett meg? Hány életre volt hatással azáltal, hogy szembeszegült Hitlerrel Magyarországon? Hány életet változtatott és hányat mentett meg?
Nem vagyok különösebben vallásos ember. Büszke zsidó vagyok –és a jövő héten a családommal együtt meggyújtom a Menórát –, de az isteni lényeget sokkal gyakrabban találom meg abban a kockázatban, amelyet az emberek vállalnak, hogy másokat szolgáljanak, hogy megoldják a nehéz problémákat, hogy felemeljék a sebezhetőket és a gyengéket.
Ma este olyanok előtt tisztelgünk, akik mindent megtettek azért, hogy közösségüket, országukat, világunkat jobb hellyé tegyék. A ma esti elismeréssel reméljük, hogy továbbra is utat mutatnak és inspirálni fognak másokat.
Legyen Ön akár egy nagy nemzetek közötti kapcsolat őrzője, akár egy tanár, aki kérdésekre ösztönzi a magyar fiatalokat, akár egy tudós, aki rájön valamire a C-vitaminnal kapcsolatban, akár egy rabbi, aki hitre ösztönzi a gyülekezetet: vállaljuk újra egyéni felelősségünket a fény táplálásában –legyen az a legkisebb pislákoló gyertya vagy egy nagy máglya –, gyújtsuk meg ezt a lángot, és használjuk környékünk és világunk jobbá tételére.
Köszönöm, hogy itt lehettem. Gratulálok a ma esti díjra jelölteknek, és köszönöm mindazt, amit tesznek.
